Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-07-09 / 13. szám
2010. július 9. 9 Paksi Hírnök Az ifjú feltaláló Harmadik díjjal jutalmazták Orgován József HomeEKG berendezését az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen. Az Energetikai Szakközépiskola diákja tizedikes volt a most véget ért tanévben elektronika-elektrotechnika szakon. A tehetségkutatóról egy diáktársától hallott. Ezek után összedugták fejüket villamosmérnök édesapjával és megszületett az ötlet egy olyan EKG berendezésről, amely otthon „vizsgálja” a páciens állapotát, majd interneten tájékoztatja az eredményről az orvost, így megnő a beteg túlélési esélye. Miként az ESZI diákja elmondta, ezek után elkezdte vizsgálni a piacon lévő hasonló berendezéseket, orvostudományi jegyzeteket, kardiológiai szakcikkeket bújt, majd hozzáfogott az elektronikai és informatikai háttér vizsgálatának. A kutatás fél évig tartott, a készülék egy év alatt készült el, Józsi az iskolában kapott ösztöndíjából finanszírozta. Azt is elárulta, hogy a műszer kifejlesztésében nagy segítséget jelentett az intézmény jól felszerelt laborja. Maga a verseny kétfordulós volt. Egy vázlattal kellett nevezni, amit három hónap alatt kellett kidolgozni és bemutatni a munkadarabot. Folyamatosan figyelemmel kísérték, hogy elkészül-e az alkotás, több konzultációra is sor került. Az ifjú feltaláló ilyenkor magán „viselte” a hordozható EKG-t, sőt az is előfordult, hogy a versenyt szervező szövetség marketing menedzserét vonta be a mérésbe. Józsi munkáját a következőképpen jellemezték: alacsony előállítási költségű műszer, amely moduláris felépítésű, darabjaiban módosítható, fejleszthető és cserélhető. A berendezés nemcsak rögzíti a megfigyelt páciens állapotát, hanem osztályozza is az értékeket és feltölti egy szerverre, amelyet akár egy ügyeletes kardiológus is | nyomon követhet. így az orvos időben tu- o domást szerezhet egy esetleges szívroham- % ról, ezzel pedig javulhatnak a beteg túlélé-12 si esélyei. A középiskolás fiatal elárulta, hogy más találmányon most nem töri a fejét, de nincs kizárva, hogy ezt továbbfejleszti majd. Nem számít rá, hogy elterjed, de stabil alapot adhat egy olyan eszköznek, ami befut. Nevetve tette hozzá, ha bárki hasznosítani szeretné, ő „nyitott a tárgyalásokra, akár egyben is vihetik”. Józsi szeretne villamosmérnök lenni és egyszer az atomerőműben dolgozni. Az innovációs versenyen elért eredménye nem az egyetlen idei sikere, első lett az országos Mikola Sándor fizikaversenyen, a Simonyi Károly elektrotechnika versenyen pedig negyedik. Vida Tünde Most, hogy végre megérkezett a nyár, megtelnek a strandok és a Duna-parton is egyre többen pihennek. A dunai vízi élet azonban már korántsem olyan élénk, mint a 20. század elején-közepén, amikor a baráti társaságok a kosaras fürdőbe vagy a túlpartra jártak minden hétvégén, vagy ladikkal „korzóztak” a vízen. „Élték a Dunát”, és büszkén vallották magukat dunai embereknek. Ennek ellenére nem mindenki tudott úszni. Az úszás tanításához már akkor is sokféle praktikát alkalmaztak a vízbe dobástól a módszeres oktatásig. A gyerekek vízbiztonságának megteremtéséhez használták a most bemutatott tárgyat. A parafa téglákból kendermadzaggal összefűzött úszóöv egyszerű, praktikus és leleményes megoldás, a mai úszógumik egyik elődje. Elkészítésének ötletét talán a halászhálók úszói adták, amelyek a kerítő típusú halászatnál a háló felső szélét tartják a víz felszínén, de akárcsak a halászat története, az úszóövé is sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. =o Már az ókorban is alkalmaztak a víz te- ^ . o tején fenntartó öveket: „Ha majd a korral ;> tested s lelked is megizmosult, parafa nél- % Tárgy/történet kül úszol.” - olvashatjuk az úszósport ókori történetéről szóló műben. Az úszást az idők során hol tiltották, hol idealizálták az erkölcs, az előítéletek, a babonák, a testkultúra változásával, de a parafa öv minden korszakban jelen volt, a felfújható légzsák, a bőrtömlő, és a 18. században megjelenő parafával bélelt kabát - a mentőmellény őse - mellett. Ezek sokáig inkább a mentés szolgálatában álltak, és abban segítettek, hogy a vízbe merészkedők ne fulladjanak meg. Az iskolákban csak elvétve foglalkoztak úszástanítással. Hazánkban 1907-ben már szerepel a tantervekben az úszásoktatás. Az 1926-ban megjelenő testnevelési utasításokban pedig részletes módszertani ajánlást is olvashatunk: a szárazon végzett előgyakorlatokat követték a vízben való előgyakorlatok, úszóövön, parafa övön vagy kötélen, lehetőleg kis vízben. A tanulók vezényszavakra begyakorolt mozdulatokat végeztek a vízben. A parafa övét tehát a kezdetektől egészen a múlt század közepéig használták a kezdő úszók. Ha Önök is ismernek ezzel kapcsolatos történeteket és szívesen megosztanák velünk, kérjük Írjanak a muzeum.paks@ gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi történeteiket! Kövi-Ónodi Gy.
