Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-07-20 / 14. szám
Triplázás, duplázás és jubileum — magas hőfokon a Gastroblues fesztivál Van, amit szó szerint kell érteni. Nos, ez a hőfok. A XX. Gastroblues fesztivál a legnagyobb nyári kánikulában kezdődött és fejeződött be. Ez azonban a zenei produkciók legnagyobb részét nem befolyásolta. Minden tisztelet a fellépőknek, akik apait-anyait beleadtak. De ne szaladjunk előre. A címben szereplő számok teljességgel jellemezték a rendezvényt. Gárdái György húsz éve kitalálta és elindította a rendezvényt egy külföldi fellépő zenekarral. Az idei fesztiválon három komoly világsztár zenélt együttesével. Az ESZI sportcsarnokában, a Szentlélek templomban, a Gastroblues klubban és a szabadtéri rendezvényen több mint harminc koncertet nyomtak le a művészek. Dupla helyszínt jelentett a templom, hiszen két délelőtt is megszólalt a zene a gyönyörű környezetben, ahol a fesztivál legjobban várt fellépője, a billentyűkirály Rick Wakeman szólaltatta meg azt a Steinway koncertzongorát, amelyet erre az alkalomra sikerült a szervezőknek megkapniuk. Rick tüneményes volt mindenkivel, ilyen közvetlen művésszel ritkán találkozhattunk. Megtudhattuk, hogy hétéves korától játszik, és a mai napig örül annak, hogy sok fellépése van. Nagy formátumú szimfonikus zenekari produkción dolgozik, mindent kézzel ír le, majd aztán használja a komputert és a technika újdonságait. Gyakran látogatja hét unokáját és élvezi, hogy színpadon állhat. A templomban meghatódottan vette kezébe a Liszt-emlékérmet, amelyet Gárdái Ádám adott át. Aztán jött a csoda. Hihetetlen gazdag, sokszínű kompozícióiban klasszikus zenei, Beatles, Cat Stevens-i zenei motívumokat is hallhattunk. Emlékezetes produkciókban nem volt hiány. Mielőtt Bécsbe indult, Ken Hensley is játszott a templomban. Sokszínű muzsika szólalt meg a helyszínen, három olasz, a Red Wine Serenaders vidám tagjai, Varga János és Kézdy Luca villámgyors improvizációi, Ferenczi Gyuriék gyönyörűen kiénekelt harmóniái mellett Gárdái Viktória fuvolajátéka a klasszikus zene hangulatát varázsolta elénk. A sportcsarnokban minden napra jutott egy világsztár. Pénteken Ken Hensley norvég zenészeivel másodszor adott hangos sikerű koncertet. Pontosan tudták, mire vevő a közönség. Ken Ingwersen, aki mókás grimaszokkal kísérte gitárjátékát, másnap a repülőtérre menet elmondta, hogy a közönség igényeiről minden koncert előtt tájékozódnak, csak aztán állítják össze a programot. így építették fel a paksi előadást is. Jól szóltak, egy csomóan még az asztalokon is táncoltak. Szűcs Gabi négyszer. Ennyiszer látta a közönség a karakteres hangú gitárost különböző helyszíneken. Glenn Hughes másodszor. A rock torka megváltozott külsővel, új zenekarral érkezett, ahogy szoktuk mondani, felszántotta a színpadot, zúzott, sikoltott, nem hagyott pihenőt. Azért, hogy ne legyen hiányérzetünk, a ráadásban elővett egy kis Deep Purple-klasszikust. Oda is rakták rendesen. Katona Tamás tízévesen játszott már Pakson, akkor még édesapja zenekarában. Emlékszem, a gitár majdnem eltakarta. O
