Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-08-08 / 15. szám
A löszfal megóvásáért dolgoznak A paksi téglagyári feltárás országos jelentőségű védett természeti emlékké nyilvánítását kezdeményezte a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a téglagyár területén található lösz földtani alapszelvény megóvása érdekében. A közel ötven méter vastagságú lösz rétegsor Közép-Európában az egyik legjelentősebb és a legjobban megkutatott terület. A helyszínen 1890 óta üzemelt téglagyár és anyagfejtő, a löszfeltárás is ennek a bányászati tevékenységnek az eredményeként alakult ki. Az alapszelvény tudományos ritkaság, a földtan iránt érdeklődők számára fontos lelőhely, hiszen évmilliók múltját mutatja be, mondta el a Paksi Hírnöknek Havasi Ildikó, a nemzeti park geológiai referense. A löszfal ugyanis a pleisztocén klíma- és ősföldrajzi változások archiválójaként tudományos kutatási, oktatási és bemutatási célokat szolgál. Mivel esztétikai és tudományos értéke turisztikai és oktatási szempontból is alig hasznosított jelenleg, a természetvédelem eszközeivel azt kell elérni, hogy az alapszelvény huzamos ideig betölthesse ezeket a funkciókat, azaz, hogy az adott földtörténeti korok eseményeinek és képződményeinek, valamint a létrejöttükhöz szükséges földtörténeti időnek a reprezentánsa legyen. A védelmére szolgáló intézkedések és a kezelési terv elkészítése első lépése annak, hogy a nemzetközi hírű alapszelvény bemutatható állapotba kerüljön, mondta Havasi Ildikó. A nemzeti park pályázati forrást keres a rendbetételére, hiszen az egykori bányafalként funkcionáló löszfal teljesen benövényesedett, szükség lenne a belépcsőzésére ahhoz, hogy diákok fogadására alkalmas legyen. A mellette működő téglagyári alapanyagfejtés bezárása és ehhez kapcsolódóan a bányabezárási terv készítése folyamatban van, erről már Varga László, a téglagyár tulajdonosa számolt be. Ez azt jelenti, hogy a kitermelés végleg leáll, az északi terület rekultivációját 2015 decemberéig kell végrehajtani. A jobb sorsra érdemes paksi téglaégető falai között egyébként sohasem zajlott zökkenőmentesen a termelés. Az üzemet 1895-ben érte az első jelentős kár, amikor a folyamatos felhőszakadások sok százezer téglát semmisítettek meg. Ez ellen később úgy védekeztek, hogy a hegyről leömlő vizet szabályozták és több fedett szárítót állítottak fel. A kapitalizmus évei alatt a gyár termelése akadozott, folyton váltogatták egymást a tulajdonosok, majd 1949-ben államosították a Paksi Téglagyárat. Ezt követően kedvezőbb időszak köszöntött az üzemre, az ’50-es és ’60-as években ugyanis a felszerelések jelentős része megújult, így 1962-ben már évi hétmillió tégla előállítására volt lehetőség. 2011-ben már arról számoltunk be, hogy megkezdődött azoknak a részeknek az elbontása, amelyek már teljesen menthetetlenek, például az életveszélyesnek minősülő kémény és a használhatatlanná vált tégla-előszárítók eltávolítása. Ugyanakkor az üzem épületének egésze rossz állapotban van, minden ablaküvege betört, megrongálódott, a helyzeten kisebb javítások, karbantartási munkálatok már nem segíthetnének, a berendezések nagy részét ellopták, így a termelés újraindításához több százmillió forintra lenne szükség. Nem csupán az ingatlan jelenlegi állapota, a megfelelő gépek és berendezések hiánya is gátat szabna a munka újbóli megkezdésének, de a bánya sem kínál már olyan alapanyagot, amelyből értékesítésre szánt tégla előállítható lenne. Matus Dóra
