Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-02-19 / 4. szám
Paksi Hírnök 8 2010. február 19. Nehéz szívvel búcsúzik 9671 nap - ennyit töltött Mónus Attila fegyveres testületeknél. 1983. augusztus 26-án vonult be a katonai főiskolára, 1991- ben szegődött el a Paksi Rendőrkapitányságra, ahonnan most a közrendvédelmi és közlekedési osztály vezetőjeként búcsúzott. Furcsa érzés, mondja, egyrészt felszabadult, másrészt torokszorító. A kérdésre, hogy szerette-e, azt mondja, a rendőrség és a szeretet szó furcsa páros. Az viszont tény, hogy ez volt a munkája, s arra törekedett, hogy jól csinálja. Hogy sikerült-e, másoknak kell megítélni. Percek alatt döntötte el, hogy leszerel. A nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel már 2007 végén rendelkezett. Most azonban jött egy civil munkalehetőség az autópályánál, úgy gondolta: él vele. - Az összes körülményre tekintettel döntöttem így - összegzi; majd annyit azért elárul: - Ez a rendőrség már nem az a rendőrség. A papírmunka annyira az asztalhoz köti a vezetőket, hogy nem tudnak elegendő időt együtt tölteni, kimenni a fiatal kollégákkal. A rendőrség társadalmi megítélése és a működését meghatározó jogszabályi környezet is megváltozott. Nem „normális” dolog, hogy egy rendőr még el sem kezdi az intézkedést, máris feljelentik. Január elsejétől úgy változtak a jogszabályok, hogy a rendőrnek - mielőtt bármit tenne - közölnie kell a nevét, rangját, beosztását, jelvényszámát, az intézkedés mibenlétét. Manapság ennyi idő alatt egy fegyverben már tárat cserélnek... - Ahogyan Mónus Attila összefoglalja a mostani helyzetet: mindenki rendet szeretne, de úgy, hogy rá ez ne vonatkozzon. Nem arról van szó, hogy erőszakosan kellene fellépniük, de a tisztességes állampolgároknak sem jó, ha a rendőrök keze olyan mértékben meg van kötve, hogy a simlisek azt tesznek, amit akarnak. Az, hogy elköszönt a rendőrségtől, nem kevés lelkiismeret-furdalást jelent számára, hiszen akik maradnak, azoknak meg kell birkózniuk ezzel a nehéz feladattal. Nehéz szívvel búcsúzott osztálya közel ötven dolgozójától. Olyan volt, mint egy család, ahol lehet, hogy nem mindenki édestestvére a másiknak, de egymásra vannak utalva, fogalmaz.- Engem sokan nem szeretnek, de csak akkor büntettem, jelentettem fel és szóltam rá valakire, ha valamit elkövetett - fogalmaz. Hozzáteszi, valószínűleg ő fokozottan rendpárti és nehéz kimutatni, hogy egyegy figyelmeztetés milyen eredményt hozott, de a Talmud-béli idézet szellemében („Aki megment egy életet, az egész világot menti meg.”) járt el mindig, amikor szóvá tette, ha valaki magát vagy másokat veszélyeztetett. Az elve az volt, hogy inkább tartsák gonosznak, de lehetőleg mindenki érjen haza épségben a családjához. Nem kedvtelésből tett szóvá szabálytalanságokat, feladatának érezte azt, hogy ilyen módon is megakadályozzon tragédiákat, amelyből sokat látott. S ahogyan néhányat felidéz, mindegyikben ott van a „ha”. Ha bekapcsolta volna a biztonsági övét, ha nem az úttesten sétált volna, ha figyelmesebben biciklizett volna... Hogy milyen lesz a civil élet? Nem tudja, de őszintén elárulja, hogy tart tőle. A fegyveres testületek zárt, szabályozott világot jelentettek, nemcsak a munkában, magánéletben is, ami nyűg is, biztos háttér is. Vida Tünde Felhívás A Magyarok Világszövetsége Tolna Megyei Szervezete 2007-ben alapította a Tisztes Polgár kitüntető címet. A kezdeményezést a kezdetektől támogatta Hajdú János, Paks város polgármestere. Az elismerést évente két személy veheti át, akik önzetlenül, példamutató szorgalommal végzik a dolgukat, szolgálják a paksi polgárok és a város érdekeit. A kitüntető cím átadására minden év március 15-én kerül sor. Az elmúlt két évben Herczeg Ágnes, Pupp Józsefné, Hernádi Ferenc és dr. Széchenyi Attila vehette át az elismerést. A szövetség elnöksége kéri Paks lakosságát, tegyen javaslatot a kitüntető cím odaítélésére, mely tartalmazza a részletes indoklást, az ajánlattevő szervezet, illetve magánszemély nevét, elérhetőségét. Javaslataikat leadhatják a polgármesteri hivatal titkárságán vagy L. Németh Erzsébetnek, (Paks, Katona József utca 6.) március 5-ig. L. Németh Erzsébet MVSZ elnökhelyettes, Tolna megyei elnök Összetett mondatok Néhány hónappal ezelőtt egy közeli település kért segítséget a paksi polgármesteri hivatalban. Az 1325 lakosú Daruszentmiklós polgármestere, Rauf Norbert, a településen alakult önkéntes tűzoltó csapat számára keresett használt tűzoltó egyenruhákat. A kérés után két héttel, a Paksi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságon Krajcár Arnold, a daruszentmiklósi önkéntes tűzoltó parancsnok kilenc darab újszerű állapotú, kétrészes bevetési tűzoltóruhát vett át. Nem egyedi ez a települések közötti emberi-szakmai odafigyelés, odafordulás, hiszen az elmúlt évben Daruszentmiklós mellett Németkér, Fadd és Dunaszentgyörgy önkéntes tűzoltói kaptak a paksi tűzoltók használaton kívüli egyenruháiból. Idén pedig a kárpátaljai Visk község tűzoltói jutnak hozzá húsz darab védőruhához és sisakhoz a paksi tűzoltóktól. Ez a történet nem Paksról, nem a paksiakról szól, hanem a kis létszámú települések önkénteseiről, szabadidejükben is a közösség védelmét, érdekeit szolgáló emberekről. Ha a dolgok mélyebb valóságát nézzük: szerény települési költségvetésekről, a lehetőségek hiányáról, behozhatatlan hátrányokról. Tenni akarásról. Ezeken a településeken, ahol az önkéntes tűzoltók örülnek a városi tűzoltók használt egyenruháinak, ahol évente megküzdenek az alapfokú oktatási intézmények fenntartásával és működtetésével, ahol önkéntesség nélkül nehezen valósíthatók meg a vezetői elképzelések; az ott élő emberek biztosan örülnének minden infrastrukturális felújításnak és fejlesztésnek, mely a környezetükben történne, még ha kényelmetlenséggel járna, akkor is... telledit
