Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-12-06 / 23. szám
Jó napot, mi újság? Barna Márta Sikeres életutak, pályafutások, kitüntetett, munkájukban elismert személyek sorát mutattuk be már állandó rovatunkban, ezúttal azonban olyan ember érdemelte ki a figyelmet, aki éppen a karrier feladásával, áldozatkészségével állít példát embertársai elé. A Vackor Autista és Fogyatékkal Élők Szüleinek Egyesületét Barna Pálné Márta, egy autista kisfiú édesanyja alapította még 2006-ban egy hasonló, dunaújvárosi szülőcsoport mintájára, amellyel együttműködést kezdeményeztek. Az egyesület azokat a családokat tömöríti, amelyek felvállalták, hogy beteg gyermekeiket családban nevelik fel, és nem veszik igénybe bentlakásos intézmény segítségét. Amikor Márta megalapította az egyesületet, a 9-10 éves gyerekek még kevesebben voltak, mára egy tucat szülőnél is több sorstárs alkotja a közösséget, vidékiek és paksiak egyaránt. Az érintett azonban ennél sokkal több, mondja az egyesület elnöke, akinek legfőbb célja, hogy összefogja, megtalálja azokat, akik egyedül, segítség nélkül nevelik otthon beteg gyermeküket. A szervezet legfőbb feladata ugyanis egymás segítése, ha kell lelkileg, ha kell anyagilag, ha pedig arra van szükség, a mindennapi ügyintézésében. Tagjaik gyermekei ugyanis nem képesek önálló életre, szüleik segítsége nélkül napi teendőiket sem tudják önállóan ellátni, segítségre szorulnak öltözés, tisztálkodás, táplálkozás területén is, ami egy szülőt teljes mértékben igénybe vesz, nem kis áldozatot követelve tőle.- Egy igazolványfotó készítésekor a barátnőmmel ketten küzdöttünk azon, hogy helyén tartsuk a fiamat és elvonjuk a figyelmét arról, hogy egy idegen, zárt helyen van, ami egy autistának rémálom - elevenít fel egyetlen hétköznapi problémát a sokból Márta. A többségében egy keresetből élő családoknál mindennapi gondot okoz olyasmi, ami más családok számára természetes. Nem mehetnek együtt nyaralni, bevásárolni vagy strandra, hiszen gyermekeik hangosak, kirívóan viselkednek, amit a környezet általában nem tolerál. Márta és családja tíz éve költözött panelből tanyára, mert a szomszédok nem bírták a ma már 18 éves autista Csaba zajongását, aki egyébként imádja a Paksi Hírnököt, árulja el anyukája. Igaz, nem olvasni, hiszen azt nem tudott megtanulni, hanem darabokra szedni, amit annak ismeretében, hogy a betegségnél természetes az ilyesfajta kényszeres cselekvés, nem sértésnek, inkább kedvesnek találok. Arra a kérdésre, mit vállal fel egy szülő beteg gyermeke felnevelésével, a szervezet alapítója csak annyit mond: mindent. Lemondást a munkahelyi sikerekről, közösségi élményekről, még a karácsony is olyan, hogy megküzdenek azért, hogy jól érezzék magukat, mondja mosolyogva, ugyanis nem panaszkodik, kitartásra nevelte az élet. Tanyájukon segíti a többieket is a boldogulásban. Nyári táboroztatással biztosítják a tagok számára a tanítási időszakban megszokott rendszerességet, de ezt is különleges formában, ugyanis ebbe a táborba szülőkkel együtt érkeznek a gyerekek. Az egyesület partnerre talált az önkormányzatban és az erőműben, mondja Márta, ugyanis pályázatok segítségével tudják biztosítani a gyerekek számára a színes szabadidős elfoglaltságot. A közbiztonsági, ifjúsági, sport- és esélyegyenlőségi bizottság forrásaiból nyertek el támogatást civilszervezetként eszközbeszerzésre, így lett például trambulin és medence a gyerekek nagy örömére. A szervezet alapításakor a kisebbeket sokáig lovagoltatta fia hátasán, ma pedig biokertet hoztak létre a tanyán a tagokkal, abból főznek a gyerekeknek. Márta gyakran rendez gyűjtéseket is, hogy segítse a nehéz anyagi helyzetben lévő tagokat, illetve szakértőkkel kerekasztal-beszélgetéseket szervez. Reméli, az önkormányzat által a Kereszt utcába megálmodott fogyatékkal élők napközi otthona segítségükre lesz, hiszen gyerekeik csak 23 éves korukig járhatnak speciális iskolába. Beszélgetésünk közben Mártának megjegyeztem, nem látok rajta megtörtséget, fáradságot, inkább lendületet, erős akaratot. - A Jóisten nem ad olyan terhet, amit ne tudnánk elvinni; amikor lent vagyok, felemel az őrangyalom és megyünk tovább - válaszolta. Matus Dóra Paksi Hírnök, 2013. december 6. ■ 15
