Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-18 / 12. szám
Paksi Hírnök 12 2010. június 18. Hoqy {Jolt...? Az útkaparó: Benke Lajos Meleg nyári vasárnap délután sétálok végig a Hidegvölgy utcán, egészen a végéig, Gelencsér Mihály házáig, az ajtóban felesége, Erzsi néni fogad, akivel nagyapjáról beszélgetünk majd. Aprócska dombon át vezet az út a bejárathoz, fentről messze ellátni, a határba. Fehér anyamacska fekszik a kispad mellett, amire leülünk. Elnyújtózik a meleg kövön, amikor megsimogatom „Azért ilyen szürke, mert felhordta a kölykeit a padlásra, odajár hozzájuk, ott eteti őket, így csupa por lesz mindig... ” Aztán szó esik mindenről: a tájról, a kertről, a városról, de utam igazi okáról csak sokkal később kezdünk beszélgetni. Látogatásom eredeti célja: Erzsi néni nagypapájának, Benke Lajosnak megismerése (sokkal többet tudok meg róla, mint ahogy azt gondoltam), aki 1880- ban Cseresznyésben született, és ahogy a múlt század elején készült képen olvashatom, állami útkaparó volt, és akiről a legtöbbet Erzsi néni öccsének leírásából ismerhetek meg. „Benke Mihály először a Hidegvölgy utca 33. szám alatt lakott, a múlt század negyvenes éveiben költözött családjával a Bástya utca 20. számú házba, innen halt ki 1957-ben. Három szőlőterülete volt Paks határában: Disznócsapáson, Közép-Csámpán, Hátsó Páskomban. ” (Különösen Középső-Csámpán termett jó szőlő: kadarka, hamvas otelló, de szüreteltek szlankát, vörös dinkát, hárslevelűt, rizlinget is.) Benke Lajos állami útkaparó tehát amellett, hogy rendben tartotta Pakson az árkok melletti padiatokat, eltávolította a makadám útról a nem odavaló, nagyobb szennyeződéseket, leengedte a tócsába gyűlt vizet, mentesítette a kátyúktól az utakat, árvízvédelmi partfalakat épített és javított, ha a szükség úgy kívánta, szőlőt művelt és bort készített. Segédkezett a paksi siller Budapestre szállításában, hozzá fordultak a borosgazdák, őt kérték meg: egyeztessen a fuvarosokkal a borszállítás időpontjáról. Szegénység volt akkoriban - meséli Erzsi néni - de abban az időben más volt a segítségre való hajlam: a nagygazdák megvették a kisebb, szegényebb gazdálkodók borait, így segítették őket pénzhez jutni. Az útkaparónak is akadt segítsége a mellé beosztott dolgozókon kívül is: telente napszámosok álltak a lovaskocsi vontatta, gerendákból készített hókotrón, és lapáttal segítették a hóeltakarítást. így élt és dolgozott Pakson Benke Mihály állami útkaparó, a „ szigorú, józan életű ember, akinek a római katolikus templomban fizetett ülőhelyet tartottak fenn. ” S aki az emlékezők szerint keménylelkű, büszke ember volt. Teli Edit Bonyhádon megjelentetnek a településről egy hasonlót. A paksi városi könyvtár igazgatója is kacérkodik a gondolattal, a könyv munkacíme „A régi Paks képeslapokon”. Az album mellett napirenden van a könyvtár Hiador sorozatának újabb darabja, Palágyi Menyhért 1901-ben, Lipcsében megjelent „A tér és idő új elmélete” című tanulmányát szeretnék megjelentetni magyarul. Kohl Gyöngyi Könyvről könyvre A frissességet és mozgalmasságot tartották szem előtt a Pákolitz István Városi Könyvtárban és a művelődési központ könyvtárában az idei könyvhét programjának összeállításánál. A közönség megismerhette Ékes László , Apám kenyere” című könyvét, Hatvani Szabolcs „Rotation” című multimédiás DVD-jét, a művelődési központ könyvtárának csoportjai kirándultak a Sárközbe, a városi könyvtárban megemlékezést tartottak „Trianon a magyar irodalomban és az emlékezetben” címmel. Csupán a szabadtérre tervezett utcazenével és játszóházzal egybekötött könyvárusításról kellett lemondani az eső miatt. A sorozatot könyvbemutatóval zárták, ahol az „Üdvözlet Tolna vármegyéből II.” című albumot ismerhették meg az olvasók, amelyet Pakson a Péger Galérában kereshetnek. A könyv kiadója, Vitéz Attila még 2000-ben kezdett 1945 előtt megjelent képeslapokat gyűjteni Szekszárdról. Később álmodta meg a várost bemutató könyvet, amelyhez partnerre talált Vilimmé dr. Kápolnás Mária történész, muzeológus és Erky-Nagy Tibor tipográfus személyében. Közös munkájuk gyümölcseként 2004-ben megjelent az „Üdvözlet Szekszárdról” című kötet, majd továbbgondolva az ötletet a Tolna megye településeit bemutató kétkötetes könyv első darabja 2007-ben, idén pedig a második, amelyben Paks több mint húsz oldalon szerepel. Sok település van Magyarországon, amelyekről már jelent meg képeslapos könyv, de egy egész megyét bemutatóra ez idáig nem volt példa, emelte ki Viliminé dr. Kápolnás Mária, a kísérőszövegek írója. Vitéz Attila elmondta, könyvük hatására Az alábbi képeslap mellett Vitéz Attila könyvében számos kuriózum található. Ha kíváncsiak arra, hol volt Pakson a „Florián-Park” vagy a „Bún-Villa”, lapozzák fel az „Üdvözlet Tolna vármegyéből!” második kötetét! * fc/so strand
