Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-04-19 / 8. szám
ínycsiklandó fantáziák Meczker Tamás nagyjából 16 éve határozta el, hogy vendéglátós lesz és saját vendéglőt nyit. A piactéri Németh söröző légköre hatott rá erősen. Jó volt a hangulat, kedvesek voltak a pincérek és volt az asztalokon tepertős pogácsa, aminek olyan illata volt, hogyha valaki ott időzött, majd elment a város másik végébe, tudták, hogy honnan érkezett, meséli. A történet bizonyára nem példa nélkül való, a meglepő csak az, hogy Tamás akkor csupán 8-9 esztendős volt... Vendéglője még nincs, de biztos benne, hogy meglesz. Azt is tudja már, hogy az éüapot képkeretben tartja majd, az asztalokon nem lesz abrosz, tudja, milyen tányérok lesznek és persze milyen ételek. A fiatalember - úgy tűnik - jó úton halad álma megvalósítása felé. 2010-ben szakács szakmát szerzett, szűk egy esztendeje az Erzsébet Nagy Szálloda konyháján dolgozik, s a minap ezüstérmet nyert a VIII. Pelikán Kupa Gasztronómiai Versenyen, Szolnokon. Melegkonyhai kategóriában indult, pedig az erőssége inkább a hidegkonyha és a tányérdesszert. Hogy miért? Ez jelent neki kihívást. Ott, ahol biztos babér terem neki, nem akar kiállni. S hogy miért versenyez? Egyrészt, mert oroszlán, lételeme a versengés - ha hozzáfog a pizzasütéshez, fogadást köt a kollégákkal, hogy hány perc alatt készül el. Másrészt ezt tartja, az önképzés, a fejlődés fontos eszközének. Ez volt az ötödik versenye, s a mostani a legjobb eredménye. Annak ellenére, hogy csupán három éve kapta kézhez a bizonyítványát, sok éttermet kipróbált. A gyakorlati éveket a halászcsárdában töltötte, utána Budapestre ment szerencsét próbálni. Sok fogást, szemléletet megismert, például egyre közelebb került a francia gasztronómiához és megfordult színvonalas „álomhelyeken”, de csalódott ugyanúgy, mint külföldön, ahol valójában csak egy szösszenetnyi időt töltött el. Ezek után jött haza - merthogy született paksi -, újrakezdeni építeni karrierjét, álmait.- Még sehol nem voltam egy évnél tovább - támasztja alá azt a kijelentését, hogy az Erzsébet Nagy Szállodában jól érzi magát. Mint mondja, hasonló korú, tanulásra kész kollégákkal dolgozhat együtt. A szálloda azért is jó, mert olyan raktárkészlet, olyan friss zöldségek, olyan fűszernövények állnak rendelkezésre, ami Tamás szerint megyeszerte ritkaságszámba megy. Mindig igyekszik a szezonalitást és a regionalitást szem előtt tartani, ez a szolnoki versenyre készített menüsorra is rányomta a bélyegét. Öt fogást kellett készíteni egy személyre és egy kétszemélyes dísztálat. Tamás nem szabott gátat a fantáziájának, amit az is igazol, hogy bár többször nekifutottunk, nem sikerült a végére érnünk az ételsornak. Az üdvözlő falat, ami arra hivatott, hogy a szakács elképzelését, íz- és ízlésvilágát felvillantsa, grillezett kápiakrém volt tintahalpirítóssal és medvehagyma chipsszel. Az előétel pedig mentás zöldborsókrémmel töltött pisztrángtekercs mandulás kéregben az eredetileg tervezett túrógombóc helyett ricottával, mert - fűzi hozzá magyarázatul ifjú szakácsunk - az frissebb, harsányabb, jobb a párhuzam közte és a hollandi mártás között. A főétel valami trükkös sült, amiből egy hétköznapi háziasszonynak annyit sikerült megjegyezni, hogy bőrös mangalica... -vida-Sütőtökből székely kapu Sütőtökből faragott székely kapuval nyert az ország második legnagyobb gasztronómiai versenyén a paksi Feil Anna. A diáklány tanuló kategóriában indult, és az aranyérem mellé egy ezüstöt is bezsebelt. Anna mindig szeretett édesanyjának segíteni a főzésben, ezért döntött úgy, hogy szakácsnak megy. Ezt a szakmát jobban magához illőnek érezte, mint a cukrászatot, mert szerinte fantáziadúsabb, nagyobb teret enged a kreativitásnak, mivel itt a hozzávalókat nem patikamérlegen mérik, a szakács saját ízvilága jobban tükröződhet egy ételben. A dunaújvárosi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában szerzett érettségit követően a szekszárdi Szent László Szakközépiskola Vendéglátó Tagintézményében kezdett tanulni. Idén második, egyben utolsó évét tölti az iskolában. Egy hét ott töltött elméleti képzés váltakozik az Atomix Kft.-nél töltött egyhetes üzemi gyakorlattal. Anna az erőmű konyháján igyekszik a szakma fortélyait ellesni. Itt nagy mennyiségben főznek, de arra, hogy igazi alkotómunkát tanuljon, nincs lehetőség. Ezt a versenyzésben, az arra való felkészülésben sikerült megtalálnia a szakácstanoncnak. Tanárai a tudta nélkül nevezték be a versenyre tudván, hogy kiváló tanuló. Kettejüket választották ki Szabó Tamással. Azt, hogy melyik versenyen ki indul és ki lesz a másik segédje, sorsolással döntötték el. Anna a tatai Farsang Kupán szállt versenybe, Tomi nem sokkal később Szolnokon. Mindketten aranyérmet nyertek. A tatai medalion került Tamáshoz, Anna neki adta hálából, a szolnokit viszont ő kapta meg... A versenyre, mint lapunknak mesélte, egy hétig készültek. Rengeteg segítséget kaptak tanáraiktól, Horváth Jánostól és Orbánná Palkó Máriától. A tatai versenyen artisztika és hidegtál kategóriában indultak, az előbbi ételszobrászatot jelent. Tanára ötlete alapján Anna székely kaput faragott sütőtökből. Virágokkal - céklarózsával, retekszegfűvel - díszítette. Anna azt mesélte, hogy rengetegen voltak, még Felvidékről is érkeztek, nagyon profi munkákkal mutatkoztak be, és az is látszott, hogy iskolájuk nem tudja felvenni a versenyt a fővárosi riválisokkal. Éppen ezért lepte meg, amikor kiderült az eredmény. A diáklány elárulta, hogy - bár sokan le akarják beszélni - ő mindenképpen a szakmájában szeretne maradni. Azt hallotta, itthon nehéz érvényesülni, ezért most úgy gondolja, külföldre megy. Egészen pontosan hajóra. - Folyami hajóra, mert arról jobb véleményt hallok - pontosít. Mint mondja, ez anyagilag kifizetődőbb, lehetősége lesz a szakmai fogások mellett nyelvtudása csiszolására is. Tudja, hogy a női séf ritka, de nem példa nélküli dolog. Ha erről nem is mer álmodni, arról igen, hogy egy nívós étteremben dolgozzon szakácsként itthon, Magyarországon. -tünde-Paksi Hírnök, 2013. április 19. ■ 9
