Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-02-05 / 3. szám
2010. február 5. 13 Paksi Hírnök A következő leírás - talán - bármelyik régi paksi utcára illene, ahol nem a házak, hanem a közösség formálta az utcaképet. Kedves arcokat látok a gyerekkoromból: Fink Éva nénit, Vaj er Kati nénit, Annus nénit a vaskilincses kis utcaajtó mögött... Abból az időből, amikor vendéglátóim - Ring Mihály és felesége, Hanoi Manyi néni - fiatalok voltak. És még korábbról, amikor még Manyi néni is gyerek volt, és az Akác utca 37. szám alatt élt szüleivel és két öccsével... „Az Akác utcai sváb házakban három helyiség volt: az első, a hátsó szoba és középen a nyitott konyha. Télen a sparheltben égett a tűz, ahol fával, venyigével, csutával tüzeltek a háziak. A vacsora után az asszonyok elmosogattak, a férfiak kukoricát morzsoltak, a gyerekek a kukoricacsutával játszottak. Jó nagy telek voltak. Sokszor az ajtót sem lehetett kinyitni egy-egy nagy hóesés után, s amikor a felnőttek félredobálták a havat, olyan átjáró alakult a házak között, melynek falai közül a kisebb gyerekek ki sem látszottak. A lovas szánon kívül más közlekedési eszköz nem volt és a völgyben nagyokat lehetett szánkázni. Csak néhányszor zavarta meg két legényember a boldogságun-Hoqy üolt...> Élet az Akác utcában kát, amikor polyvával szórták fel a csúszkapályát... Tavasszal a 350 öles kertekbe, a virágzó gyümölcsfák mellé legtöbben krumplit vetettek. Malac került az ólba, csirke, kacsa a baromfiudvarba, módosabb házaknál ló és tehén is. Akadt dolog a ház körül és a kicsi földön is, a szőlővel. Az állatetetés a legnagyobb gyerek feladata volt: a jószág volt az első, aztán jöhettünk mi, gyerekek... Nyáron az embert próbáló aratás ideje következett, majd a cséplés. Az asszonyok kipakolták a szekrényeket s a Dunára hordták az összes ruhát, nagymosásra... Ősszel, szüret idején, amikor minden kézre szükség volt, otthon kellett maradnom a kisebb öcsémmel, és amikor áldott emlékű Rézbányái tanító néninek elmondtam, miért nem mehetek iskolába, azt mondta, vigyem el a testvéremet is, s így nem hiányzóm a tanórákról. Az öcsém hároméves sem volt, de ott lehetett velem, a »közös iskolában«...” A szomszédok összejártak, a gyerekek ott sertepertéltek a felnőttek körül, hallottak mindent, amit szüleik megéltek. Nem értették ugyan, amit beszéltek, de később, felnőtt életük során minden szó értelmet kapott, minden tapasztalást hasznosítottak. Nem rendhagyó történet, amit leírtam, akkoriban bizonyosan még hétköznapibb volt. De, ami emberi még akad ebben a mai világban, ezekből az egyszerű történetekből való. Teli Edit A kistérség kultúrájáért dolgoznak Több mint két éve alakult meg a Paksi Kistérségi Közkincs Kerekasztal azzal a céllal, hogy összefogja és segítse a kistérség kulturális területen dolgozóit. Az együttműködés és a közös programok eredményeként tavaly elkészült a kistérségi stratégia, amely a helyzetelemzés mellett tartalmazza a területen fellelhető lehetőségeket és a jövő terveit is. - Tartalmas volt a 2009-es esztendő, számtalan programmal biztosítottuk az eredményes közös munkát. Szakmai tudásunk fejlesztése érdekében egy szakmai napot, két tapasztalatcsere látogatást szerveztünk, illetve négy előadást, amelyek mindig kapcsolódtak egy adott feladat megvalósításhoz - mondta el Bodó Katalin, a szervezet koordinátora. A kerekasztal háromnapos pályázatíró tréninget is szervezett, 15 szakember részvételével és három új kiadvánnyal járultak hozzá a kulturális terület népszerűsítéséhez. Az egyikben a Közkincs, a referens és a szolgáltató központ feladatairól, szolgáltatásaikról olvasható tájékoztatás, a második kiadvány a kistérség kulturális intézményeinek elérhetőségét és a települések rendezvényeit tartalmazza, a harmadikban a kistérségben élő egyéni és csoportos előadók címjegyzéke lelhető fel. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezte meg a csoport a Tájoló programot, amelyben a kistérség amatőr művészeti csoportjainak közreműködésével hat hátrányos helyzetű településre vittek el rendszeresen programokat. Emellett a kerékasztal tagjaként dolgozó szakemberek tevékenyen részt vettek a februári Kistérségi Kulturális Találkozó, az októberi I. Kistérségi Nyugdíjas Találkozó, valamint a Kultúrházak éjjel-nappal elnevezésű országos rendezvény paksi programjainak megszervezésében és lebonyolításában. Hat alkalommal tartott előadásokkal egybekötött megbeszélést a szervezet, mindig a kistérség más-más települését választva helyszínül, így is segítve a helyi kulturális értékek megismerését és népszerűsítését. A paksi csoport bekapcsolódott a régiós és az országos munkába is. Két konferencián mutatták be tevékenységüket a társszerveknek és segítették a Kaposvári Kistérségi Kerekasztal megalakulását is. A Paksi Kistérségi Közkincs Kerekasztal nyitott szervezet, folyamatosan csatlakozhatnak azok, akik tenni szeretnének a kistérség kulturális életének fejlesztéséért. A csoport jelenlegi 37 tagja több mint 40 szervezetet képviselve dolgozik idén is tovább a közös célok megvalósításáért. -dal-Diákköri találkozó Idén először városi szintű programként hirdette meg a Vak Bottyán Gimnázium hagyományos kultúra napi programját, a Vak Bottyán Tudományos Diákköri Találkozót. A jelentkezők szabadon választott témában készíthettek tudományos dolgozatot, amelyet szóban is bemutattak a zsűri előtt. A Duna vízminőségének vizsgálata egy új vízanalitikai monitoring rendszer segítségével; A magyarországi németek sorsa a XX. században - ízelítőül néhány a dolgozatcímek közül. A bírálóbizottságot a jelentkezők által feldolgozott területek hozzáértői alkották. A diákok munkáit a könyvtárban őrzik. A gimnázium három diákja, Tereki Máté, Tóth Ferenc és Kirchkeszner Csaba részt vett a Kutató Diákok Országos Egyesülete által szervezett regionális tudományos diákköri konferencián Zalaegerszegen. Valamennyien továbbjutottak az országos döntőbe. -vt-
