Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-18 / 12. szám
2010. június 18. 13 Paksi Hírnök Az épülő római katolikus templom A XIX. század második felében hatalmas lendületet vett a postai levelezőlapok forgalma, amelynek később teijedt el a különlegesebb, illusztrált változata: a képes levelezőlap, vagyis a képeslap, ami mára a gyűjtők egyik legnépszerűbb vadászterülete lett. De a képeslapok gyűjtése nemcsak magánszemélyek passziója, hanem fontos és különleges forrása a történettudomány, a művelődéstörténet, a néprajz tudományának, nélkülözhetetlen az épített környezet, az építészet alakulásának dokumentálásában, az egyes települések arculatának megőrzésében, a változások nyomon követésében. Természetes hát, hogy az egyes közgyűjtemények számos, a gyűjtőkörük területéhez tartozó képeslapot is őriznek, ám Magyarország legnagyobb képeslapgyűjteménye a szerencsi Zempléni Múzeumban található, a kollekció, amely dr. Petrikovics László adományozása alapján jött létre, meghaladja a 900 ezer darabot. Az anyag Pakshoz köthető 100 képeslapjának elektronikus másolata kutatásfeldolgozás céljából megismerhető a paksi Városi Múzeumban is. Üdvözlet Paksról című sorozatomban szeretném bemutatni a Zempléni Múzeum gyűjteményének néhány számomra különleges darabját is. Ezen a képeslapon az épülő katolikus templom ceruzarajza látható. A rajzot Gadó Ignácz készítette 1901. június 12-én, s a tervező, Schlauch Imre építész nevét is feltüntette. A lapot Pécsett Fischer Ferenc adta ki 1901 -ben, a templom építésének nyarán forgalmazták, amikor a régit, amely 1776-ban épült, már lebontották, de az új még nem készült el. Müller Lajos és Bors József tanítóknak a templomszentelésre megjelent Emlékkönyvéből tudjuk, amely az építkezés folyamatáról is részletesen beszámolt, hogy a régi épület a századfordulóra már annyira szűknek bizonyult, hogy a hívek többször is csak az ajtókban állva, gyakran az utcára szorulva tudtak részt venni a szertartásokon. Az építkezés imponálóan rövid ideig tartott: a tényleges bontás 1901. március 26-án kezdődött, az alapkő ünnepélyes letétele április 27-én történt, s még ugyanebben az évben, november 24-én már felszentelhették az új, jóval nagyobb épületet. Az Emlékkönyv név szerint felsorolja a templom építésére hirdetett közadakozás adományozóit is, a képeslap ámsításának haszna is feltehetően ezt a bevételt hivatott kiegészíteni. A templomot Streicher József plébános építtette, aki 1850. április 1-jén született Hőgyészen. Szülei Streicher János és Amma Anna, egyszerű iparos emberek voltak, akik fiukat a pécsi gimnáziumban taníttatták, ahol kitűnő tanulmányi eredménnyel végzett, s ezután a hittudományi pályát választotta. 1873-ban szentelték pappá, majd káplánként működött több kisebb-nagyobb tolnai, baranyai faluban (az 1880-as években Stallenberger József esperes-plébános mellett Pakson is), s fiatal papként az ifjúság nevelése lett a legfontosabb feladata. 1896-ban jelent meg a katolikus iskolások számára írt Der Schutzengel című kötete. 1887-ben nevezték ki Németboly plébánosává, ezután, 1898-ban került ismét Paksra, immár plébánosnak. Itteni munkálkodásához köthető a templomépítés lebonyolításán kívül a katolikus temetkezési egyletek, a katolikus kör, a katolikus legényegylet megszervezése, s azt is elérte, hogy a nőnevelés kibontakoztatására apácák kerüljenek városunkba, s számukra elkészüljön a zárda épülete. Streicher József 1912-ig szolgált Pakson, ezután 1917-ig Pécsett kanonok, majd 1923-ig a Pécsi Főszékesegyház plébánosa volt. Forrás: Emlékkönyv. A paksi Szent Szív templom 1901. évi november hó 24-én tartott szentelése alkalmából szerkesztették Müller Lajos és Bors József; Magyar Katolikus Lexikon (a Pécs-Székesegyház címszóban); Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. A képeslap a szerencsi Zempléni Múzeum tulajdona. Kernné Magda Irén Jézus Szíve búcsú A napokban tartotta a paksi római katolikus egyházközség főtemploma búcsúját, aminek napja mindig a templom titulusához kapcsolódik. Minden katolikus templom valamelyik szenthez vagy Jézushoz kapcsolódó esemény, tárgy címére van felszentelve, a paksi a Jézus Szíve titulust viseli. A búcsú előtt kilenc napon át Jézus Szíve litániát tartottak, majd elérkezett az ünnepi szentmise ideje. Hagyomány szerint ezen a napon - mint a fotón látszik, többen gyalogos menetben - felkeresték az 1887. június 18-án történt biskói komptragédia áldozatainak emelt emlékművet, ahol lerótták tiszteletüket. Másnapra kelve közösségi napra invitáltak, amelynek hatéves hagyománya van, dr. Keresztes Pál plébános hívta életre, amikor Paksra jött. A paksi hívek mellett az ország több pontjáról érkeztek vendégek, családtagok, ismerősök, barátok, kétszázötven főre terítettek. A találkozót zenével és tombolával színesítették. A bevételnek mindig van helye, az egyik esztendőben például a gyergyószentmiklósi templom építésére ajánlották fel, idén pedig úgy tűnik, itthon lesz rá szükség, ugyanis a negyvenéves plébánia épület vizesblokkjait sürgősen fel kell újítani. Kohl Gyöngyi
