Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-05-18 / 10. szám

Fotó: Molnár Gyula 2012. május 18. 5 Paksi Hírnök Minden nap tartogat új kihívást Biztosított pápalátogatást, balatoni razziákban vett részt, huszonegy évesen be­vetési szakaszparancsnok volt, 34 éves korára alezredes lett. Szőke Attila - Paks vá­ros közbiztonságért díjának idei kitüntetettje - mégis azt mondja: huszonkét év rend­őrségnél eltöltött szolgálat után is kihívást és újdonságot hoz minden nap. Szőke Attila 1990 óta van rend­őri állományban, bár eredetileg határőrnek készült. A katonai főiskolát határőrtiszti szakon vé­gezte el, de a rendszerváltás ide­jén már látszott, hogy a határőr­ség sorsa bizonytalan lesz, így az akkori készenléti rendőrezrednél helyezkedett el Budapesten. Annak súlyát, hogy 21 évesen bevetési szakaszparancsnok lett, akkor még nem is érezte, pedig komoly, nagy felelősséggel járó feladatok hárultak rá. Orszá­gos hatáskörrel rendelkeztek, a rendezvénybiztosítástól a járőr­­szolgálatig nagyon sokrétű volt a feladatuk, beleértve a repülő­napi biztosítást, KFOR-, IFOR- vonatok biztosítását, a balatoni razziákat, sőt a pápalátogatás biztosítását is. Amikor 1994 januárjában a Paksi Rendőrkapitányság kö­telékébe lépett, valójában ha­zakerült, mert Pálfán nőtt fel, Paks pedig a szülővárosa. A mi lett volna? kérdésen nem gondolkodik, magáévá tette egykori gimnáziumi történe­lemtanára mondását: a törté­nelemben nincs ha. Akkoriban egyébként sem gondolt arra, hogy egy karrier lehetőségét hagyja-e maga mögött, ami­kor családi okok miatt Paksra kérte magát az akkorinál jóval alacsonyabb beosztásba. A ka­pitányságon ügyeletes tisztként kezdett dolgozni, később - mi­vel „mindig is közrendvédelmi vénát” érzett magában - kérte a közrendvédelmi alosztályra helyezését. Alosztályvezető­helyettes lett, majd 2002-ben alosztályvezető, s ellátja az osztályvezető-helyettesi fel­adatokat is, meg egy sor mást, ahogyan ez náluk a rendőrsé­gen van. Ilyen például a szak­középiskolások és mentoraik munkájának koordinálása. „1995-ben elvégezte a rendőr­­tiszti átképzőt, majd további képzéseken vett részt, szak­mai ismereteit állandóan bő­víti” - áll a városi kitüntetés indoklásában. Az alezredes - merthogy Szőke Attila idő­közben igen fiatalon, 34 éve­sen alezredes lett - azt mondja, nehéz a rendőri munka, foly­ton változnak a jogszabályok és a körülmények, a rendőrök megítélése. Különösen nehéz a közrendvédelmi terület, hiszen közvetlenül találkoznak az ál­lampolgárokkal, nincs idő egy ügy bogozására, azonnal intéz­kedni kell. Nagyon szerteága­zó, az elkóborolt állatoktól a migrációs ügyekig minden ná­luk landol, miközben a figye­lem kereszttüzében vannak. Jó példa erre a 2006-os esemény­sor, ahol Szőke Attiláék is ott voltak, s miként elmondta, ma már mindenki csak a rendőri brutalitásról beszél, pedig ők láttak síró embereket, akiknek javait - autókat, üzletek kira­katát - a „békés demonstrálok” tették tönkre. A jellemzésben olvasható „át­lag feletti elemzőkészségre, kiemelkedő ítélőképességre, felkészültségre, hivatástudat­ra, emberi tartásra” szüksége is van az alezredesnek, hiszen mint vallja, egyszerű nap nincs, legfeljebb annak tűnik. Még 22 év után is találkozik újdonsá­got, kihívást jelentő feladattal, hogy ne beszéljünk másról, mint az említett budapesti tör­ténésekről. De a hétköznapi munka során is szembesülnek nehézségekkel. Attila ezek között emliti az úgynevezett biztonsági intézkedéseket, ami annyit tesz, hogy nekik kell biztosítani például a pszichi­átriai betegek szállítását. De elég csak a családon belüli erő­szakra gondolni, amikor tőlük várják a megoldást, nekik pe­dig pengeélen táncolva kell a jogszabályokban megengedett módon megtalálni azt. A rend­őrök számára lelki megterhe­lést jelent, hogy nem tudnak se­gíteni a szorult helyzetbe került embereken, egyszerűen azért, mert nincs rá lehetőségük. A nehézségekkel együtt szere­ti a munkáját, e nélkül - mint vallja - nem is lehetne csinálni. A paksi kapitányságon jól érzi magát, segítőkész a kollektíva, jó a vezetők és beosztottak kö­zötti kapcsolat. A város elismerése meglepte, s örömet okozott számára. De mint elárulta, legalább any­­nyira jólesett a sok gratuláció, amit kapott, nem csak jelen­legi munkatársaitól, hanem a régiektől, s olyan civilektől, akikkel munkája során került kapcsolatba. Vida Tünde Kerékpáron a hatostól a könyvtárig Átadták a Tolnai úti kerékpárút Nyárfa utcától hatos útig tartó szakaszát. A két hónap alatt elkészült felújítás 30,2 millió forintba került önkormányzati forrásból. A közbeszerzési eljárás nyertese, a Magyar Aszfalt Kft. végezte a kivitelezést, amely­nek során felbontották a régi kerékpárutat és zökkenésmentes térkő burkolattal lát­ták el az újat, mindezt úgy, hogy a feltört betont újrahasznosították az útalapban. A munkálatok részeként megépítették a sze­gélyeket, megoldották a csapadékvíz-elve­zetési problémákat és parkosítást is végez­tek. A 775 méter hosszú és két méter széles szakasz átadásával a kerékpárosok ezután a hatos úttól egészen a városi könyvtárig korszerű kerékpárúton közlekedhetnek. Az ehhez szükséges teljes folyamat közel három évet ölelt fel, amelynek nyitánya­ként a főutcán végzett felújításban építet­tek ki kerékpárutat a Rákóczi utcáig, majd innen a Vak Bottyán Gimnáziumig épült új szakasz. A harmadik ütemben a középis­kolától a Nyárfa utcáig futó kerékpárutat újították fel, majd az utolsó fázisban újult meg a most átadott rész. A paksi kerékpár­utak építésére, korszerűsítésére az önkor­mányzat nagy hangsúlyt fektet, az elmúlt években erre a célra saját és pályázati for­rásokat egyaránt fordítottak. -gyöngy-

Next

/
Thumbnails
Contents