Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-11-02 / 21. szám

India és Magyarország közelebb van, mint gondolnánk

Távoli országban élő vendégek jártak a minap Pakson. A látogatók: Mr. J. P. Singh Sharma és Mrs. Mridula Rani Sharma Indiából érkeztek fiuk, Ashish és annak felesége Jaksa Judit, immár Judit Sharma társaságában. Bár Párizsba tartva csupán röviden időztek Magyarországon, azon belül is Pakson, időt szakítottak arra is, hogy lapunknak élménybeszámolót tartsanak. Mint elmondták, Budapesten és a Balatonnál, egészen pontosan Balatonfüreden jártak, illetve futólag Pakssal

is megismerkedtek. Mr. J. P. Singh Sharma azt mondta, hogy Budapest gyönyörű város, és bár sok helyen megfordult a világban, ilyen szép fővárost még nem látott. A Balaton szintén mély benyomást tett rájuk, az meg különösen, hogy a balatonfüredi sétány a népszerű indiai költő, Rabindranath Tagore nevét viseli és szobrot is állítottak neki. Megcsodálták a Gárdonyi kilátóból a paksi panorámát, a Dunát és a Makovecz-templomot.

Az, hogy egyik fiuk, Ashish magyar lányt vett feleségül, nem okozott számukra különösebb megrázkódtatást. Az édesapa azt mondta, számukra csak az fontos, hogy boldogok legyenek, hogy mely nemzet tradíciói szerint élnek, s hogy mennyire követik hazájuk szokásait, az az ő dolguk, nekik semmiféle elvárásuk nincs. Sharma úr és neje pedagógusok, Újdelhiben egy modern, nyitott szemléletű iskolában dolgoznak, amit nemes egyszerűséggel Modern Schoolnak hívnak, s az ország legnagyobb iskolája. Itt miniszterek és más befolyásos emberek gyermekei tanulnak, mesélték. A Sharma házaspár - amellett, hogy bizonyos hagyományokkal nem szakított - maga is nagyon modern gondolkodású. Felvilágosult szemléletüket bizonyítja, hogy gyermekeik már tervezetten születtek és az átlagosnál kevesebben, hárman vannak. Nyitottak az európai kultúrára, ami nagy részben annak köszönhető, hogy rendkívül sokat utaznak. Otthon - mint menyük, Judit és családja mesélte - viszonylag puritán körülmények között élnek, de bejárták, s járják a világot, gyermekeik sem otthon, Indiában, hanem a világ különböző pontjain élnek. Ashish például Londonban, ahol megismerte Juditot. A két fiatalt meglepő módon nem a különbözőség, hanem éppen a hasonlóság vonzotta és vonzza egymáshoz. Mint elmondták, a két nemzet kultúrája és felfogása egyáltalán nem áll egymástól távol, sok a hasonlóság például a családi kötelékek fontosságának megítélésében, de olyan kevésbé magasztos dolgokban is, mint az ételek, sőt felfedeztek jó néhány szót - például a bazár és ananász kifejezéseket -, amelyek megegyeznek. Ahogy Judit és Ashish elmondták, Angliában már nem tartják fontosnak, de ők igen, a szülőkkel való szoros kapcsolatot, a róluk való gondoskodást. Ebben India hazánkat is lekörözi, míg Magyarországon jellemzően a gyerekek szüleik holtáig gyerekek maradnak, és a szülők a végsőkig igyekeznek segíteni őket, addig Indiában, ahogy felcseperedtek a gyerekek, máris ők törekszenek arra, hogy szüleiket segítsék.

Az esküvőt tavaly nyáron Londonban tartották baráti körben. Idén márciusban megismételték Újdelhiben indiai viseletben, s az ott jellemző szertartás szerint. Ennek persze számos, hazaitól eltérő momentuma volt, például a tűz megkerülése. Ezt hétszer kell(ene) megtenni közben fogadalmat mormolva, de manapság már három kör is elegendő. Az egész ceremónia sokkal rövidebb, mint a magyar lakodalmak, csupán néhány órán át tart. Majd’ ennyi időt tölt ki a fényképek készítése, hiszen az ifjú párt a népes rokonság minden tagjával megörökítik. Juditot és édesanyjáékat elkápráztatta a szertartás, nemkülönben India. A hihetetlen India kifejezés találó, jegyzi meg Judit, édesanyjával, Katival egyetértve. Amit ott láttak, azt sem fotó, sem videó nem adja vissza, teszik hozzá. Igen szembetűnő különbség például az időhöz való viszony. Indiában nincs rohanás, stressz, teljesen természetes az egy- vagy akár többórás késés. A fiatal pár élete viszont sem nem indiai, sem nem magyar, kedvükre ötvözik az otthonról hozottakat az Angliában tapasztaltakkal. Nincs vita vallásról, miegyébről, teljes mértékben elfogadják egymás szokásait és nem erőltetik egymásra. Például Ashish minden reggel imádkozik munkába menet előtt, Judit viszont nem. Későbbi terveikről elmondták, hogy Angliában szeretnének maradni, családot alapítani, mert ott könnyebb boldogulni. Vida Tünde

Paksi Hírnök, 2012. november 2. ■ 13