Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-05-07 / 9. szám
2010. május 7. 11 Paksi Hírnök Hogy [)olt...? A Deák iskola Részletek a paksi Deák Ferenc Általános Iskola jubileumi évkönyvéből (1875-2000): „1875 augusztus: Paks nagyközség Képviselő-testülete döntése alapján a külvárosban községi iskola állíttatik föl, melyet később csak »közös iskola« néven emlegettek a helybéliek. A községi iskola két tantermet és egy szűkös tanítói lakot foglalt magában. 1883 január: Vetter Márton tanító folyamodványban panaszt emelt, hogy 127 gyermeket kell oktatnia egy sötét, nedves, alacsony tanteremben. 1886 június: Az iskolaszék tizenhat pályázó közül Komlóssy Antalt választotta az iskolába másodtanítónak. 1888 április: A tanköteles gyermekek évenkénti összeírása szerint a gyermekek száma f. évben: Hegyesen 24 fő. Csámpán és Biritón 71 fö, Gyapán 62 fő, összesen 152 gyermek. 1961 augusztus: Az Alsófokú Oktatási Intézmények gondnoksága jelentése szerint a Dózsa György út 91. sz. alatti (a régi községi elemi) iskola az állandó tatarozások és javítások ellenére is csak szükségmegoldásként használható. Az épület nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Oláh Mihály igazgató beszámolója szerint a növekvő gyermeklétszám miatt tanteremhiány lépett föl. A létszámemelkedés egyik oka, hogy ez év őszén Hegyes-, Felső-Csámpa- és Alsó-Csámpa-puszták iskoláit bekörzetesitették Paksra. 1961 október: Paks község tanácsa döntése, hogy 1962-ben az újvárosi részen egy új négy tantermes általános iskolát kell felépíteni a Tolnai úton. 1988. augusztus 31-én ünnepi évnyitó keretében az iskola felvette a Deák Ferenc Általános Iskola nevet. ” ... Iker Lászlóné, Csöpi néni, az 1991 óta nyugdíjas egykori igazgatóhelyettes 1962-től nyugdíjazásáig tanította a Deák Ferenc Általános Iskola és elődje alsó tagozatos diákjait. Amit az iskoláról és a gyerekekről mesélt, semmiben nem különbözik a más iskolában történtektől, kiemelkedő csintalanságokra, csibészkedésekre nem emlékezett. Az ajándékot, melyet Nagy István tanítótársától kapott, a csattogtatót (körmösöket lehetett vele osztogatni a roszszalkodóknak) soha nem használta. Csupán arra emlékezett, hogy bizony a szülők jobban odafigyeltek a gyermekük tanítóira, tanáraira, megfogadták tanácsaikat. Legkedvesebb kirándulóhelyük a Sánchegy volt és az Ürgemező, s még oktatás után is gyakran visszatértek az iskolába, megbeszélni a tanórák menetét, együtt játszani a gyerekekkel. Pedagógusnapra annyi virágot kapott a tantestület minden tagja, hogy osztálynyi gyereknek kellett hazakísémi a tanítókat a csokrokkal. Az iskola berendezése szegényes volt, a tanítóknak minden tehetségükre szükségük volt a tananyag bemutatásához. Amikor először került bakelit lemezjátszó az iskolába, hiába készültek fel a lelkes tanítónők a bemutató órára, nem tudták lejátszani a gyerekeknek a Házasodik a tücsök című dalt, az első másfél szó után a tű elakadt, s „szakértelem” hiányában a bemutató elmaradt... Kiegyensúlyozott, nyugodt oktató-nevelő munka folyt az iskolában - mesélte szelíden, végtelen türelemmel Csöpi néni. De lehet, ha az egykori tantestület más tagjait kérdezném, egészen más személyes élményekről számolnának be ezekről a nem éppen nyugodt évtizedekről. .. Teli Edit Egy hűséges olvasó Hambalgó János 2008 óta rendszeres olvasója lapunknak, a bajorországi Ingolstadtból „fizet elő” a Paksi Hírnökre. Johann, ahogy kint szólítják, augusztusban lesz 82 éves. Hűséges maradt a Dunához, meséli derűsen a telefonban, igaz, most a „túlparton” él, míg Dunakömlődön a folyó „innenső” partján lakott. Itt járt elemibe is, majd négy évet Pakson polgári iskolába, ahol Oláh Mihály is osztálytársa volt. 1946 májusában telepítették ki sok más családdal együtt. — Marhavagonokba zsúfoltak minket a paksi vasútállomáson, és elindultunk Németország felé. A szerelvény felét Dachauban lekapcsolták. A másik fele, amiben mi utaztunk, az ingolstadti pályaudvaron állt meg - idézi fel a régi emlékeket. Az egykori kőműves először '58 környékén utazhatott megint Magyarországra feleségével és két gyerekével. Dunakömlőd mellett felesége falujába, a Bicske környéki Szárra látogattak haza, mindkét helyen máig sok rokon él, meséli. Ezután, amíg tehették, évente-kétévente jöttek Magyarországra. Felesége két éve hunyt el, Hambalgó János most egyedül él, betegsége nem engedi, hogy hosszabb útra induljon. Ezért is melengeti meg különösen a szívét, amikor a Paksi Hírnökben szülőfalujáról olvashat. Azért bizakodik, hogy ősszel, amikor Karszt Jakabék ismét Dunakömlődre látogatnak, ő is a csoporttal tarthat. -kg-Öregdiákok randevúja Nyitott Öregdiák Találkozóra invitál mindenkit a paksi Vak Bottyán Gimnázium Öregdiákjai Egyesülete. Az ötéves jubileumi baráti találkozót május 14-én tartják a gimnáziumban délután fél hattól. A programkavalkád öregdiák borversenyt, origami-, kerámia-, festmény-, fotomontázs- és iskolatörténeti relikviakiállitást kínál egykori és jelenlegi diákok munkáiból, valamint találkozhatnak a vendégek híres sportolókkal, akik egykor szintén a gimnázium padjaiban ültek. Este fél nyolckor a díszudvaron az egyesületi köszöntő, valamint a Tarisznyás Györgyi-díjak átadása után „Zenei barangolás a Duna mentén” címmel, műsoros esttel zárnak, ahol fellépnek: Pecze István trombitaművész, a Szekszárdi Big Band és a Kaposvári Corso Tánc- és Sportegyesület szólistái. Fontos, hogy ahogy az elnevezés is mutatja, a rendezvény teljesen nyitott, szívesen látják az egykori és jelenlegi diákokat, családjukat, barátaikat és minden érdeklődőt. Az egyesület annak idején azért alakult, hogy ápolják a diákhagyományokat, kapcsolatot építsenek az öregdiákok között, közelebb hozzák egymáshoz a különböző generációkat, segítsék a gimnázium oktató-nevelő munkáját. Három esztendővel ezelőtt a szervezet cselekvési programot dolgozott ki és fogadott el, amelyet maradéktalanul sikerült megvalósítani, már csak egyetlen mozzanat van hátra, mégpedig a találkozó, mondta el Kováts Balázs, a választmány tagja. -gyöngy-
