Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-06-17 / 12. szám
Paksi Hírnök 12 2011. június 17. Földrengés Pakson Mielőtt bárki elképedne, hogy ő ezt észre sem vette, gyorsan le kell szögeznem, egy múlt századi eseményről szeretnék írni. Az történt, hogy egyik ismerősöm felhívta a figyelmemet képeslap-gyűjteményének legújabb szerzeményére, amelynek feladója a száz évvel ezelőtti paksi és kecskeméti földrengésről tudósította barátját. Mivel a téma aktualitása a fukusimai tragédia kapcsán adott, ezért utánanéztem a korabeli eseményeknek, mert bevallhatom, erről a paksi földrengésről a képeslap üzenete kapcsán hallottam először. (A monográfia sem említi.) 1911. július 8-án éjszaka Magyarország történetének második legnagyobb erejű földrengése pusztított Kecskeméten. (A legerősebb 1763. június 28-án volt Komáromban, ekkor a város épületeinek egyharmada elpusztult, és hatvanan meghaltak, az utórezgések még több évig eltartottak. Egyébként a Kárpát-medence területén legkorábban 456. szeptember 7-én jegyeztek fel földrengést Savaria, a mai Szombathely környékén.) Kecskemét katasztrófája címmel részletes tudósításban és a címoldalon is hozott megrendítő fotókkal számolt be a tragikus eseményről a korabeli Magyarország legnagyobb példányszámban megjelenő hetilapja, a Vasárnapi Újság: „...házak ezreit ölte meg, hasította meg halálos sebbel a földindulás katasztrófája, de a hatvanötezer lélekből a kit ez összeroppantott falak közt és szétzúzott tetők alatt ért a veszedelem, úgyszólván egynek se görbült meg hajaszála. Vér az omladékra nem fröccsent. ... Kecskemét ma azt lehet mondani, egy hajléktalan város. Szerencsétlen népét kilakoltatta részben a pusztulás, részben az ijedelem és aggodalom. Ebben a keserves sorsban testvériesen osztozik polgár és katona, módos és szegény ember, egészséges és beteg.... Nomád lett a pólyás gyerek is. Az állami gyermekmenhely szép új palotájából vagy hatvan szegény kisdedet vert ki a kőzápor. A szerencsétlen kis porontyok, a kiknek soha szülőházuk nem volt, íme már a pólyában megkezdték a bolyongást egyik városból a másikba,.... Budapestre, Szegedre, Szabadkára....” A földrengés nagy riadalmat keltett a kecskeméti határban és a tanyákon, a környező településeken is kisebb-nagyobb károkat okozott. A gabonaföldeken hatalmas, tátongó földnyílások keletkeztek. A rengéshullámok a Duna túlpartján is felriasztották álmából a lakosságot. Szerencsére Tolna megyében az ijedtségen és az átvirrasztott éjszakán kívül nagyobb kár nem történt: ledőlt pár kémény, lerepült néhány cserép. A korabeli megyei lap munkatársai meglehetős egyformasággal számoltak be az egyes településeken észlelt eseményekről. A híradások tartalmi különbségét legfeljebb a jelzett időpontok eltérése adta, ami az órák eltérő járásának tulajdoníthatunk. Városunk tudósítója így írta le az eseményeket: „Pakson 2 óra 5 perckor másfél percig tartó erős földrengés volt. Az ablakok és ajtók rémesen nyikorogtak, a bútorok elmozdultak a helyükről, az órák megálltak. A lakosság rémülten menekült ki a házakból, és hosszabb ideig nem mert visszatérni a lakásokba. Egyes házak falai megremegtek és több kémény bedőlt. A Duna erősen hullámzott. A lakosság jórésze a földrengés elmúltával sem mert lefeküdni, mert újabb földrengéstől tartott.” A komáromi és a kecskeméti rengés nagymérvű rombolását elsősorban a korabeli, kezdetlegesebbnek számító építkezési viszonyok okozták. A tudomány mai álláspontja szerint a magyarországi földrengések általában nem pusztító erejűek. Ez annak köszönhető, hogy távol esik a nagy törésvonalaktól. Rengések szempontjából a legaktívabb terület a Komárom-Berhida vonal. Bár a magyar kutatóintézetek földrengésjelző műszerei állandó kéregmozgást regisztrálnak, ez a lakosság számára nem érzékelhető nagyságú. Hazánk területén a kecskemétinél nagyobb erejű földrengést azóta sem mértek. Én iskolás koromból az 1956-os, dunaharaszti központúra emlékszem, amit Pakson annyiban vettünk észre, hogy megmozdultak a bútorok, a falon a képek, néhány másodpercig csodálkoztunk, hogy mi történik, aztán persze meg is ijedtünk, de hála Istennek, egy-két perc után vége is lett a tárgyak szokatlan mozgásának, és baj akkor sem történt. Hazánkban legutóbb 2011. január 29-én Oroszlány környékén mértek érzékelhető nagyságú, 4,7-es erősségű földrengést, szerencsére erről a paksiak csak a hírekből értesültek. És ez nagyon megnyugtató számunkra. Forrás: Tolnavármegye és a Közérdek, 1911. július 10. 2. o; Vasárnapi Újság, 1911. július 16. 1-3. o; Varga Péter: Földrengések a történelemben. História 1998/08; Földrengések Magyarországon, http://wiki.idokep.hu. Köszönöm Niki Zoltánnak a felajánlott képeslapot s az ötletet. Kernné Magda Irén A Vasárnapi Újság fényképei a kecskeméti földrengés okozta pusztítást örökítik meg. Jelfy Gyula korabeli fotói.
