Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-12-18 / 24. szám

Paksi Hírnök 18 2009. december 18. Molnár György színész, szín­­igazgató Világostól Világosig című emlékiratában felelevenít egy, még a XIX. század utolsó harmadából, az erdélyi színját­szás hőskorából származó anek­dotát, mely a vidékjáró truppok „piackutatási módszereinek rej­telmeibe” vezeti be az olvasót. Eszerint a vándorló színtársula­tok a hegytetőn megpihenve szemügyre vették a völgyben meghúzódó településeket, s minden tornyos helység házte­tőit szemügyre véve, megolvas­ták a kőkéményes házakat, eb­ből kalkulálva, vajon hány nad­­rágos ember, reménybeli, leen­dő színházlátogató lakhat oda­lenn. (Fizető nézőként nem jöt­tek számításba a „gatyás” pa­rasztemberek, akik ekkoriban még nem épitettek kőkéményt a házaikra.) Aztán ha a számlálás ígéretes nézőszámot eredmé­nyezett, rögvest elinditották a társulat kengyelfutóját, állapítsa meg, található-e megfelelő nagyságú terem, ahol Thália ol­tárát, a művészet sátrát fel lehet majd ütni. A vidéki nagyváro­sokban megépült kőszínháza­kon kívül játszóhelyül szolgál­hatott a fedett vagy nem ritkán fedetlen fa színkör, tanácsházi díszterem, a vendéglők nagyter­me, de bármelyik olyan adottsá­gú helyiség, ahová színpadot le­hetett emelni. AXIX.-XX. évszázad forduló­ján ezekben az egyre szaporodó számú országjáró társulatokban több paksi származású színész is játszott. Schöpflin Aladár le­xikonjában meg is nevezi őket, de a korabeli dokumentáció hiá­nyosságai miatt közülük többek életrajzát, szerepeiket nem is­merjük. Nevük, születési adata­ik, első színpadi fellépésük idő­pontja megtalálható, de részle­tes pályaképet (nem tud) nem közöl róluk. Schöpflin adatai szerint közéjük tartozik Debre­ceni Margit (Kiss Lídia), aki 1854-ben született Pakson és A kivételekhez, az ismerteb­bekhez tartozik még az előző lapszámokban bemutatott szi­­nészpályákon kívül Katona Te­­rézé is, kinek működését részle­tesebben megismerhetjük mai képesítését az Országos Színészegyesület színi iskolájá­ban szerezte meg 1905-ben. Karrierje gyakornokként indult Szalkay Lajos társulatában, 1908 tavaszán Miklósy Gábor­hoz, majd 1911-12-ben Kunhe­gyi Miklóshoz szerződött. Pá­lyafutásának nagyobb részét vi­déki színpadokon töltötte, leg­hosszabb ideig 1921-től 1930- ig Radó Dezső társulatában ját­szott. Színpadi alakításait meg­határozta kiváló hangja, énektu­dása. Eleinte énekes naivaként aratott sikereket, majd a zenés darabok szubrettjeit játszotta, s mint az lenni szokott, színi pá­lyáját az anyatípusok megjele­nítésével zárta. Emlékezetes alakításokat nyújtott többek kö­zött Honoria Bedford (Bérezik Árpád: Bálkirálynő), Mici (Le­hár Ferenc: A drótostót), Se­lyem Cinka modell (Molnár Fe­renc: Az ördög), Heléna herceg­nő (Oscar Straus: Varázskerin­gő), Izidora (Katona József: Bánk bán), Rebeka (Davidson- Goldfaden: Szulamith) szerepe­iben. Katona Teréz 1958. augusztus 23-án halt meg Budapesten. Kernné Magda Irén Forrás: Magyar Színművészeti Lexikon. Szerkesztette Schöpflin Aladár. Bp. 1930; Enyedi Sán­dor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás lexiko­na. Bp. 1999; Magyar színház­­történet II. 1873-1930. http:// mek.oszk.hu/02000/02065/html/ 2kotet/42.html Tehetségesek, fiatalok Weller Johanna Weller Johanna a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola nyol­cadikos tanulója. A város egyik középiskolájában szeretne to­vábbtanulni, nem utolsósorban azért, hogy négy testvérével, szüleivel együtt maradhasson. Az irodalom, a történelem áll hozzá közelebb, e tantárgyak­ból ér el jobb eredményt. En­nek ellenére olyan szakmát vá­lasztott, amely nem épül a hu­mán tantárgyakra. Mesterfod­rásznak készül, s a szó valódi értelmében, hiszen ma már ko­moly szakmai kihívás a fodrá­szat. Johanna a zenetanulást is komolyan gondolja, pedig ez csak hobbi, ám a család vala­mennyi tagja, kivéve az egy- és kétéves fiúkat, játszik hangsze­ren, szülei amatőr szinten, de testvérei több évig tanultak a művészeti iskolában. Nővérei a furulyát választották, Johanna gitározik, immár négy éve, ta­nára Szabados László. Nagyon kedveli hangszerét, könnyen ta­nul, szívesen gyakorol, öröm­mel zenél. Szorgalmas és tehet­séges, az iskola gitáre­gyüttesének is tagja, akikkel számos kiváló eredményt ért el iskolai versenyeken. Szólóban o játszani nagy kihívás számára, « hiszen csak önmagára számít­­| hat, de az önkontroll így erő- J sebb. Az együttesben pedig a ^ csapat a lényeg, egymásra fi­­£ gyeinek, és egymásnak segíte­nek. Jó hangulatban telnek a próbák, és a sok gitár együtt kü­lönleges hangzást eredményez előadónak és hallgatónak egy­aránt. A közeli ünnepekre na­gyon készül a család, szűkebb és tágabb értelemben is. A leg­fontosabbak most a kicsi fiúk, egymást pedig apró meglepeté­sekkel ünnepük, ami mögött a szeretet a legfontosabb, -bzs-Katona Teréz Állandó szerzőnk, Kernné Magda Irén új könyvvel je­lentkezik. „Híres paksi elő­deink” című életrajzi gyűjte­ményét 2010 januárjában is­merheti meg a nagyközön­ség. A „Paks kultúrájáért” díjjal is elismert pedagógus számos helytörténeti munkát jegyez: társszerzője és szerkesztője a Várossá válni című könyvnek, a Városunk: Paks című tankönyv szerzője. 1880. március 20-án lépett elő­ször színpadra Jakab Lajos tár­sulatánál; Horváth Irén, aki 1885. október 16-án született, és 1902-ben kezdte színészpályá­ját; Hermann Sándor 1884. szeptember 20-án született és 1925. június 8-án halt meg Bu­dapesten, ő 1902 szeptemberé­ben lépett föl először. Enyedi Sándor könyvéből. (Nem találtam adatot arra, hogy testvérek lettek volna Katona Emmyvel, egyébként is a szí­nésznők névválasztási szokásai szerint ebben az esetben is egy­másétól különböző néven léptek volna föl.) Katona Teréz 1882. március 24-én született Pakson. Szak-

Next

/
Thumbnails
Contents