Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-22 / 2. szám
Paksi Hírnök 12 2010. január 22. Közösségi tér a fiataloknak a művelődési házban PLACC néven új, ifjúsági közösségi tér nyílik a paksi városi művelődési központban. Kezdeményezésével a ház teret kíván adni a fiataloknak szabadidejük tartalmas, hasznos eltöltésére. Az elképzelés megvalósításához pályázaton nyertek támogatást. A Paksi Közművelődési Nonprofit Kft. még 2009-ben nyert közel hárommillió forintot a Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázatán ifjúsági közösségi tér kialakítására és működtetésére. A művelődési központ egyik alagsori szakköri termét és raktárát felújították, új bútorokat, technikai eszközöket és játékokat vásároltak, így alakították ki az ifjúsági teret, amely a PLACC nevet kapta. A fejlesztéssel egy olyan helyet kívánnak biztosítani a fiataloknak, ahol lehetőségük van hasznosan és tartalmasán eltölteni szabadidejüket, illetve programokkal, rendezvényekkel szeretnék biztosítani az ifjúsági közösségek létrejöttének feltételeit, mondta el Darócziné Szalai Edit, a kft. ügyvezetője. A PLACC ünnepélyes megnyitóját január 26-án, 17 órakor tartják, amelyet követően nem kell sokat várni az első programra. Január 29-én 19-től 21 óráig éjszakai sportra invitálják a fiatalokat, illetve várják a jelentkezőket a február 12-ei csocsó bajnokságra. Februártól ingyenesen lesz aerobik, hip-hop, street-dance tanfolyam, önvédelmi edzések, break dance és capoeira. Márciustól a programpaletta tanulmányi, nyelvi és filmklubbal bővül. A fiatalok kéréseit, javaslatait figyelembe véve új kezdeményezések is teret kaphatnak. A PLACC helyiségeit bármilyen civil ifjúsági közösség ingyenesen igénybe veheti saját programjainak megvalósításához, az egyetlen feltétel a politikamentesség. A program gazdája az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda, személy szerint Cselenkó Erika, Rausch Ildikó és Baracskay Zsanett. A programok kialakításáról és lebonyolításáról ők gondoskodnak, náluk lehet jelezni a részvételi szándékot, illetve az igényeket. Kohl Gyöngyi Társkeresés a világhálón Vajon mi vesz rá valakit, hogy szobája magányában csatlakozzon az internetre és társkereső oldalon regisztráljon? Sokat csalódott vagy önbizalmának tesz jót a viszonylagos anonimitás? Vagy egyszerűen nincs ideje másképpen kapcsolatot teremteni? S mi van akkor, ha virtuális szívünk választottja a valóságban egyáltalán nem az, akinek mutatja magát? A hozzám közel állók között vannak olyanok, akik így ismerték meg párjukat és évek óta boldog házasságban élnek, és olyanok is akadnak, akiknek nem vált be ez a kapcsolatteremtési és tartási forma. G. középkorú hölgy, és a másik tábort erősíti, hisz boldog házasságban él internetes társkeresőn megismert férjével, akivel, mondhatni, úgy illenek egymáshoz, mint két kirakós darab. Kapcsolatukból gyermekek is születtek.- Napi 16 órát dolgoztam, ha el is mentünk bulizni, hasonló szingli lányokkal tele volt az összes szórakozóhely, meg tizenévesekkel vagy egyéj szakás kalandot keresőkkel - meséli. - Egy barátnőm a neten talált társat, és ő beszélt rá, hogy miért is ne... Két társkereső oldalra regisztráltam, de fényképet sose tettem fel, mert vissza is élhetnek vele. Ha a bemutatkozó lapján valaki csak éppen pár sort irt magáról, semmi személyeset, emberit, vagy őszintén leírta, hogy csak kalandot keres, azzal nem is foglalkoztam. A találkozókon - amelyeket nyilvános, számomra ismert helyen bonyolítottunk - aztán kiderült, hogy a neten szimpatikusnak tűnők egy része nem felel meg az elvárásaimnak... Viszont több olyan helyzet is akadt, hogy mint nő és férfi nem illettünk össze, de jót ettünk és beszélgettünk órákon át. Negatív tapasztalataim is vannak: akadt olyan, aki a randin vallotta be, hogy felesége van, pedig a regisztrációs lapra azt írta, egyedülálló. Sokféle embert megismertem. A férjemmel már a beszélgetés másnapján találkoztunk, akkor töröltük is magunkat a társkereső lapokról. G. szerint az internetes társkeresési forma alapvetően hasznos lehet, ha valaki tud mérlegelni, nem hisz el minden hazugságot, ferdítést és ki tudja szűrni a nem neki való jelölteket.- Ez csak gyakorlat és józan ész kérdése. Egy szempillantás alatt meg lehet mondani, ki az, aki komolyan gondolja, amit leír, és ki az, akinek egy fórumon belül nyolc nickje (felhasználói neve) van, és tulajdonképpen hatszor elvált... Egy találkozót bárki megér, de tudni kell kiszállni a dologból az első negativ megérzésnél. Egy huszonéves fiú komoly kapcsolatot keres az egyik siteon, mert úgy véli: az idősebb vagy tapasztaltabb, sokat csalódott nők azt hihetik, hogy a náluk fiatalabb férfi csak testi kapcsolatot akar - ez ellen kíván tenni az életkoráról való személyes megbizonyosodást eleinte kizáró virtuális ismerkedéssel. Az internetnek köszönheti leghosszabb, két és fél évig tartó párkapcsolatát is, egy nála idősebb hölggyel. Harminc körüli az a lány, aki, bár az adatlapja szerint komoly társat keres, elárulta, hogy csak szórakozik, nem veszi komolyan ezt az ismerkedési formát. Van ötvenes férfi, aki nagyot csalódott egyszer, és ez teljesen elvette a kedvét az online párkereséstől. Rögtönzött felmérésem természetesen nem volt reprezentatív; az általam megkeresettek nagy része válaszra sem méltatott, s volt, aki elzárkózott a nyilatkozat elől - feltételezésem szerint azért, mert, bár egyre elterjedtebb ez az ismerkedési mód, mégis kínosnak tarthatják, hogy ezt a formát választják. Ellenérzéseik abból is fakadhatnak, hogy ismerősök fedezik fel őket a site-okon, s esetleg bizalmas információkat tudnak meg róluk... Az mindenesetre megállapítható: a valós közelséget még a webkamerák sem pótolhatják, de a másik előzetes megismerését mindenképpen megkönynyíti az online társkeresés. S, ha valakit fárasztanak a sokszor kabaréba illő beszélgetések, vagy ha a virtuális társ a valós életben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, akkor marad a régi jó házibuli... Sólya Emma
