Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-05-21 / 10. szám
2010. május 21. 9 Paksi Hírnök Hogyan lesz a szennyből érték? Ritkán tűnődünk el egy WC lehúzásakor vagy a mosogatóvíz leengedésekor azon, hogy mi is lesz szennyvizünk sorsa. Viszszakerül a környezetbe, addig azonban hosszú utat tesz meg. Lássuk, miként zajlik ez majd, az új tisztítótelepen. Megkapta a vízjogi létesítési engedélyt az előkészítés szakaszában lévő új paksi szennyvíztisztító telep, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az első fordulóban már támogatott uniós projekt nekifuthasson a második pályázati körnek. Az egyik legfontosabb dokumentumról van szó, ami már tartalmazza a műszaki paramétereket, s a pontos technológiát. Jáijuk hát végig - ha csak gondolatban is - a szennyvíz jövőbeni útját, onnantól, hogy a telepre érkezik. Elsőként a félcentis pálcasűrűségű ráccsal találkozik, amelynek feladata, hogy felfogja a szilárd hulladékot a papírtól az almahéjig, amit aztán víztelenítenek, összepréselik és irány a szeméttelep. Ezzel azonban nincs vége a fizikai tisztításnak, következő állomásként a homokfogóba hömpölyög a szennyvíz, ahol „leteheti terhét”, ami után már csak a lebegő anyagokat tartalmazó szennyvíz marad. (2-3 naponta összejön egy konténemyi homok, ami, ha innét továbbjut, azért nagy baj, mert elkoptatja például a szivattyút.) Ez a homok víztelenítés után ugyancsak a szeméttelepre kerül. Jöhet a víz biológiai tisztítása, amely során a számtalan szennyeződést (zsír, cukor, kátrány, vitaminok, vírusok - és még sorolhatnánk) tartalmazó áradat egy betonteknőbe kerül, ahol baktériumok csoportjai bontják le a különféle szennyeződéseket, mielőtt a víz a környezetbe jut. Hálás a paksi szennyvíz, tudjuk meg Gaál Zoltántól, a Paksi Vízmű Kft. ügyvezetőjétől, hiszen itt nincs óriási szennyanyagot termelő gyár, például egy tejüzem, ami lényegesen megnehezítené a szervesanyag lebontását. Az új telepen egy további folyamat is lezajlik majd: a tápanyag eltávolításra is lehetőség nyilik, ami azt jelenti, hogy kevesebb nitrogén és foszfor kerül az élővízbe, és ezek a - mint nevükben is benne van - tápanyagok a szennyvíziszapban maradnak. Ez az iszap átmegy egy víztelenítő berendezésen, ezáltal sűrűbbé válik - jöhet a komposztáló telep. Ahhoz, hogy a nitrogénben és foszforban gazdag anyag trágyává váljon, szén kell, amit Pakson szalma hozzáadásával biztosítanak. A komposztálás néhány hónapos ideje alatt folyamatosan figyelemmel követik a bomlási folyamatot, aminek végeredménye a morzsalékos, földszerű trágya, amit a mezőgazdaságban hasznosítanak, annak terményei pedig ismét a mi asztalunkon végzik - így valósul meg tulajdonképpen a szervesanyag körforgása. Nem árt tudni: a trágyában nem lehet szennyező anyag, igen szigorúan ellenőrzik, sőt visszatérően azt a földet is, ahova kerül. Már most is értékállóbb az a föld, aminek szervestrágyával tartják meg termőképességét, hiszen ez - a műtrágyával ellentétben - humusszá válva tovább javítja a föld szerkezetét, s eljöhet az az idő is, amikor nem marad más út. (Ezzel kapcsolatban lásd keretes írásunkat.) Ajelenlegi szennyvíztisztítás a fentiekhez hasonló módon zajlik. Ami többek között újdonság lesz, hogy az a bizonyos rács, aminek feladata felfogni a szilárdhulladékot, most egy centiméteres pálcaközű, azaz, jóval többet enged tovább. A homokfogó is korszerűsödik, így kevésbé kerülhet „homokszem a fogaskerekek közé”, ami kíméli a gépeket. A teljesen új elemnek számító tápanyag-eltávolítás pedig azt eredményezi, hogy még tisztább víz kerül a Dunába, a komposzt pedig még inkább tápanyagban gazdagabbá, ezáltal a természetnek hasznosabbá válik. Az új szennyviztisztító telep kapcsán további érdekességeket tudhatnak meg következő cikkünkből. Dávid Ildikó A kőolajhoz hasonlóan a gazdaságosan kitermelhető foszforkészletek is fogyóban vannak, egyes előrejelzések szerint 60-70 év után kimerülhetnek. Mivel a műtrágya alapvető alkotóeleméről van szó, a jövőben még inkább előtérbe kerülhet az ember által „termelt” (lakosonként évente akár egy kg) foszfor kinyerése a szennyvízből. Ez kettős haszonnal jár: a folyókba jutó foszfor ugyanis hozzájárul az algásodáshoz, ami halpusztuláshoz vezethet, így minél kevesebb kerül az élővízbe, annál inkább kíméljük a környezetet - a földeken viszont jó szolgálatot tehet. Több teherautónyi szemét a Duna-parton A Paksi Sporthorgász Egyesület tagjai nem csak élvezik a természetet, hanem vigyáznak is környezetükre. Idén is megrendezték hagyományos környezetvédelmi napjukat, ahol az eddigiektől eltérően több egyesület és civil szerveződés összehangolt akcióban szabadította meg az eldobált szeméttől a város vízparti részét. Több mint ötvenen gyülekeztek a Duna-parti sétány gesztenyefái alatt, legnagyobb létszámban az ASE kajak-kenu szakosztály és a LaDIK KE, azaz a Legyen a Duna Igazi Közügyünk Közhasznú Egyesület tagjai, de képviseltette magát az ÖKO Munkacsoport Alapítvány, a Hulladék-kommandó, valamint az akciót az önkormányzat mellett támogató DC Dunakom Kft. is. A társaság egy része déli irányba indult és a vízparttól a 6-os út széléig tartó sávban, a Táncsics Mihály utca alatti partszakaszig szedte össze az „ottfelejtett” szemetet. A csapat másik fele ellenkező irányba indult és a kompkikötőhöz vezető autólejáróig, a parton és a sínek mentén takarított. Az eredmény három teherautónyi hulladék, amit zsákokba gyűjtöttek és a Dunakom elszállított a szeméttelepre, azaz ismét azt tapasztalták, hogy míg sokan egy tiszta Duna-partért fáradoznak, vannak, akik rendre szeméttel csúfítják el a területet. A szervezők őszre tervezik a következő környezetvédelmi napot, -gy-
