Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-12-06 / 23. szám

Büszke az utódokra

A tízszeres magyar bajnok, világbajnok, olimpiai negyedik helyezett kenus, arany érdemérmes mesteredző Hajba Antal 25 éven keresztül irányította az ASE kajak-kenu szakosztályát. A múltról, az utódokról és a jelenlegi paksi utánpótlásról kérdeztük.- Korábban úgy fogalmazott, hogy 1982-ben az alapokkal kellett kezdeni. Mit is jelentett ez?- Amikor elkezdtem Pakson a munkát, meg kellett értetnem az illetékesekkel, hogy miért kell nekünk uszodába járni, futóedzést tartani, miért viszem szombat-vasárnap focizni a gyerekeket. Olyan falakba ütköztem eleinte, hogy csak na. El kellett hitetnem, hogy nemcsak kajakozni és kenuzni kell, hanem kiegészítő edzésekre is szükség van, együtt kell tartani a társaságot, csapatot kell formálni. A kajak-kenu azért tudott itthon a többi sportág elé lépni, mert mi mindig azt kerestük, hogyan lehet jobban csinálni. A ’60-as évek elején a nyugati szaklapokat olvastuk, az atlétáktól, az úszóktól sokat tanultunk, összeszedtük, hogy mit érdemes átvenni. Mi, versenyzők egymást is tanítottuk, nekem például nem volt edzőm! Még ma is vitatkozunk a régi társakkal, hogy mit csináltunk jól és mit nem. Kenuzni azóta is úgy kell, mint régen, csak a hajók lettek keskenyebbek, de a kajakban nagy a változás: mások a lapátok, mások a hajók.- A csónakház, a vízi telep is a ’80-as években épült?- Pónya József, az atomerőmű vezérigazgatója rábízta a szakosztályt Tímár Gézára, a Külső Technológiai Osztály vezetőjére, aki úgy rendbe tett ott mindent, hogy sok minden azóta is úgy van, ahogy ő megcsinálta. A csónakház emeletét edzőtáborozásra alkalmassá tették, tanmedence épült, a hajótároló, a hajópark az ötszörösére bővült, tiszta, rendes öltözők készültek. Ezt mind most már csak csinosítgatni kell. Tímár Géza azt mondta, ha nemzetközi szintet akarunk, akkor ez mind kell - azóta is nagy tisztelettel gondolok rá. Amin változtatni kellene, az a vízi teleppel szembeni holtág, az öböl. Amikor kezdtük, még csendes állóvíz volt, azóta eliszapolódott. Van még egy rövid szakasz, de ott már nem lehet pályát mérni, ezért járunk le Fadd-Domboriba. Annak a pályának a létrehozása is Pónya Józsefnek és Tímár Gézának köszönhető. Nottinghamben egy nemzetközi versenyen az MKKSZ megbízásából Tímár Géza és jómagam voltunk a magyar csapat vezetői. Géza körbejárta és -mérte az ottani pályát, az alapján készült el a fadd-dombori.- Az elmúlt évtizedekben voltak szép eredmények, nagy tehetségek. Hogy éli meg ezt az edző?- Én profi edző voltam, nekem az eredményekkel kellett elszámolni, de a sok egészséges gyerek sem utolsó szempont. Nagyjából 500-600 gyereket tanítottunk meg a „vízen járni”, és még többet úszni és síelni. Amikor összehozunk egy csapatot, az aranyhal vagy benne van, vagy nincs. De ha benne van, akkor külön kell vele foglalkozni, mint Kozmann Gyurival vagy Hoffmann Ervinnel. Találtam én itt Pakson olyan tehetségeket, hogy azt mondtam: „Itt az új Wichmann, az új Tatai, a világot agyonverjük velük.” Aztán a fiú vagy lány 18-19 évesen odaáll eléd, és azt mondja: „Mester, én inkább villamosmérnök leszek.” Mit lehet mondani erre? „Menjél fiam.” Gyalázatos hiba lenne azt mondani, maradj itt.- Lejár még a Dunára megnézni az utódokat, a fiatal versenyzőket?- Már egyre kevesebbet, csak amolyan „lejárogató” vendég vagyok. A négy edző nagyon jól képzett, mindegyikük testnevelő tanári végzettségű és edzői képesítésük is van. Csak dicsérni tudom őket, mert nagyon jól végzik a dolgukat, igaz, már kicsit másképp, hiszen változnak az idők, fejlődnek a módszerek. Nagyon jó a jelenlegi ASE-utánpótlás. Néha beülök a motorcsónakba és gyönyörködöm bennük. Szépen eveznek, fegyelem és rend van. Az a 40-50 gyerek kitermeli magából a jót. A többi már az edző dolga. (joko)

Tovább tart a mélyrepülés

Tovább folytatja mélyrepülését az MVMPaks labdarúgócsapata az OTP Bank Ligában. A zöld-fehérek legutóbb szeptember 13-án a Kaposvár ellen gyűjtötték be mind a három bajnoki pontot, az azóta eltelt kilenc fordulóban pedig mindössze három egység került a gárda neve mellé. Az egylet legutóbb hazai pályán attól az Újpesttől szenvedett vereséget (2-4), amelyik még sosem nyert bajnoki meccset a Fehérvári úti komplexumban. Az összecsapás után Horváth Ferenc így értékelt: - Megmondom őszintén, nem láttam olyan nagy különbséget, az is inkább csak a gólok számában volt. Amibe az Újpest belerúgott, abból gól lett. A statisztikák szerint a kapusunknak egy védése volt a kilencven perc alatt, azonkívül négyszer kellett kidobnia a hálóból a labdát. Rengeteg helyzetet hagytunk ki. Az a csapat, amely ennyi ziccert ront, nem érdemel győzelmet. De még döntetlent sem. Mi sajnos a két tizenhatos között voltunk nagyon jók, ám ezt a játékot leginkább a két tizenhatoson belül játsszák. Nekünk ott elfogyott a tudományunk, így hiába irányítottuk a játékot az első félidőben.

A 2013-as naptári évben még egy tétmérkőzése lesz Horváth Ferenc együttesének: december 7-én Pécsett vizitál a társaság. Kérdéses, hogy a januári felkészülést is a jelenlegi trénerrel kezdi-e az egylet. A klub jelenleg 16 fordulót követően 16 ponttal a 13. helyen áll a táblázaton, mindössze két pontra a kieső helytől. Sorsoltak a Ligakupa 2013/14-es kiírásában, az MVM-Paks az egyenes kieséses szakaszt a Pécs ellen kezdi. A legjobb nyolc közé jutásért a mérkőzések időpontjai február 26. és március 4. Az első találkozót a baranyai megyeszékhelyen játsszák. Faller Gábor

16 ■ Paksi Hírnök, 2013. december 6.