Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-19 / 22. szám
Paksi Hírnök 10 2010. november 19. A fakarusztól a Freinet-módszerig A Hétszínvirág óvoda régen és ma. Erről folyt a szó azon az ünnepi délutánon, amelyet a gyermekintézmény hatvanéves fennállása alkalmából rendeztek. Volt miről beszélgetniük az egykori és jelenlegi kollégáknak, hiszen ilyen hosszú idő alatt nagy változásokon ment át az intézmény, amiről emlékeik mellett a régi és mai fotók is árulkodnak. A dokumentumok szerint 1950-ben kezdte meg működését az akkor Újvárosi, ma Hétszínvirág óvoda, amelynek eddig száz dolgozója volt. A Tolnai úti gyermekintézmény kezdetben csak az utcafronti épületből állt, majd amikor a hetvenes évek elején megkezdődött az atomerőmű épitése, illetve emelkedett a születésszám és így népesebb lett a lakosság, hozzáépítették az udvar felőli szárnyat. Ez idő tájt kilenc csoportban dolgoztak az óvó nénik, dajka nénik, ahogy mondják, még a fiókokban is gyerek volt, csak a padláson nem. Az indulás nem volt könnyű. Péri Lajosné Mariska néni, az óvoda első szakácsnője mesélte, hogy igen egyszerű körülmények között főztek a gyerekeknek. Edények még csak-csak voltak, de például asztalt és egy sublótot maguk hoztak otthonról. Jantnerné Oláh Ilona, a Hétszínvirág tagóvoda jelenlegi vezetője a hatvanas évek derekán ide járt oviba. Emlékszik, hogy egy kimustrált mikrobusz volt az udvari játék, meg volt egy homokozó. Illemhelyül egy deszkaépület szolgált, télen pedig, hogy ne kelljen kimenni a gyerekeknek a hidegbe, egy bádogvedret használtak. Hatalmas öntöttvas kályhával fűtöttek, mosdó gyanánt pedig egy feltöltött fémtartály volt a falon, alatta lavór. Akkor Biritón élt, ahonnan minden reggel beszállították a gyerekeket egy mindenki által csak fakarusznak nevezett járgánnyal. Az egyik felében az iskolások, a másikban pedig az óvodások ültek, az üléssor között láncot húztak, hogy ki ne essenek a helyükről. Úgy meséli, hogy a régi oviban merevebb volt a napirend, több kötött foglalkozással. A nevelés módszertana azóta sokat változott, de az óvoda alapvető szerepe nem. Ahogy Jantnerné Oláh Ilona fogalmaz, a személyiségfejlődés alapköveit a gyermek hétéves koráig rakjuk le, hogy ez az alap milyen szilárd, az a szülők, óvodapedagógusok karöltve végzett, tudatos nevelőmunkáján múlik. Ha az alap ingatag, arra már nem lehet szilárdan építkezni. Ahogy Bosnyák Zoltánné, a Benedek Elek Óvoda vezetője is megfogalmazta születésnapi köszöntőjében, hosszú, kanyargós úton jutott el az intézmény addig, hogy ma már nem csak a városban, hanem országosan is nevet szerzett magának, ami a környezeti nevelés terén elért eredményeiknek nagyban köszönhető. A kilencvenes évek elején találtak rá erre az irányra, amikor az óvodáknak ki kellett dolgozniuk önálló pedagógiai programjukat. A Hétszínvirág tagintézményben Freinet pedagógiai programját fordították le az óvoda nyelvére, gyúrták össze az akkoriban még bimbódzó környezeti neveléssel, és fejlesztették azóta olyan magas szintre, hogy szakmai körökben is példaként állítják, elismeréssel emlegetik munkájukat. Éppen a születésnapon vették át a Környezetvédelmi- és Természetvédelmi Oktató Központok Országos Szövetségének vezetőjétől a megbízólevelet, amely tanúsítja, hogy a jövőben oktatóközpontként működhetnek. Kohl Gyöngyi Táplálékod legyen az orvosságod Csak összehangolt munkával, a szakemberek és a szülők közösen érhetik el, hogy egészségesebben étkezzenek a gyermekek, csökkenjen az elhízott fiatalok száma és az ebből adódó egészségügyi problémák előfordulása - hangzott el azon a paksi szakmai napon, ahol a közétkeztetés gondjaira is felhívták a figyelmet. A gyermekkori elhízás egy felnőttkori szív- és érrendszeri megbetegedés előszobájának tekinthető - ennek ellenére minden harmadik gyermek túlsúlyos vagy kövér ma Magyarországon. Ha ebben nem történik változás, akkor néhány évtized múlva rengeteg infarktusos és agyvérzésen átesett beteg lesz a hazai kórházakban, ellátásuk költsége jelentős terhet ró majd a társadalomra. Egyebek mellett erre hívta fel a figyelmet dr. Czinner Antal, a Magyar Elhízástudományi Társaság alelnöke előadásában. Az okok közül két tényezőt emelt ki: a gyermekek mozgásszegény életmódját és a nem megfelelő élelmezését. A program szervezői a gyermek- és közétkeztetés problémáira kívántak rávilágítani, a gyökerek a nehéz gazdasági helyzetben és a rossz szokásokban keresendők. Minél olcsóbban próbálják az intézményi élelmezést megoldani, annál egészségtelenebbül táplálkoznak a gyerekek, a szülőknek pedig el kellene felejteni a túlzott konyhasó-használatot és például a félkész ételek vásárlását. A Duna Hotelben tartott rendezvényre az ország számos településéről több mint százan érkeztek, szakácsok, dietetikusok, védőnők, óvónők, gyermekorvosok és minden olyan terület képviselője, amely tenni képes az áldatlan helyzet felszámolásáért, tájékoztatott Laszlóczki Józsefné, a Bóbita Bölcsőde vezetője. A szakmai tájékoztatók és útmutatók mellett gyakorlati segítségként új konyhatechnológiai eljárások bemutatói és ételkóstoló is várta a konferencia résztvevőit. „Táplálékod legyen az orvosságod”, e hippokratészi gondolat megvalósítása az igazi cél, hiszen a gyermekek minőségi táplálásával elérhetjük, hogy a betegségek nagy része megelőzhető lesz, mondta el a szervező, dr. Mészáros Zsuzsanna. Fontos ez azért is, mert a fejlett ipari társadalmakban járványnak tekintik a gyermekkori és később a felnőttkori elhízást.-dal-
