Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-12-20 / 24. szám

A szigorú, de emberséges vezető

Ősmenedzser, legendás vezető - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették volt kollégái Pónya Józsefet, az atomerőmű első vezérigazgatóját, akit a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium-díjjal jutalmazott idén. Hosszú volt az út a szlovákiai Felsőszelitől Paksig, az esztergapadtól a vezérigazgatói székig - hangzott el a filmben, amit a kitüntetett tiszteletére készített a TelePaks Kistérségi Televízió. A díjat az iparoskor vezetői a Csengey Dénes Kulturális Központban tartott gálaműsoron adták át.

Abban az időben, amikor Pónya József gyerekeskedett, Felsőszeliben két fiúnak volt érettségije. - Ha azt mondtam volna apámnak, hogy egyetemre megyek, orvoshoz vitt volna - meséli Pónya József. Az apja esztergályosnak adta, amiről ő azt se tudta, eszik-e vagy isszák. Megszerezte a bizonyítványt, munkába állt, remekül keresett, s - ahogy mondja - élt, mint Marci Hevesen a 920 forintos fizetéséből. Azt eleinte nem is igen hangoztatta, hogy csak hattól kettőig dolgozik, nehogy lustának higgyék, mert otthon a faluban olyankor még nekiláttak az ebéd utáni „műszaknak”. Aztán mégis odaállt az apja elé, hogy megmondja, egyetemre megy. Azt nem kérte, hogy tartsa el, azt maga oldotta meg. A menedzserséget nem tanulta. - Úgy nőttem fel, mint a gaz - jegyzi meg hozzátéve, nem pátyolgatta senki, csak úgy kimagasodott a többi közül. A menedzserképzést ma se tiszteli, s úgy gondolja, nem kell előre kiválasztani a

leendő vezetőket, a teljesítmény mutatja meg, ki alkalmas. - Azt hiszem, akkor kell jól viselkedni, amikor az embernek hatalma van - mondja. Ő kifejezetten igyekezett, hogy megmaradjon olyannak, amilyen korábban volt, s ha kilépett az erőmű kapuin, már nem volt főnök. A kétkezi munkásokat mindig nagyra becsülte, ahogy emlegetik, ki is állt értük. Szigorú, de emberséges vezető volt.

Bár nyugdíjba vonulása óta két évtized eltelt, Pónya József véleményére ma is adnak a nukleáris iparban. Mi is megkérdeztük, hogyan látja, lesz-e erőműbővítés. - Az biztos, hogy lesz - szögezte le. Magyarázatul hozzáfűzte, hogy az ellenzők soha nem mondják meg, hogy mivel lehetne pótolni. Márpedig szükség van rá és ez a legjobb, derült ki szavaiból. - A mai erőművek öreg „trotylik”, a mienk a legfiatalabb, ez egy jó erőben lévő negyvenes „fickó” - kezdte tréfásan. Hozzátette, legalább 5-6 ezer megawattnyi

kapacitást kell építeni a következő évtizedekben, ha Pakson megépül kétezer, még négyezer kell, tehát ezzel „nem veszik el senkinek a kenyerét”. Tapasztalatai szerint azt mindenki tudja, hogy külföldről hozzuk a gázt, olajat, de a többség nem tudja, hogy a villamosenergia-import néha eléri a 40 százalékot, ami nemkívánatos. Egy mostanság épülő atomerőmű esetében legalább hatvanévnyi üzemidővel

lehet számolni, addig Paksnak is biztos hátteret jelent, mondta Pónya József, majd a tőle megszokott csendes, de határozott kritikával megjegyezte, azt azért hiányolja, hogy mindeközben nem gondolkodnak más ipar (női munkahelyek vagy alapanyaggyártás) megteremtésében, hogy ne álljon a város egy lábon.

Paksra már kész emberként érkezett. Öt éven át ingázott korábbi munka- és lakhelye, Tatabánya, Budapest és Paks között. A díjátadón elmesélte, hogy nagyjából ott álltak meg érkezésekor, ahol most a kulturális központ áll, csak akkor még szőlőmezsgyék sorakoztak ott. Mesélték neki, hol lesz az erőmű, kérdezték, mit szól hozzá. - Ehhez az ürességhez? Semmit. Itt tíz évig gumicsizmát kell hordani - válaszolta. Igaza lett, tényleg gumicsizmában jártak, de felépült az erőmű és vele a város, ami otthonává lett. Vallja, hogy nem érdemes visszamenni, mert az ember már nem azt találja, amit otthagyott. Nekik ez az otthonunk, itt a család, a baráti kör. Paks átlátható. Városi ellátás van, de falusi világ. Komárom megye - ahol előzőleg éltek - eliparosodott. - Ott egy igazi parasztot már nem lehet találni, ez a megye kicsit lemaradt a fejlődésben, de éppen ezért tetszik. Mi Madocsán találtunk olyan barátokat, a Kereszteséket, akikhez ugyanúgyjártunk, mint anyámékhoz, ez kicsit meghosszabbította az én gyerekkoromat - fejtegette. Azt mondta, a város tisztasága, rendezettsége tetszik neki és az, hogy Pakson nagyon jó az ellátás, különösen az egészségügy, ahol nemcsak az épületek színvonalasak, de jók, gyakorlottak az orvosok. - Érdemes elmenni Szekszárdra, csak egy napra és már lehet is értékelni - fogalmazott. - Mi nem gyüttmentek vagyunk, csak „gyüttek” - zárta mondandóját a Lussonium-díj átvétele után. -vida-Paksi Hírnök, 2013. december 20. ■ 7