Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-10-19 / 20. szám
In memóriám dr. Németh Imre Paks város monográfusa, számos alapvető településtörténeti tanulmány és számtalan helytörténeti témájú újságcikk szerzője, a történelem-földrajz szakos középiskolai tanár két héttel a 97. születésnapja előtt rövid, pár napos kórházi szenvedés után Szekszárdon halt meg 2012. május 22-én, és május 25-én temették el a Kálvária temetőben lévő családi kriptába. Temetésén kevesen kísérték utolsó útjára, pedig életműve, amelyet Paks történetének kutatásában, annak összegzésében és népszerűsítésében alkotott, tekintélyt parancsoló és elismerést követelő teljesítmény volt. Halottak napja közeleg, én nemcsak illendőnek, hanem kötelességemnek érzem, hogy dr. Németh Imre munkásságára emlékezzek, emlékezzünk. Pakson született 1915. június 6-án. Szülei, Németh Mihály a paksi községi elemi iskola igazgató-tanítója és Geyer Gabriella minden lehetőséget megteremtettek gyermekeik iskoláztatására (négyen voltak testvérek). Feleségével, Wágner Ibolyával 1951. szeptember 25-én kötöttek házasságot. Gyermekük nem született. Németh Imre Pakson járt elemibe, és a két polgári iskolai osztályt is itt végezte, középfokú tanulmányait a pécsi Nagy Lajos ciszterci reálgimnáziumban folytatta, itt érettségizett 1933- ban. Az érettségi után egyéves sorkatonai szolgálatra vonult be a pécsi 8. gyalogezredhez. 1934- től 1941-ig több kötelező katonai szolgálat teljesítése mellett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészettudományi karának hallgatója lett, ahol természeti földrajz és geológia főtárgyú és újkori magyar történelem melléktárgyú doktori diplomát szerzett 1941-ben. Ekkor írta Paks településtörténetéről és történeti múltjáról doktori disszertációját, amelynek kutató- és gyűjtőmunkája szolgált alapjául a későbbi években megjelent történeti tanulmányainak. Az egyetem befejezése után gyakorlatilag nem talált képzettségének megfelelő állást, tanárként sem tudott elhelyezkedni. Ekkor beiratkozott a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Intézetének tereptan-tanári tanfolyamára, aminek elvégzése után 1941. január 1-jétől 1945. május 6-ig Marosvásárhelyen teljesítette katonai szolgálatát mint a marosvásárhelyi hadapródiskola tanára, ahol földrajz-tereptant tanított. A visszavonuló magyar hadsereggel együtt a katonai iskola tanáraként 1944-ben őt is előbb Vasvárra helyezték, majd a komáromi kiképzőtáborba került, onnan a Hunyadi hadosztály egyik századával Németországba vezényelték. Ez az alakulat kiképzésben és felszerelésben nem részesült, hamarosan fel is oszlott, és egyénileg, hosszas és keserves menetelések után jutott vissza Ausztriába, ahol 1945 májusában Linznél amerikai fogságba esett. 1945. szeptember 10-én térhetett haza Magyarországra. A nyugatról hazatérőket különös gondossággal ellenőrizték, a háborús tevékenységet vizsgáló igazolóbizottság előtt is meg kellett jelennie. Ügyét a Paksi Igazoló Bizottság elutasította, csak a pécsi 2. honvéd kerületi parancsnokság bizottsága igazolta, és 1947-ben nyugállományba helyezte (leszerelte). Börtönbe nem került, de tanárként nem kaphatott állást. 1945-től óraadóként tanított a paksi gimnázium jogelődjének számító Kereskedelmi Szakiskolában, az intézmény 1946-ban alakult Ifjúsági Sportkörének alapító tanárelnöke volt, de mivel katonatiszt volt, a szerződését az iskola a következő tanévre nem hosszabbította meg. Ezután alkalmi munkákból élt, próbált elhelyezkedni, például a paksi Aszfaltozó és Kövező Vállalatnál is dolgozott néhány hónapig segédmunkásként, műszaki és térképrajzok készítéséből, játékgyártásból tartotta fönn magát, majd kiváltotta az iparengedélyt és évekig magánkisiparosként dolgozott, tűzifafűrészelést vállalt. 1962-től kapott munkát a kecskeméti Katona József Gimnáziumban, ahol 1972-ig tanított földrajzot és politechnikát, a műhely vezetője volt, szakkört és a szegedi főiskola levelező hallgatóinak földrajz-konzultációit vezette. Megrendült egészségi állapotára hivatkozva 1972. január 26-án felmondta kecskeméti tanári állását, visszaköltözött Paksra. 1972 szeptemberétől nyugdíjazásáig a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezetben műszaki adminisztrátorként dolgozott. 1977. január l-jétől nyugdíjas lett, de egy-egy rövidebb időszakra munkát vállalt. Dolgozott a paksi Áfésznál mint dekoratőr (1978. november 20-1979. február 28.), a városi tanács műszaki osztályán ügyintézőként (1979. március 1-1980. október 30.), az Ifjúsági Ház portásaként (1981. március 9-1981. augusztus 31.). Az 1972. évi MSzMP párthatározat nyomán országszerte megerősödtek a települések történeti múltját, néprajzi értékeit számba vevő ún. városszépítő egyesületek, bizottságok, melyek a Hazafias Népfront helyi szervezeteinek keretében működtek. Dr. Németh Imre évtizedeken keresztül szellemi irányítója volt a paksi településtörténeti kutatómunkának, alapító tagja volt a Helytörténeti Bizottságnak, irányítója a helytörténeti gyűjtemény és a helytörténeti kutatószoba kialakításának. Pakson 1984-ben ő rendezte az Ifjúsági Ház (a mai Erzsébet szálló) emeletének termeiben az első helytörténeti kiállítást, amit Balogh György, az Országos Széchényi Könyvtár történésze nyitott meg. O 12 ■ Paksi Hírnök, 2012. október 19.
