Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-11-16 / 22. szám
Márton napján Mire Márton megérkezik, minden must már borrá érik - így tartotta a régi mondás, aminek megfelelően Szent Márton napján töltöttek először az újborból, és a gazdák elvitték magukkal a templomba a hegy levét szentelésre. Ezt a hagyományt elevenítette fel a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete, és rendezte meg annak idején az első Márton-napi ökumenikus újboráldást. Tette ezt éppen tíz esztendővel ezelőtt, így idén jubileumi rendezvényt tartott az egyesület. Úgy tartják, hogy aki Márton napján bort iszik, egész évben nem fog szomjazni, a megszentelt nedűnek gyógyító ereje van, illetve, ha cseppentenek belőle egy keveset a hordóba, a benne lévő bor nem romlik meg. A borszentelés hagyományát Pakson, a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete tíz esztendővel ezelőtt elevenítette fel. Az elsőt még szőkébb körben tartották, de mára olyan ismertté vált a rendezvény, hogy a téren felállított nagy sátorban is alig fértek el a vendégek. Az újbor és a borért végzett munka ünnepét Leber Ferenc, a civil szervezet elnöke nyitotta meg, majd Teli Edit alpolgármester és Hajdú János polgármester köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta: a bor lelkünk része, a magyar lélek része, páratlan érték, amire vigyázunk, amit tisztelünk - magunkat és másokat is tisztelünk benne, mert szorgalom, munka és áldás van benne. Az ünnepen a helyi Korzó Színtársulat egy középkori vásári komédia mai átiratát adta elő, valamint, ahogy eddig minden alkalommal, fellépője volt a délutánnak a Roger Schilling Fúvószenekar. Ezt követően a történelmi egyházak képviselői megáldották a hordókban rejtőző nedűt és a bortermelők borait. Mindezek után már nem volt más hátra, mint a hordók csapra verése és az újborok megkóstolása. A hegy leve mellé zsíros kenyeret kínáltak a vendéglátók friss hagymával, őrölt fűszerpaprikával. Ezzel egy időben kezdődött a Mártonnapi est Dunakömlődön, ahol a vacsoraasztalra sült libacomb került, hiszen Márton napja nem csak a bor, hanem a libalakoma alkalma is, amelyről az első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napjára esett a gazdasági munkák őszi zárónapja, és kezdetét vette a természet téli pihenője. A hiedelem szerint aki ezen a napon az ekkorra már szépen felhizlalt lúd húsából nem evett, az egész évben éhezett. A libavacsorán érdemes megnézni a szárnyas mellcsontjának színét, ugyanis a néphit azt tartotta, hogy ha fehér, akkor havas, ha fekete vagy piros, akkor esős télre lehet számítani. A dunakömlődi présháztulajdonosok és a helyi borbarátok a kemencében ropogósra sütött hús mellé megkóstolták a tavalyi borokat. Ötéves múlttal rendelkező Márton-napi estjük része egy sajátos szertartás, amelynek lényege, hogy elásnak az újborokból néhány palackkal, majd a következő évben kiássák a földanya gondjaira bízott italt. Ásás közben elmondták a borhoz írott fohászt és az a pásztorbot is gazdát cserélt, ami mindig a Márton-napi rendezvény főszervezőjénél van. Német eredetű szokás, hogy Márton napjának közeledtével az óvodások és iskolások világító lampionokat készítenek, és Márton-napi dalokat énekelve vonulnak fel. Ezt a hagyományt elevenítette fel néhány éve a Bezerédj Általános Iskola és Diákotthon a Napsugár Óvodával karöltve. A felvonulás végállomása idén is a Városháza előtti tér volt, ahol az óvoda nemzetiségi német csoportjai, valamint a Bezerédj nemzetiségi németet tanuló másodikos és harmadikos diákjai adtak műsort. Az estet a Roger Schilling Fúvószenekar térzenével tette még emlékezetesebbé. Kohl Gyöngyi
