Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-12-17 / 24. szám
2010. december 17. 15 Paksi Hírnök (Folytatás a 14. oldalról) A betegszobák bútorzatát, ágyneműjét a paksi lakosság adományaiból teremtették elő, és az adakozók a katonák élelmiszerrel, gyümölccsel, hűsítő italokkal való folyamatos ellátásáról, még a cigarettáról, szivarfélékről is gondoskodtak. Mire szeptember 12-én Paksra érkeztek a Vöröskereszt kórházhajóján, már berendezett kórtermek, s a hajóállomáson több száz helybéli fogadta őket. Ekkor még nem volt köztük paksi katona. Rassovszky Julián főszolgabírójelentése szerint a sebesültek első csoportjában könnyebben sérült, főként cseh és horvát anyanyelvű katonák érkeztek. A betegápolást a vöröskeresztes tanfolyamokon kiképzett helybeli önkéntesek, ápolónők végezték, akik a Szanatóriumi Egylet tagjai voltak. 1915 júliusában a katolikus apácák zárdái kórházának ápoltjai is beköltöztek a polgári iskola betegszobáiba. A paksi hadikórház 1916. február 15-ig működött, ezután a katonai parancsnokság a székesfehérvári kórházba költöztette át a sebesülteket. A kultuszminisztérium a további beteggondozási feladatok alól mentesítette az iskolát, s a tantermekben március 15-étől újra folytatódott a tanítás. „Édes hazánkért harcoló hőseink kedves, szép otthonra találtak iskolánkban, ahová távoli vidékről is eljárnak a szerető családtagok, hogy enyhületet szerezzenek az értünk vérrel áldozó honfitársainknak, akiknek emlékét iskolatörténetünk e lapján is szeretettel őrizzük” - írta Balassa Sándor, a polgári fiúiskola igazgatója az 1914-1915. tanévről szóló beszámolójában. „Fájó sajnálkozással vált meg Paks közönsége a harctéri hősök szeretett csapatától, akiknek emlékét hazafiúi hálával őrizzük” - búcsúzott tőlük egy évvel később. A paksi hadikórházat ábrázoló, képeslapként is forgalmazható két fényképet egy régiségkereskedésben vásároltam. Az én korosztályom tagjai a fotókon még felismerik az egykori fiúpolgári épületének utcaképét és eredeti előcsarnokát, ahol a háttérben az ajtó fölött a tanári szoba felirat is kivehető. Az egyik lap a polgári udvarán készített csoportkép, amelyen a kórház feltehetően öszszes sebesültje s az ápoló személyzet látható, a kép hátoldali felirata: Paks, 1915. december 24. A másik fotó a betegek kisebb csoportjáról s gondozóikról készült a polgári aulájában. A háttérben, a tanári szoba ajtajában Mihalik Gézáné arca is felismerhető. Az ablaksor előtti asztalon áll a feldíszített karácsonyfa, s a terítékek utalnak az ünnepi vendégségre. A kép hátoldalán a felirat: Apa a mankóval, 1915. A képeket csak megvásárolták, postai forgalomba nem kerültek. A hajdani fényképész a nevét nem tüntette fel a képeslapon, s a fotók tulajdonosának személyét sem sikerült kiderítenem. De nagyon örülök, hogy megmutathattam, s az ünnepre készülve a majd' százéves fényképpel emlékezhetünk rájuk, akik hazájuk szolgálatában megsebesülve, családjuktól távol készültek a szentestére. Forrás: A paksi m. kir. polgári fiúiskola XXII. és a XXIII. évi értesítői az 1914-1915. és az 1915-1916. tanévekről. Szerkesztette Balassa Sándor igazgató: Dr. Németh Imre-Somogyi György-Dr.Koch József: Paks nagyközség monográfiája. Paks, 1976. A fényképeket Csahóczi Margit fényképész restaurálta. Kernné Magda Irén Üzenet egy tábori képeslapon 1942 karácsonyán: „Légy jó mindenkihez, őszinte kevéshez, bizalmas csak egyhez. Viruló pipacsnak piros a virága, ugye a szívedet nekem őrződ, nem másnak.” Hogy i/oIt...) Az udvarlás Telefonos üzenet, sms - képeslap 2010- ből: „Szeretlek, mint pingvin a fagyot. Szeretlek, mint virág a napot. Szeretlek, mint virslit a kutya, ha mással járnál, megütne a guta.” A hadifogoly dédapa és az utód. Hatvannyolc év. Egy század- és egy ezredforduló. Üzenet a Kedvesnek. ...Az egyéb szokások mellett az udvarlási szokások is megváltoztak az elmúlt 50-60 évben. Az udvarlás az évszázadok alatt kialakult és megkövetelt formaságok megtartása mellett zajlott. íratlan szabályok képviselték a morális, erkölcsi erőt. Szégyen és megvetés jutott annak, aki nem tartotta be azokat, a kis közösségek legfiatalabb tagjai is igyekeztek megfelelni a hagyományoknak, a szülői elvárásoknak... A falusi gyermek számára - városi társával ellentétben - nem hoztak létre művi gyermekvilágot, így a felnőttek, a család, a közösség életét megfigyelhette, tapasztalatokat gyűjthetett. Megtanulta, hogy a felnőtt és házasember szinte ugyanazt jelenti. A falusi szokások, rendek kihalóban, a vidéki élet eltűnőben. Az életmód megváltozott, jöttek és teret hódítottak a „modern idők”. Az udvarlási szokások rossz irányban változtak. Bálványimádás, érzelmektől megfosztott kapcsolatok, majmolás, méltatlan szóhasználat és gesztusok - szomorú valóság. A negatív irányú változást, ami az ismerkedés és udvarlás terén jelentkezik, amiért az öszszes korosztály panaszkodik, azt az egymás iránti kölcsönös tiszteletlenség okozza... Jó lenne, ha az udvarlás kifejezés hallatán nem csupán egy elnéző mosolyra futná, ha az üzenet a Kedvesnek szavakban, mozdulatokban is vállalná az egykori gesztusokat és kifejezéseket, ha az egymás iránti tisztelet megjelenne minden udvarló mozdulatban - és gondolatban. Teli Edit A kézzel rajzolt karácsonyi képeslap a keleti frontról érkezett - messzi üzenet egy paksi lánynak. A lap az unoka, Prantner Hajnalka tulajdona.
