Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-07-09 / 13. szám

2010. július 9. 9 Paksi Hírnök Az ifjú feltaláló Harmadik díjjal jutalmazták Orgován Jó­zsef HomeEKG berendezését az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen. Az Energetikai Szakközépisko­la diákja tizedikes volt a most véget ért tan­évben elektronika-elektrotechnika szakon. A tehetségkutatóról egy diáktársától hal­lott. Ezek után összedugták fejüket villa­mosmérnök édesapjával és megszületett az ötlet egy olyan EKG berendezésről, amely otthon „vizsgálja” a páciens állapotát, majd interneten tájékoztatja az eredmény­ről az orvost, így megnő a beteg túlélési esélye. Miként az ESZI diákja elmondta, ezek után elkezdte vizsgálni a piacon lévő hasonló berendezéseket, orvostudományi jegyzeteket, kardiológiai szakcikkeket bújt, majd hozzáfogott az elektronikai és informatikai háttér vizsgálatának. A kuta­tás fél évig tartott, a készülék egy év alatt készült el, Józsi az iskolában kapott ösz­töndíjából finanszírozta. Azt is elárulta, hogy a műszer kifejlesztésében nagy segít­séget jelentett az intézmény jól felszerelt laborja. Maga a verseny kétfordulós volt. Egy vázlattal kellett nevezni, amit három hónap alatt kellett kidolgozni és bemutatni a munkadarabot. Folyamatosan figyelemmel kísérték, hogy elkészül-e az alkotás, több konzultációra is sor került. Az ifjú feltaláló ilyenkor magán „viselte” a hordozható EKG-t, sőt az is előfordult, hogy a versenyt szervező szövetség marketing menedzserét vonta be a mérésbe. Józsi munkáját a következőképpen jelle­mezték: alacsony előállítási költségű mű­szer, amely moduláris felépítésű, darabjai­ban módosítható, fejleszthető és cserélhe­tő. A berendezés nemcsak rögzíti a megfi­gyelt páciens állapotát, hanem osztályozza is az értékeket és feltölti egy szerverre, amelyet akár egy ügyeletes kardiológus is | nyomon követhet. így az orvos időben tu- o domást szerezhet egy esetleges szívroham- % ról, ezzel pedig javulhatnak a beteg túlélé-12 si esélyei. A középiskolás fiatal elárulta, hogy más találmányon most nem töri a fe­jét, de nincs kizárva, hogy ezt továbbfej­leszti majd. Nem számít rá, hogy elterjed, de stabil alapot adhat egy olyan eszköznek, ami befut. Nevetve tette hozzá, ha bárki hasznosítani szeretné, ő „nyitott a tárgyalá­sokra, akár egyben is vihetik”. Józsi szeretne villamosmérnök lenni és egyszer az atomerőműben dolgozni. Az in­novációs versenyen elért eredménye nem az egyetlen idei sikere, első lett az orszá­gos Mikola Sándor fizikaversenyen, a Simonyi Károly elektrotechnika versenyen pedig negyedik. Vida Tünde Most, hogy végre megérkezett a nyár, megtelnek a strandok és a Duna-parton is egyre többen pihennek. A dunai vízi élet azonban már korántsem olyan élénk, mint a 20. század elején-közepén, amikor a ba­ráti társaságok a kosaras fürdőbe vagy a túlpartra jártak minden hétvégén, vagy la­dikkal „korzóztak” a vízen. „Élték a Du­nát”, és büszkén vallották magukat dunai embereknek. Ennek ellenére nem min­denki tudott úszni. Az úszás tanításához már akkor is sokféle praktikát alkalmaz­tak a vízbe dobástól a módszeres oktatá­sig. A gyerekek vízbiztonságának megterem­téséhez használták a most bemutatott tár­gyat. A parafa téglákból kendermadzaggal összefűzött úszóöv egyszerű, praktikus és leleményes megoldás, a mai úszógumik egyik elődje. Elkészítésének ötletét talán a halászhálók úszói adták, amelyek a kerítő típusú halászatnál a háló felső szélét tartják a víz felszínén, de akárcsak a halászat törté­nete, az úszóövé is sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. =o Már az ókorban is alkalmaztak a víz te- ^ . o tején fenntartó öveket: „Ha majd a korral ;> tested s lelked is megizmosult, parafa nél- % Tárgy/történet kül úszol.” - olvashatjuk az úszósport ókori történetéről szóló műben. Az úszást az idők során hol tiltották, hol idealizálták az erkölcs, az előítéletek, a ba­bonák, a testkultúra változásával, de a para­fa öv minden korszakban jelen volt, a fel­fújható légzsák, a bőrtömlő, és a 18. szá­zadban megjelenő parafával bélelt kabát - a mentőmellény őse - mellett. Ezek sokáig inkább a mentés szolgálatában álltak, és ab­ban segítettek, hogy a vízbe merészkedők ne fulladjanak meg. Az iskolákban csak el­vétve foglalkoztak úszástanítással. Hazánkban 1907-ben már szerepel a tan­tervekben az úszásoktatás. Az 1926-ban megjelenő testnevelési utasításokban pe­dig részletes módszertani ajánlást is ol­vashatunk: a szárazon végzett előgyakor­­latokat követték a vízben való előgyakor­­latok, úszóövön, parafa övön vagy köté­len, lehetőleg kis vízben. A tanulók ve­zényszavakra begyakorolt mozdulatokat végeztek a vízben. A parafa övét tehát a kezdetektől egészen a múlt század közepéig használták a kezdő úszók. Ha Önök is ismernek ezzel kapcsola­tos történeteket és szívesen megosztanák ve­lünk, kérjük Írjanak a muzeum.paks@ gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Mú­zeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Kö­szönjük eddigi történeteiket! Kövi-Ónodi Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents