Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-09-05 / 17. szám
Mint a fába szorult féreg A kilencvenes években ismét megjelent egy Magyarországon őshonos állat, az aranysakál. A nádi farkasnak vagy toportyánnak is nevezett faj terjedése gyors, Tolna megyében is jelen van. A Kárpát-medence őshonos ragadozója Magyarországon a múltban, alacsony egyedszámban, időbeni megszakításokkal volt jelen. A huszadik század derekára eltűnt, majd a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején bukkant fel ismét néhány példánya. A Balkán-félsziget felől déli megyéinken keresztül telepedett meg újból nálunk, amit a kilencvenes évek második felére datálnak, és amire természetesen felfigyeltek a szakemberek és foglalkoznak a témával. Ami természetvédelmi státuszát illeti, 1989-ben a magyarországi Vörös Könyvben kipusztult fajként tartották nyilván. A visszatelepülését követően néhány évig a szaporodási időszakot kivéve, 2012 őszétől azonban már egész évben lehet vadászni, csapdázni. Az aranysakál Tolna megyében is jelen van. Király István, az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezetének titkára érdeklődésünkre elmondta, hogy az állomány gyorsan gyarapodik, míg korábban nem ejtettek el aranysakált, az utóbbi néhány TEIT kalocsai látogatóközpont (Szent István király út 35.) nyitva tartása: H-Cs: 8-16, P: 8-12 óráig, Ebédszünet: 12-13 óráig Az aranysakál a rókára hasonlító, nála valamivel nagyobb termetű állat. Marmagassága körülbelül 35-50 centiméter, testtömege 7-15 kilogramm. Színezete változatos, télen barnás, vöröses a bundája, hátán jellemzően szürkés, de akár fekete is lehet. Közepesen lompos farka 20-30 centiméter hosszú, teste pedig 80-95 centiméter. Hozzáértők lábnyomából, illetve hullatékából is észlelik jelenlétét, de erre utaló jel semmivel össze nem téveszthető üvöltése is, amit napnyugta után lehet hallani. Kedvelt élőhelye a parlagterület, a bozótos, a nádasos, nedves területek, folyópartok, ám a teljesen nyílt terepet, illetve sűrű erdőket nem kedveli. Elsődlegesen rágcsálókat, egereket, pockokat fogyaszt, de étrendjén szerepel a gyümölcs, növények, sőt kisebb testű vadak is, így az őz, vaddisznó fiatal egyedei. Párban vagy csoportosan is vadászhat, leginkább éjszaka, ugyanakkor nem jellemző rá a kitartó üldözés. Az aranysakáloknak szerepük van a természetben a növényevő állatok selejtezésében, a dögök eltakarításában, a túlszaporodó kártevők gyérítésében, ám a túl nagy sakálpopuláció komoly károkat okozhat a vadállományban, olvasható a különböző leírásokban. Ha valakit ordítani hallunk, gyakran mondjuk: ordít, mint a fába szorult féreg. Az ismert mondás a csapdába esett aranysakálra utal. A féreg szó az állat egyik népies elnevezését, a toportyánférget idézi, a fa pedig az állat megfogására készült csapdára utal. évben száz fölé emelkedett az éves vadászati teríték. Kardos Zoltán, a Csámpai Vadásztársaság vadászmestere arról számolt be, hogy területükön nemigen észlelnek aranysakált, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nincsen olyan számára megfelelő, összefüggő élőhely, ahol biztonságban érezné magát, így nem veti meg a lábát. A dunaszentgyörgyi láperdőben viszont kifejezetten jól érzi magát a nádi farkas. Vajda József, Forrás: wikipedia.com ESS»—i»a a paksi önkormányzat mezőőre, a Dunaszentgyörgyi Vadásztársaság hivatásos vadásza arról tájékoztatott, hogy az utóbbi három évben 11 teríték volt területükön. Láttak már egerésző aranysakált, és több alkalommal hallották jellegzetes üvöltését. Megfigyelései szerint nagyvadak utódaira is vadásznak. Ilyenkor három-négy példány portyázik egyszerre, az egyik elcsalja az anyaállatot, a többi pedig leteríti a kicsinyeket. Ilyen módon a rókánál jóval hatékonyabb az élelemszerzésben. A megkérdezett szakemberektől azt is megtudtuk, hogy a nádi farkas rendkívül óvatos állat, a legkisebb neszre is menekül, kerüli az emberrel való találkozást. Jól alkalmazkodik, aminek vélhetően szerepe van újbóli elterjedésében, ahogy az élőhelyi feltételek javulásának, illetve annak is, hogy Bulgáriában 1961-ben védetté nyilvánították. Kohl Gyöngyi 10 ■ Paksi Hírnök, 2014. im am * * JMbä
