Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-05-21 / 10. szám

Paksi Hírnök 8 2010. május 21. Gazdájukat várják a járművek Tilos engedély nélkül közterüle-Akár félmillió forint költ­ség is terhelheti azoknak az engedély nélkül közterüle­ten tárolt gépkocsiknak a tulajdonosait, amelyeket egy évig a szeméttelepen őriznek, miután elszállíttat­ta az autókat az önkor­mányzat. ten tárolni az üzemképtelen vagy üzemen kívül helyezett gépjárműveket. Az engedély 30 napra kérhető a polgármesteri hivatal műszaki osztályán. Ha ez lejár, vagy meg sem kérik, akkor a helyi rendelkezés alap­ján a DC Dunakom Kft. felszó­lítja a tulajdonost autója elszállí­tására. - Városi járőrtevékeny­­ségünk során 19 engedély nél­kül parkoltatott, üzemképtelen gépkocsira bukkantunk. A tulaj­donos felkutatása és felszólítása után 16-ot elszállítottak vagy új­­ra forgalomba helyeztek. Há­rom autó maradt, amelyeknél az előzetes intézkedések és a sze­mélyes beszélgetés sem vezetett eredményre. Ezek elszállítását elrendelte az önkormányzat - tájékoztatott Cseh Tamás város­gondnok. A járművek elszállítá­sa előtt a helyszínen az önkor­mányzat és a rendőrség képvise­lői, valamint igazságügyi mű­szaki szakértő részvételével megvizsgálták az autókat és biz­tosították az eljárás jogszerűsé­gét. Az autók a városi hulladék­­lerakó telep egy erre a célra el-A hagyományos időszemlélet szerint Pünkösdkor vége a ta­vasznak, s kezdődik a nyár. A tavasz a természet újraéledé­sét, a nyár a kiteljesedést hoz­za. A tavaszi zsongás azonban manapság nemcsak a virágba boruló fákat, a csicsergő mada­rakat juttatja eszünkbe, hanem az utakon megnövekvő vadve­szélyt, a szúnyogok, legyek ha­dát, a rágcsálók üregeit, a gyo­mokat a kertekben, amelyek mindig gyorsabban nőnek, mint a termények. Védeke­zünk, ahogy tudunk - vadri­asztóval, vegyszerekkel, házi és gyári eszközökkel - hogy a természet minél kisebb terüle­tet tudjon visszahódítani élette­rünkből. A ma bemutatott eszköz is ilyen célt szolgált. Az első lá­tásra lőfegyvernek látszó tárgy valójában egy úgynevezett íjas csapda, melynek különböző tí­pusai a szibériai népeknél, a finneknél, a baskíroknál, a ta­tároknál is használatosak vol­tak. Leginkább a kis testű, ne­mes prémű állatok elejtésénél alkalmazták. Hazánkban ez a csapda csak a Dunántúl keleti részén és az Alföldén ismert. Az utóbbi időszakban főleg ür­gét fogtak vele, korábban azonban itt is értékes prémes állatok elejtésére szolgált. Leg­fontosabb része az íj, melyet egy hosszúkás, keskeny dobo­zon vezetnek keresztül. Ebben egy lapos, gyakran a végén szögekkel kivert falap jár, mellyel az íjat felhúzzák, és egy kis pecekkel kikötik. A csapdát ráteszik az ürgelyukra. Az állat megérinti, amire kön­nyen felszabadul a pecek, és a rugalmas erő következtében előrecsúszó fadarab megfogja, megöli az ürgét. A huszadik század közepéig az ürgét komoly kártevőként tartották számon, és kíméletle­­nül irtották. Bőrét kevéssé használták, legfeljebb bélés­nek, szegélyezésre, vagy pénz- és dohányzacskók készítésére. Sok helyen azonban hagyomá­nyos ételnek számított, húsáért vadászták. Paks nagyközség monográfiája még így ír: „Irtá­különített részére kerültek. Itt 24 órás őrzés mellett egy évig tárolhatók. Ez idő alatt folyama­tosan egyeztetnek a tulajdonos­sal, hogy döntsön gépkocsija to­vábbi sorsáról: vigye el, dolgoz­tassa fel vagy helyeztesse újra forgalomba. Ha ez nem történik meg, akkor az autót elárverezte­­ti a város. Ha az ebből befolyó összeg nem fedezi az őrzés, a szakértő és az elszállítás díját, akkor a fennmaradó költségeket adó formájában behajtják a tu­lajdonoson. A költségek egy év alatt akár félmillió forintot is je­lenthetnek, ennél jóval olcsóbb megoldás, ha a járművet kivon­ják a forgalomból. Az üzemkép­telen gépkocsik közterületi par­koltatására vonatkozó helyi ren­delkezés betartását folyamato­san ellenőrzik a DC Dunakom Kft. munkatársai. Jelenleg há­rom autó tulajdonosát keresi a városgondnok. -dal­suk nemcsak megengedett, ha­nem szükséges is. A nyúl kivé­telével valamennyi (ürge, po­cok, hörcsög, patkány, egér) egész évben pusztítható.” Az elmúlt évtizedekben azonban annyira lecsökkent számuk, hogy az ürgét 1982-ben védet­té nyilvánították. Ez a csapda 1983-ban került a múzeum gyűjteményébe. Ren­delkezünk néhány fotóval is, melyek az 1970-es években ür­geöntésről készültek. Több adat bizonyítja, hogy a tavaszi, nyár eleji időszakban a kártevők elle­ni védekezés különböző módja­ihoz különböző szokások kötőd­tek. Például csak férfiak vagy csak nők végezhették, nem lehe­tett közben beszélni, vagy éppen meghatározott szöveget kellett elmondani. Ezekről szeretnénk most többet megtudni Önöktől. Emellett örömmel vesszük, ha élményeiket, történeteiket, tár­gyi vagy képi emlékeiket oszt­ják meg velünk. írjanak a muzeum.paks@gmail.com e­­mail címre, vagy a Városi Mú­zeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi visz­­szajelzéseiket és történeteiket! Kövi-Onodi Gyöngyi Tárgy/Történet

Next

/
Thumbnails
Contents