Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-10-22 / 20. szám
Paksi Hírnök 14 2010. október 22. „Megyek Maradék Jóskához” mindenkit, egyébként is szokás volt az üzleteket a boltvezetők keresztneve szerint megkülönböztetni. A vásárlás a Juliska néninél vagy a Cuni néninél, a Sárikánál vagy a Betti boltban és sorolhatnám - ezek a nevek mindenki számára ismert üzleteket jelentettek. 1967-ben a Fő utca rekonstrukciója miatt ezeket az épületeket lebontották, s helyükön épült fel és 1969-ben nyilt meg a Szövetkezeti Kisáruház, Pecha Alfréd mérnök tervei alapján. Nemcsak Paks, hanem a környék településeit is el tudta látni 40 alkalmazottjával, felsőruházati, fehérnemű, cipő, kötött és divatáru, méteráru és lakástextil, élelmiszer és a műszaki cikkek osztályainak áruválasztékával. Az épület ma is az áfész tulajdona, áruházként üzemel, ám eredeti helyén és funkciójában csak az élelmiszerosztálya maradt meg, a fennmaradó részt bérlők működtetik. Kernné Magda Irén (A folytatásban a dunakömlődi halászcsárdáról olvashatnak.) A Dózsa György úton, a Duna utca és a Nemzeti Bank Járási Fiókja közt épült házak közül az államosítások után több a helyi földműves szövetkezet tulajdonába került, például a bank melletti ház telkén állt az áfész egykori irodáinak épülete is, de a legismertebb, az ún. „maradékbolt” a Duna utca sarkán működött. (Pompás üzlet volt, tanúsíthatom, Pakson egyedül itt juthattunk hozzá az ún. „exportból visszamaradt”, akkoriban különlegesnek és egyedinek számító ruhaanyagokhoz, cipőkhöz, s ráadásul nagyon olcsón! A varmi tudók igazi kincsesbányája volt.) Üzletvezetője a kitűnő kereskedő, Schönweitz József volt, akit a jó paksiak csak Maradék Jóskának hívtak, ami egyáltalán nem volt sértés (sokan nem is tudták az igazi nevét), az emberek csak azt mondták: „Megyek a Maradék Jóskához, ott biztos lehet kapni!”. Akkor jószerivel mindenki ismert Az egykori áfész székház helyén ma a nagyáruház található Ezek a mai fiatalok.. Szabó Zoltán Zoltán egy rendkívül ambiciózus, 18 éves paksi fiatalember. Bonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban tanul immár ötödik éve, s a közelmúltban jelent meg első, önálló verseskötete (az OVIT Zrt. és a Partner Kft. támogatásával).- Próbálom úgy elosztani, hogy azoknak is jusson, akiket szeretek, illetve azok is kapjanak a kötetből, akik a későbbiekben a segítségemre lehetnek, hiszen szeretnék ismert költő lenni - bár talán még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy költőnek mondhassam magam... Jó lenne minél szélesebb körben megmutatni a verseimet - tálja fel terveit. Most, hogy megjelent a kötete, úgy gondolta, elküldi az írásait egy-két irodalmi folyóiratnak.- A verseim olyanok kicsit, mintha naplót írnék. Nagy részük szerelmes, de akad köztük néhány, úgymond világkritika is. Az egyik magyartanárom szerint már általános iskolás koromban is megmutatkozott a tehetségem, de ez akkor kezdett igazán kibontakozni, amikor kollégiumba kerültem Bonyhádra. Ott indult egy szakkör, Csokonai Körnek neveztük, hisz Csokonai Vitéz Mihály is 16 évesen tartott önképzőkört. Többen is vagyunk ott, akik próbálunk írogatni, irodalmi esteket tartunk a kollégium keretein belül. Magam is meglepődtem, mikor láttam, mennyire népszerűek ezek a programok a fiatalok körében. Jórészt állandó a közönségünk, de ők mindig szívesen jönnek. Zoltán több sikert is elért az irodalom terén: a Dél-Dunántúli Ki mit tud? részeként szervezett alkotói pályázaton nyert díjat, ahol a verseket novellákkal együtt bírálták el. Megyei, regionális, sőt országos szavalóversenyen első helyezést ért el - mindemellett évek óta már a színművészeti egyetemre készül, májusban felvételizik. Verseket tanul, zeneiskolába jár, táncórákat vesz, hogy közelebb jusson a sikerhez.- Nagyon szép álmom ez, ha valóra válna, nagyon boldog lennék, de nem ez az egyetlen alternatíva, nem erre teszek fel mindent. Vannak más terveim is: nagyon szimpatikus számomra például a gazdálkodás és menedzsment szakirány - enged bepillantást abba, hogy nem csak az álmainak él, tudatosan készül a jövőre... sólya A kép baloldalán a maradékbolt bejárata. Inotai Imre fotói.
