Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-10-22 / 20. szám
2010. október 22. 15 Paksi Hírnök Révkalauz a digitális tengeren „Ha hajót akarsz építeni, ne azért trombitáld össze az embereket, hogy fát szerezzenek, kioszd nekik a feladatokat, és irányítsd a munkát, hanem tanítsd meg őket sóvárogni a végtelen után.” - ez az Antoine de Saint-Exupéry idézet olvasható dr. Kiszl Péter napokban megjelent új könyvében. Ez nemcsak a kötet mottója, hanem Péter pályájáé is. Közép-Európa legnagyobb rendezvényhajóján, az Európán mutatták be október elején dr. Kiszl Péter Elálózati révkalauz című könyvét. A kötetről dr. Kis-Tóth Lajos, az Eszterházy Károly Főiskola rektorhelyettese a következőképpen fogalmazott: „Nekünk, földön járóknak a víz már-már virtuális dimenziót jelent, ahol a tájékozódásnak ezer fontos szabálya van. Talán ennek köszönhető, hogy dr. Kiszl Péter, az információtudomány neves hazai művelője - jóleső meglepetésünkre - egy olyan könyvet ad a kezünkbe, amelyhez hasonlóval még nem találkozhattunk...” A jóleső meglepetés nem csak Péter kollégáinak, szakmai vezetőinek jutott ki, hanem a családnak is, szülei és bátyja ugyanis a megjelenés pillanatáig nem tudtak a műről, amelyben a szerző sikerrel tudta ötvözni azt a két területet, amelyen élete fonala fut. Merthogy dr. Kiszl Péter élete - mint elmondta - két szálon zajlik, egyrészt a hajózással foglalkozó családi vállalkozásaik gazdasági ügyeit intézi, másrészt a felsőoktatásban dolgozik, az ELTE Bölcsészkarán és - igaz, egyre kevesebbet - az egri főiskolán. A könyvet a felsőoktatás, illetve az interneten tájékozódni kívánók részére írta, illetve azért, hogy a hajósok és vízi élet művelői számára nyújtson mankót az e témához kapcsolódó internetes információforrások dzsungelében való tájékozódásához. Péter révkalauza a hajózás misztikus világát segít felfedni és enged némi bepillantást a magyar hajózás aktuális és régi szép korszakába. Ehelyütt talán helyén való azt mondani: sok víz lefolyt a Dunán, hogy a hajózással, kompüzemeltetéssel foglalkozó Kiszl család legifjabb tagja a Vak Bottyán Gimnáziumban szívta magába a tudást. Azóta előbb okleveles könyvtárosként végzett kitűnő minősítéssel, majd kiváló minősítéssel közgazdász diplomát is szerzett. Az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori iskolájának könyvtártudományi programjában summa cum laude szerezte meg PhD fokozatát, idén nyáron pedig száz százalékos teljesítménnyel „tudta le” habilitációját. A maximális teljesítményt minden hallgatótól nem lehet elvárni, mondja az ELTE egyetemi adjunktusa, de úgy véli, csak így érdemes. O maga a minőségi szemléletet képviseli, mert szerinte a mennyiségi szemlélettel nem lehet boldogulni. Ez a tehetséggondozás ars poétikája. Tapasztalata szerint egyre inkább partnerek ebben a hallgatók is, hiszen tudják, hogy a „nagy szürkeségből” ki kell rukkolniuk, mert csak akkor tudnak érvényesülni, munkához jutni, ha valamilyen plusszal rendelkeznek. A már emlitett - hajóépítéssel kapcsolatos - mottó Péter esetében a hallgatókkal való foglalkozásra is igaz. - Nagyon szeretem őket segíteni a pályájuk kezdetén és további szakaszán, de nem úgy, hogy tálcán kínálom a lehetőségeket, hanem úgy, hogy kreativitásra, önálló gondolkodásra sarkallom őket - fogalmaz. Lemondással jár és szigorú időbeosztást igényel az, hogy Péter minden feladatát ellássa. Az ELTE Bölcsészkarán részt vesz a főiskolai, egyetemi és doktori szintű képzésben témavezetőként, oktatóként, bírálóbizottsági tagként, két specializációt vezet, két szakirány felelőse, egy éve kapta a megbízást és vezeti az összes bölcsészkari könyvtárat, ami 1,2 millió dokumentumot, félszáz könyvtáros szakembert jelent, és szakmai koordináló és menedzselő szerepet takar. Szakterülete alapvetően a könyvtár- és információtudomány, ám ahogyan fogalmaz, ma kissé furcsán hangzik a könyvtártudomány kifejezés és nem a klasszikus könyvtárképre kell gondolni. Sokkal inkább az információ menedzseléséről, a szervezeti információgazdálkodásról van szó, amire egyre nagyobb az igény. Egyre jobban felfedezik a hasznosságát a foglalkoztatók és egyre inkább látják a hasznát a gazdasági és civil szférában is, vélekedik. A mai könyvtár már nem ugyanaz, mint egykor. Ezek már multifunkciós intézmények, nemcsak a dokumentumok, kulturális örökség megőrzése a feladatuk, hanem az információszolgáltatás, és sok más funkciót kell ellátniuk, hogy vonzóvá váljanak. Ennek ellenére Péter meggyőződése, hogy gyerekeink, unokáink is mehetnek majd könyvtárba, nincs és nem is lesz vége a Gutenberg-galaxisnak. Nagy lelkesedéssel beszél az oktatásról, amit azért szeret, mert folyamatosan fiatalok között lehet, és ez olyan közeg, ami folyamatosan frissen tartja. A kutatásban az új dolgok felszínre hozatala, az összefüggések feltárása okoz számára örömet. Azt is elárulja, hogy bár a családi vállalkozásból neki többnyire a száraz gazdasági adatok jutnak, őt sem hagyja hidegen a Duna, hiszen a folyó és a hajózás szeretete alapvető dolog a Kiszl családban. Azt is hozzáteszi, hogy semmire nem ment volna, ha nincs mellette a család. Szülei, bátyja, nagymamája, aki 85 éves és nagy „szurkolója”, illetve párja. Éppen ezért ügyel arra, hogy rendkívül sok munkája mellett maradjon idő a családra, és persze némi kikapcsolódásra is. Ez lehet séta vagy nagyobb kirándulás, esetleg egy olyan kaland, mint amire tavaly vállalkozott, amikor is egy barátjával Regensburgból indulva egy hetet töltöttek a családi cég egyik teherszállító hajóján. Vida Tünde
