Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-09-24 / 18. szám
2010. szeptember 24. 23 Paksi Hírnök Kutatóként Belgiumban Belgiumi élete 1999-ben kezdődött Téren Zoltánnak: akkor nyert el egy Erasmusösztöndíjat, minek keretében az országban végezhette főiskolai szakmai gyakorlatát. Ez alatt ismerte meg barátnőjét, akihez két évvel később ki is költözött, majd feleségül vette őt.- Jelenleg laboratórium-technológusként dolgozok az Organic Waste Systems nevű belga cégnél, ahol többcélú biogázkutatásokat végzünk. (Például: a cég által tervezett biogázüzemek optimalizációja, illetve különböző szerves és szervetlen anyagok vizsgálata abból a szempontból, hogy érdemes-e ezeket biogáztermelésre felhasználni). Ez érdekes munka sok lehetőséggel. Másodállásban hitelesített fordítóként és tolmácsként tevékenykedek. Hogy elfogadtak-e a munkatársaim? Azt hiszem, mindent elkövettem, hogy jól beilleszkedjek, és ha az itteni emberekben is van némi nyitottság. .. A tudás, a szerénység és a kölcsönös tisztelet, ami fontos. Amikor fiatalon - „megdönthetetlen” elvekkel, hőlégballonnyi illúziókkal - kijöttem, úgy gondoltam, nincsenek nagy igényeim: kiegyensúlyozott párkapcsolat és családi élet, jó munka, ne legyenek megélhetési gondjaink... Azonban semmi sincs ingyen, ezt mindenki tudja, se Magyarországon, sem pedig külföldön. Azonban egy idegennek külhonban „rá kell tenni még egy lapáttal”, hogy eléije ugyanazt az eredményt, megkapja azt az elismerést, mint a helyiek. Az évek múlásával az elvek megdőlnek, a hőlégballon kipukkan, de azt hiszem, nem panaszkodhatom. Zoltán és családja nem tervezi még a hazaköltözést. Amíg gyermekeik (Lisa 7, Laura 4, Dános pedig 2 éves) önállóak nem lesznek, addig Belgiumban kívánnak maradni, és, mint mondja, nem tartják kizártnak, hogy „öreg napjaikra” visszatérnek Magyarországra. Pakson 3 éves kora óta élt, itt töltötte gyermekkorát, és úgy érzi: ide mindig hazajön. A technika mai vívmányainak köszönhetően az itthoniakkal történő kapcsolattartás sem okoz gondot. A legmeghatározóbb élményei Téren Zoltánnak azonban Belgiumhoz kötődnek: az első munkahely, az esküvő, apaság, saját autó, házvásárlás... Itt lett igazán önálló. Mikor a két ország közötti különbségekről faggatom, Zoltán így válaszol:-Több a különbség, mint a hasonlóság, erről akár egy önálló cikket is lehetne írni. Belgium alkotmányos királyság, ahol három népcsoport él egy országhatáron belül, a többségben lévő flamandok, a vallonok és egy kis létszámú német közösség. Ez három hivatalos nyelvet is jelent. Továbbá a beszélhetünk szövetségi kormányról, a közösségi kormányokról. Mindezzel együtt: Belgium Magyarország területének az egyharmada... Sólya Emma Tárgy/Történet A hagyományos kultúrában az ősz volt a mulatságok idejének a kezdete. A betakarításhoz kapcsolódó alkalmak közül a szürethez fííződőek máig ismertek. A 17-18. században a szüret egésze nagyszabású ünnepség volt: a szedés szüneteiben és esténként is táncoltak, nótáztak, még a törvénykezést is beszüntették. A 19. század elejére a szokások fokozatosan eltűntek, ekkor egy miniszteri rendelet hatására országszerte egységes, sablonos formában felújították azokat. A hangsúly a munka befejezését szentesítő felvonulásra és az azt követő mulatságra került. Pakson a szokások felújított formája még meglévő alapokra épült. A19. század közepéig valódi munkaszokásként élő hagyományokat később a hegyközség éltette, majd az új, a szüreti felvonulást és bált köz- s o pontba helyező alkalmakat > 1884-től a különböző egyletek % bonyolították. E színjátékszerű alkalom állandó szereplői a kisbíró, a bíró, a bíróné, a csőszök és csőszlányok, a csikóslegények, a maskurák. A felvonulás része az előző év eseményeinek tréfás kidobolása és a délutáni bálba hivogatás. A szereplők régebben népviseletbe öltöztek, később a bíró és a bíróné polgárias ruhát, a csőszök pedig ún. „magyar ruhát” öltöttek. A fehér vászon alapú öltözetet nemzeti színű szalagok díszítették, flitterrel és zsinórral kivarrt piros selyemmellény és a lányoknak ehhez illő kötény egészítette ki. A legények ruházatának elmaradhatatlan része volt az árvalányhajjal díszített kalap és csizmájukon a sarkantyú. A csőszlegények sarkantyúja különbözött a lovasok hasonló szerszámától, hiszen az a táncban hegyével és élével könnyen kárt okozott volna a táncosok között. A csizma kérgére erősítve zörgős sarkantyút viseltek, ami egy vagy két pergőből állt. A fotón is látható táncsarkantyú eredete a verbuválás idejéig vezethető vissza, a lovas katona elmaradhatatlan kellékére utal, valamint ezzel adták meg a verbunkban a tánc ütemét. A lovas egységek hadkiegészítő területeinek számító vidékeken általában a sarkantyú beépült a népviseletbe. A lányok ünnepnapokon megismerhették a kedvesüket járásáról, vagyis a sarkantyú pergéséről. A 19. században az egységesülő, felújított szokásokban a sarkantyú még olyan vidékeken is a magyar ruha tartozéka lett, ahol egyébként nem volt a hagyományos viselet része. Ha Önök is ismernek olyan szürethez kapcsolódó szokást, viselethez, tánchoz kapcsolódó részleteket, amelyek Paksra és környékére jellemzőek, kérjük írják meg a muzeum.paks @gmail.com e-mail cimre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Kövi-Onodi Gyöngyi
