Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-06-06 / 11. szám
Pedagógusokat ismertek el Két ember, akik mindketten hivatásnak, egyben örömforrásnak tekintik a tanítást. Közös bennük az is, hogy idén ők ketten csatlakozhattak a Gyermekeinkért Díjasok köréhez. Horváthné Szabó Julianna, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium és Sztakó Imre, a Paksi I. István Szakképző Iskola tanára a pedagógusnap alkalmából rendezett városi ünnepségen, lapunk megjelenésének napján veheti át a kitüntetést. Az elmúlt évtizedekben soha nem éreztem, hogy a munkám unalmas, monoton lenne, szerintem a pedagógushivatás kifejezetten kreatív munka. Egy jó pedagógusnak folyamatosan meg kell újulnia, és nemcsak a gyakran változó követelmények miatt, hanem elsősorban azért, hogy mindenkori tanítványaihoz alkalmazkodjon, vegye figyelembe személyiségüket, korábbról hozott ismereteiket, teherbíró képességüket, érdeklődésüket, egyéni problémáikat, pillanatnyi hangulatukat - mondja Horváthné Szabó Julianna, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Általános iskolai tanulmányait a Bezerédjben végezte, majd a helyi gimnáziumban érettségizett. Mivel a matematika és a fizika állt hozzá a legközelebb, végzős diákként tudta, hogy ezzel a két tantárgygyal szeretne továbbtanulni. Az ELTE után tanárként tért vissza egykori középiskolájába. Osztályfőnökként ötödik osztályát vezeti, segíti. Fontos feladatának tekinti a közösségépítést, a diákok szociális érzékenységének fejlesztését. Több olyan osztálya is volt, ahova mozgássérült, látássérült, komoly mentális problémával küzdő fiatal járt és büszke arra, hogy segíteni tudta beilleszkedésüket az osztályközösségbe, együtt meg tudták oldani problémáikat. Az, hogy egy osztály jó közösséggé kovácsolódik össze, nem csupán szerencse kérdése, hanem a diákok és tanáruk együttes munkájának eredménye. A tanárnő elmondta, hogy figyel tanítványai visszajelzéseire és igyekszik reagálni rájuk, hiszen így alakulhat ki jó összhang közöttük, ami eredményesebbé teszi a közös munkát. Kiemelte, hogy nemcsak tanítja diákjait, hanem tanul is tőlük, sokuk ébreszt benne tiszteletet, felnéz szorgalmukra, tudásukra, kitartásukra. Talán azért szereti mentorálni fiatal, kezdő kollégáit is, mert egyrészt örömmel adja át másoknak tapasztalatait, másrészt ő is sokat tanulhat tőlük - mondja. Öszszességében tehát érdekesnek, izgalmasnak tartja hivatását, amelyben naponta új kihívásokkal kell szembenéznie. Folyamatosan képezi magát, az utóbbi időben kiemelten a tehetséggondozás területén. A természettudományos munkaközösség vezetője, matematika szakköri munkájával is hozzájárult ahhoz, hogy számos tanítványa ért el kiemelkedő eredményt különböző tanulmányi versenyeken. Férje villamosmérnök, mindkét fiuk a gimnáziumba jár. A tanárnőnek nagy megtiszteltetés a Gyermekeinkért Díj, amelyre kollégái terjesztették fel. Visszajelzés arról, hogy jó úton járva végzi munkáját és arról is, hogy másoknak is fontosak azok az értékek, amelyek neki: a kitartó, szorgalmas munka, a becsületesség, az emberség, a jó közösség. Ha valakiben nincs meg az elhivatottság, nem biztos, hogy a pedagóguspályán marad, vagy ha mégis, nem valószínű, hogy jól fogja érezni magát - vallja Sztakó Imre, aki az elmúlt tizennyolc esztendő alatt a Paksi I. István Szakképző Iskola tantestületének pótolhatatlan tagja lett. Már gyermekként tudta, hogy tanítani szeretne. Az általános, majd a középiskolában is kiváló tanárai voltak, akik megerősítették ebbéli elhatározásában. Képesítés nélküli napközis nevelőként helyezkedett el Békásmegyeren, ahol nagyon sokat tanult a nevelési módszerek és a szülőkkel való kapcsolattartás terén. Véleménye szerint a napközi a legjobb tanulóhely. Ha valaki ott megállja a helyét, és élvezi a munkáját, akkor jó pedagógus válik belőle. Még ezekben az években lediplomázott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Később szülőfalujában, a fülöpszállási általános iskolában dolgozott. Tanított oroszt, ének-zenét. Soltszentimrén három évet dolgozott, majd miután feleségével, Szabó Klárával Pakson telepedtek le, 1996-ban az I. István Szakképző Iskola tanára lett. Az itteni munkaköréhez szükséges magyartanári végzettséget a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerezte meg. Később a Pécsi Tudományegyetemen andragógia szakon, mesterképzésen kapott oklevelet, a rákövetkező esztendőtől magyartanári tudását is mesterszakon gyarapította a veszprémi Pannon Egyetemen. Mindemellett részt vett olyan tanfolyamokon, ahol kompetencia alapú oktatási programokat sajátított el a szövegértés-szövegalkotás területén, illetve a tanulói differenciálás kérdésében is elmélyült. Fontosnak tartja, hogy diákjait képességeiknek megfelelően tanítsa, készítse fel őket a vizsgákra. Tanítványainak szüleivel is jó kapcsolat kialakítására törekszik, s ezen a területen is eredményesen munkálkodik. Az osztályfőnöki munkaközösség vezetőjeként oroszlánrészt vállal az iskola hagyományos programjainak megszervezésében és lebonyolításában, illetve ebben a minőségében a kezdő kollégákat segíti tanácsaival, tapasztalatainak átadásával. Rendszeresen szervez kirándulásokat, közreműködésével olyan diákok is eljuthattak Magyarország különböző tájaira, illetve határon túlra is, akiknek erre szociális helyzetük miatt egyébként nem lett volna lehetőségük. A tantestület tagjainak szavazatai alapján 2013-ban megkapta az Év tanára díjat iskolájában. Hölgykoszorúban él, hiszen három lánygyermek van a családban, a legidősebb már megajándékozta egy unokával, aki négyesztendős. Jóleső érzéssel tölti el, hogy kollégái felterjesztették a Gyermekeinkért Díjra. Mint mondja, sok pedagógus dolgozik Pakson, aki megérdemelné ezt az elismerést, és azt kívánja nekik, hogy egyszer ők is átélhessék azt a felemelő érzést, amit ez a kitüntetés jelent. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2014. június 6. ■ 11
