Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-02-18 / 4. szám
Paksi Hírnök 10 2011. február 18. Liszt-legendák Pakson Liszt Szekszárdon. Balról jobbra: Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, Augusz Antal és Reményi Ede A Liszt Ferenc emlékév kapcsán érdemes felidézni Abay Nemes Gyula paksi gyógyszerésznek a Tolnamegyei Újságban megjelent cikkét, amelyben indítványozta, hogy a világhírű zeneszerző és zongoraművész halálának ötvenedik évfordulóját ünnepelendő, emléktábla jelölje Liszt paksi tartózkodásának helyszínét. Javaslatának indoklásában beszámolt arról, hogy a világhírű zongoraművész és zeneszerző 1873-ban Kalocsán vendégeskedett Haynald Lajos érseknél, s a látogatását követően „...a főpap a Kalocsáról Szekszárdra, a régi barátjához, báró Augusz Antalhoz utazó Liszt Ferencet elkísérte a Dunáig, ahol a mester Paksra kelt át, és másfél napot ott töltve utazott tovább. Ez alkalommal meglátogatta a híres Paksi Kaszinót, Deák Ferenc rokonságát, a híres Szeniczey és Daróczy családok tagjait, és azt a házat, ahol Deák Ferenc paksi üdülései alkalmával lenni szokott. Fölkereste azonkívül a Schwendtner családot, mert e família egyik tagja Schwendtner Mihály budapest-belvárosi apátplébános a híres muzsikus legszűkebb baráti köréhez tartozott. Paksi tartózkodása alkalmával Kiss Pál nyugalmazott gyulai főjegyzőnek és nővérének özv. Tuták századosáénak a református templommal szemben fekvő házában pihent meg a Mester, és az úri társaság szeretetteljes ovációi közepette onnan szállt fel báró Auguszék pompás hintájára, hogy Szekszárdra utazzon. A tradíciókat tisztelő vármegye és Paks lakossága csak önmagukat tisztelné meg, ha Liszt halálának ötvenedik évfordulóján, 1936-ban emléktáblával jelölné meg a helyet, ahol ez a nagy szellem megfordult. ” Mint tudjuk, Abay javaslata nem valósult meg, s ennek feltehetően az is oka, hogy Liszt Ferenc paksi tartózkodásának tényét zenetörténeti kutatások, szakkönyvek nem bizonyítják. (Sem dr. Németh Imre hasonló tartalmú tanulmányának eseménysorát a zeneszerző 1865. évi paksi tartózkodásáról.) Abay írásában az 1873. év megjelölése is téves, Liszt ebben az évben sem Szekszárdon, sem Kalocsán nem járt. Szekszárdra négyszer látogatott el: 1846- ban, 1865-ben, 1870-ben és 1876-ban, Paksot csak az utazásával kapcsolatban említi két levelében. 1865. szeptember 6-án írta Wittgenstein hercegnőnek: „...a péntekről szombatra virradó éjszakát a gőzhajón töltöttük. Ez 6 óránál rövidebb idő alatt vitt Paksra, ahol két hintó várt; ezeken érkeztünk ide fél 4-re ” (értelemszerűen Szekszárdra). Az átutazás tényén kívül Liszt Paksról, paksi látogatásról, hangversenyről nem tesz említést, sem későbbi leveleiben, sem egyéb feljegyzéseiben. Egyébként az 1865. évi szekszárdi látogatás eseményeit Augusz Anna a naplójában részletesen, napról napra feljegyezte. Ebben a paksi pihenőről, zongorajátékról nem olvashatunk. Áttételesen Pakshoz kapcsolható eseményként csak Hiador/Jámbor Pál Lisztet köszöntő Búcsúhangok Lisztnek cimű versének felolvasását vélhetnénk, amit a vendég a társaságban tartózkodó Reményi Ede hegedűművész hevenyészett francia fordításában ismerhetett meg (mivel nem tudott magyarul). A kellemes kirándulás, a Csörge-tavi halászat, s a vers mély hatást tett a zeneszerzőre, s Augusz Anna le is irta:...FIazatérve a jó abbé így szólt: „Ez a halászat nem csodálatos, hanem gyönyörű volt! ” Liszt Ferenc 1870. július 26-án Szekszárdra készülve Münchenből írta Augusznak: „Bécsből szintén hajón Pestre utazom, egészen Paksig. ” Fladnagy Albert tanulmánya a zeneköltő 1870. évi szekszárdi látogatásának eseményei között a kalocsai kirándulást nem is említi, Hamburger Klára pedig csak annyiban, hogy e hónapok alatt Liszt sokat pihent, s nagy utazásokat tettek Pestre, Kalocsára és Nádasdra, a pécsi püspökhöz. Paksi látogatásról egyik tanulmányban sem esik szó. A jegyzetekkel gazdagon dokumentált Liszt-életrajz szerzője, Legány Dezső szinte napról napra ismerteti a három hónaposra nyúlt, 1870-es szekszárdi tartózkodás eseményeit, köztük a szeptemberi kalocsai látogatást és hangversenyt Haynald érseknél. Könyvének főszövegében a paksi utat meg sem említi, csak a jegyzetekben közli, hogy Timár Kálmán, a kalocsai tanítóképző tanára az 1936-ban írt Liszt Ferencről szóló tanulmányában úgy tudja, hogy szeptember 18. előtt egy nagyobb társasággal érkezett Liszt Szekszárdról Kalocsára, ahonnan a paksi kaszinó meghívására átmentek Paksra. Ott a kaszinóban hangversenyt adott. Paksról a társaság visszatért Szekszárdra. Ám Legány azt is megjegyezte, hogy Tímárnak a paksi eseményekre vonatkozó megállapítását a korabeli források eddig nem erősítették meg. De nem említette meg a paksi Liszthangversenyt Balassa Sándor polgári iskolai igazgató sem a Képek a 60-as évek paksi társaséletéből című tanulmányában, pedig írásának Kaszinónk című fejezetében részletesen beszámolt az alapításáról, tevékenységéről, tagjairól. (Folytatás all. oldalon)
