Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-06-17 / 12. szám
Fotó: Babai István 2011. június 17. 11 Paksi Hírnök Akinek térkép e táj Autómodellező, repülőmodellező, mindenmodellező - jellemezte Bácskai Péter munkatársát, Kovácsik Lászlót. A két úriember annak a vizuális vizsgálócsoportnak a tagja, amely, miként egy korábbi számunkban megírtuk, Numex-dijat nyert egy újítással. Egy korábbi fejlesztésükről, a nem hivatalosan csőkurkász pléhpatkánynak nevezett távirányítós kameráról árulta el Bácskai Péter azt, hogy Kovácsik Laci hathatós közreműködése nyomán egy modellből építették. Nem sokkal később az is kiderült, hogy Laci valóban rendkívül elhivatott modellező: több tucatnyi vízi, légi és szárazföldi jármű megépítése fűződik a nevéhez. Köztük olyané is, ami életnagyságú. Különlegesnek számító hobbijával nem kérkedik, viszont készséggel beszél róla, sőt bepillantást is enged a számára örömet nyújtó kikapcsolódás rejtelmeibe. A „ha akarod, repülhetünk is” kijelentése után néhány nappal, fotóriporterrel a társaságunkban, a Paks- Géderlak között közlekedő kompon találjuk magunkat. Az idő hamar elszáll Laci élménybeszámolója közben. Mint elmondta, mióta eszét tudja, érdekli a modellezés, azon belül is az építés, a versenyzés, de még inkább a gépek beállítása, | behangolása. Azt is elárulta, j hogy most egy katamarán ké- “ szül. Az sem egy méretarányos, £ kicsinyített másolat, nem is vitrinbe szánják. Gazdái - merthogy többen építik - a dombori holtágon tervezik kipróbálni. Az első hasonló kaliberű vállalkozás eredményét hamarosan saját szemünkkel is megláthatjuk a kalocsai repülőtéren. Egy hatalmas, kifeszített ponyva alatt pihen a kétüléses ultrakönnyű gép. Zociac típusú, utasokkal is legfeljebb 450 kilogramm súlyú. - Nem egy vászonból, meg ebből-abból öszszetákolt darabról van szó. Ez tiszta fém, színtiszta alumínium - jellemzi Laci, miközben egyszerűen kitolja, kihúzza garázsából a kisgépet. Mint mondja, ez egy oktatógép, azaz mindenből kettő van benne. Kivéve a motort, amelyből egy, s amelyet indulás előtt soha nem mulaszt el ellenőrizni. Közben van idő elolvasni a karosszérián - már ha repülőkön ezt így hívják - található néhány jópofa feliratot, például a kötelező haladási irányt jelölőt, ami már meg sem lep, mert a pilóta kü- j> lönleges humorát addigra van módunk megismerni. A motor ellenőrzése után rögvest a kifutópályán találjuk magunkat. Laci elmondja a szükséges tudnivalókat, miközben clhelyezkedünk a kicsi, de kényelmes fülkében. Vezetőnk életre kelti a műszereket, megejti a szükséges rádiózást és máris gurulunk a kissé kopottas betonon. A gép teljesen észrevétlenül emelkedik a levegőbe. Közben megtudom, hogy a szélirány ebben az esetben döntéskönnyítő tényező, mert hogy széllel szemben érdemes felszállni. Pilótánk nagyon szereti a repülést, ott ugyanis mindegy, ki vagy, mi vagy. Fenn a levegőben csak a szükséges készségeknek, képességeknek van jelentősége, a gondokat, bajokat hátrahagyva lehet gyönyörködni a páratlan látványban, amit a térképpé vált táj jelent. Laci elárulja, hogy természetesen őt is érte már meglepetés, egyszer például, amikor a reptérre ért, kiderült, hogy valaki tévedésből lemosta a repülőt. Némi unszolásra még egy történetet felidéz: megtörtént, hogy egy társa egy nyúllal ütközött. Na nem a levegőben, hanem egy mezőn, landolás közben. Az emberek túlmisztifikálják a repülést, állítja pilótánk, akinek teljesen más a véleménye: szerinte biztonságosabb, mint akár az autózás: hiszen, ha az ember egy méterrel odébb megy a tervezettnél, nem üt el egy óvodáscsoportot, de még csak egy kamionnal sem találja szembe magát. Szükséges persze a kellő odafigyelés, mert a gép 300 méter magasságból 90 másodperc alatt földet ér. Ha úgy hozza a sors, ez alatt kell a biztonságos landoláshoz szükséges helyet megtalálni. - Képességei meghaladják a lehetőségeket - mondja építője a gépről. Négyötezer méter magasba is képes felemelkedni, ami persze nem jelenti azt, hogy ez volna az általános utazómagasság. Azt, hogy valaki saját maga konstruáljon gépet, a légügyi törvény lehetővé teszi. A hatóság ellenőrzi, hogy összerakása közben betartják-e a technológiai rendet, végezetül egy hatósági berepülőpilóta teszteli az elkészült gépet, amelyet természetesen csak a szükséges vizsga abszolválása után, az előírások betartása mellett használhatnak. Mire a történetben eddig jutunk, magunk mögött hagyjuk a jobb időket megért repülőteret és szemünk elé tárul a Duna vonala, s a mögötte sorakozó házak, utak, temetők: Paks városa madártávlatból... Vida Tünde
