Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-02-05 / 3. szám
Paksi Hírnök 14 2010. február 5. Bézi Sándor Hallgatom a Telepaks műsorismertetését a Tűzvirág Táncegyüttes megalakulásának évfordulóján az együttes vezető táncosaival készült beszélgetésről, s azonnal Bézi Sanyi (ahogy Pakson hivták, a Sinya), az örökifjú táncos és néptánctanár, együttesalapító, a hajdani mester és a későbbi tanárkolléga jut eszembe. Vele együtt mindaz a derű, lendület, ugyanakkor a közös munkában kérlelhetetlen következetesség, ahogy őt egykori táncosaként, a Vak Bottyán Gimnázium hajdani táncegyüttesének alapító tagjaként megismerhettem. Bézi Sándor 1935. május 11- én született Pálfán, kántortanító édesapja mind a négy gyermekét taníttatta. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd a középiskolát Szekszárdon végezte. Gimnazistaként ismerte és szerette meg, ahogy akkoriban hívták, a népi táncot, s lett a szekszárdi együttes, s ezzel egyidőben az 1946-1949 között Szekszárdon megalakult Béri Balogh Ádám Népi Kollégium (NÉKOSZ) tagja. A pécsi Tanárképző Főiskolán, majd Egerben folytatta tanulmányait. Diplomáját általános iskolai rajz-földrajz szakos tanárként kapta, s 1958-ban Madocsán kezdett tanítani. Paksra 1960-ban került, először a II. Számú Általános Iskolában, majd nyugdíjazásáig a III. Számú (a későbbi Deák Ferenc) Általános Iskolában dolgozott. Az iskolában tanárként is megbecsült tagja volt a tantestületnek, ám város- és megyeszerte ismertté a néptánc, a táncoktatás tette. Tevékenységének értékét a város is elismerte, ő kapta meg elsőként a 2002-ben alapított „Paks Kultúrájáért” díjat. Miután Blazsek Frici bácsi (aki a madocsai iskolában igazgatója volt) lett a járási kultúrotthon vezetője Pakson, rávette, hogy a paksi kultúrotthon anyagi támogatásával egy gimnazistákból toborzott tánccsoportot alapítson és vezessen (táncoktatói oklevele is volt). Az 1960- ban alakult együttes már a következő év tavaszán bemutatkozott a dunántúli gimnáziumok kulturális seregszemléjén, a Keszthelyi Helikonon, s a következő években rendszeresen fellépett a megye és a Paks környéki települések művelődési otthonainak rendezvényein, kulturális seregszemléken. Az együttes, melyet 1976-ig vezetett, ezután meg is szűnt, de nem a tánctanítás, koreográfusa és betanítója lett a nagy társasági nyitótáncoknak, amelyek a paksi középiskolák hagyományos báljait tették ünnepélyesebbé. írói munkásságát ismerték el „Tolna megyei művészetért” díjat adományoztak Gutái Istvánnak írói tevékenységéért. A megye alkotóinak, előadóinak és a kultúra támogatóinak elismerésére 2000-ben alapította a kitüntetést a Bárka szalon, a Kézjegy klub és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. Minden évben öten vehetik át a magyar kultúra napján. Hobbi író vagyok hiszen intézményvezetői feladataim állnak az első helyen, mondja Gutái István, a Pákolitz István Városi Könyvtár igazgatója. Elmondása szerint írásaiban mindig a lehető legegyszerűbben és legtömörebben igyekszik kifejezni mondanivalóját. Első könyve „Valóságshow” címmel jelent meg 2004-ben. A kötetben tizenhat novellája és négy rövid dramatikus műve olvasható, amelyek különböző folyóiratokban jelentek meg 1982 és 2000 között. Második önálló kötete a „Gyönyörű a szibériai erdő” volt, amelyben az orosz frontot, hadifogságot, a gulágot megjárt emberek visszaemlékezéseit, az 1956-os forradalomról szóló történeteket, illetve egy tolnai település, Sárpilis mindennapjait örökíti meg, és ír a rendszerváltást követő választásokról. A könyvek mellett Gutái István jegyzi a „Kilenc szerző színt keres” című drámakötetben megjelent „Kedves Gozsdu” című színjátékot, illetve a Wass Albert „Tizenhárom almafa” című regényéből írt „A medve bőrire” című vígjátékot. A könyvtár vezetőjeként bábáskodik az intézmény Hiador sorozata felett, amelyben eddig megjelent nyolc kötet, Károly János Requiem ’56 című CD-je, valamint egy pályázat kapcsán gyermekrajzokat és könyvajánlásokat tartalmazó falinaptár Lázár Ágnes szerkesztésében. Jelenleg három témán dolgozik. Dr Balázs Kovács Sándorral karöltve kutatja a sárköziek Temes megyei kirajzását, felidézni készül Tüskés Tibor alakját, hozzá irt levelei alapján, és interjúkat készített vajdasági menekültekkel a második világháború idejéből. Bézi tanár úr 1995-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, bár óraadóként még évekig tanított. A régi tagokból a gimnázium alapításának 50. évfordulójára rendezett gálaestre újjászervezte a tánccsoportot (sajnos én ebben már nem vettem részt), amely a jubileumi fellépés sikerének hatására Örökiijú Néptáncegyüttes néven még 10 évig működött. Számtalan fellépésükön külföldön és belföldön mindig hatalmas sikert arattak. Az együttes általa készített rajzos-képes statisztikája szerint fellépéseik száma: hazai 55, külföldi 13, a közös buli 72 volt. Táncoltak a Tűzvirág Együttes első, bemutatkozó gálaestjén is, önálló számmal s a fináléban is, s énekeltek a szekszárdi Bartina együttes cd-jén. Az Örökifjak még felléptek a gimnázium alapításának 60. évfordulóján is, de ekkor ő már nem élt, 2005. január 7-én halt meg. Az együttes tagjai pedig, ha táncolni már nem is, de emlékezni, beszélgetni egymással összejönnek azóta mindig, minden hónap első csütörtökén. Kernné Magda Irén Mint mondja, a munkával lassan halad, de igyekszik a lehető legtöbb időt fordítani az írásra. Örömmel tölti el, ha elmondhat egy történetet, és bízik abban, hogy írásai gondolatot ébresztenek, érzéseket keltenek. Ha ez megtörténik, már nem írt hiába. -gyöngy-Fotó: Molnár Gyula
