Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-12-18 / 24. szám

Fotó: Szaffenauer Ferenc 2009. december 18. 5 Paksi Hírnök A Békavárostól a nemzeti válogatott kispadjáig A Paksi Iparos és Vállalkozói Kör öt éve alapí­totta a Lussonium díjat azzal a szándékkal, hogy elismerését fejezze ki azoknak, akik sokat tettek a városért az elmúlt években, évtizedek­ben. Idén Váczi László vehette át az elismerést. Váczi László azon szerencsé­sek közé tartozik, akinek hob­bija a hivatásává vált. A grun­­don focizó fiúból futballista, később edző lett, ma pedig már fizikoterapeutaként a fiatal lab­darúgók pályafutását segíti. Pakson, a Duna partján, a „Békavárosban'’ volt gyermek és vált felnőtté Váczi László. Ez a korszak meghatározta egész életét, hiszen a játszótár­saknak köszönhetően, velük együtt szerette, ismerte meg a futballt, szerelme a sportág iránt mai napig is tart. 1964- ben kezdődött hivatalos pálya­futása a Paksi Kinizsiben. Ifjú­sági játékosként, később fel­nőttként erősítette a csapatot. Az edzések a kezdetekkor még a Vak Bottyán Gimnázium he­lyén lévő sportpályán zajlot­tak, majd amikor elkészült a Fehérvári úti sporttelep, oda járt fel nap mint nap készülni a következő mérkőzésére a me­gye első osztályban játszó paksi együttes. - Egy salakpá­lya és egy szerény öltöző állt rendelkezésünkre, de olyan nagy szeretettel mentünk a pá­lyára és olyan jól éreztük ma­gunkat, hogy igazi jó csapattá váltunk - mesélte Váczi Lász­ló. A középpályás posztot be­töltő labdarúgó igazi támasza volt csapattársainak, pontos, kiváló játékának köszönhetően mindig számíthattak rá. Az ak­tív labdarúgást 1978-ban ab­bahagyta ugyan, de a sportág­tól nem szakadt el. Edzőként dolgozott tovább a Paksi Sportegyesületnél, később az Atomerőmű SE-nél. Serdülő, iijúsági csapatok trénere lett és a felnőtt együttes munkáját is segítette pályaedzőként. Eb­ben az időszakban talált rá mai hivatására, masszőrként tevé­kenykedve sok sérült játékos­nak nyújtott és nyújt segítséget a mielőbbi gyógyuláshoz. 1991-ben már ebben a minősé­gében szerződtették Hévízre, bekerült a profi futball világá­ba. Munkája Siófokra, onnan Győrbe vitte, és szakmája iránti elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban: hetvenszer ülhetett stábtagként a magyar válogatott kispadján, és masszőré volt az utánpótlás válogatott labdarúgóinak is. A Győri ETO csapatától barátja, Gellei Imre hívásának enged­ve több mint két éve hazatért szülővárosába. - Nagyon nagy öröm volt visszatérni Paksra, hiszen ellentétben azzal az időszakkal, amikor még sze­rény körülmények között fo­ciztunk a Fehérvári úton, ma már műfüves pálya biztosítja a felkészülést, és villanyfényes meccseket játszhatunk. Paksra egy jó NB 1-es csapathoz jöt­tem vissza, amelynek szeret­nék hosszú ideig tagja lenni és munkámmal segíteni az együt­test - mondta el Váczi László, akit 2009-ben a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium díjjal tüntetett ki. Több ő, mint masszőr, vallotta róla Gellei Imre, fizikoterapeutaként, edzőkollégaként és emberként is mindig megkereshetik őt a játékosok, barátai, környezete. A régi csapataitól is járnak hozzá gyógykezelésre, külön praxist vezet. De ez nem anyagi, hanem erkölcsi kérdés nála, mesélte el a Paksi FC ve­zetőedzője, aki hozzátette: eb­ben a városban két emberről hallott, akiről mindenki tiszte­lettel beszél: egyikük Váczi László. Dallos Szilvia / Az Ev vállalkozója bízik a fellendülésben Év vállalkozója díjat vehetett át a közelmúltban a paksi Pin­tér Ferenc, másodmagával Tol­na megyéből. Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügy­vezető elnöke és Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasá­gi miniszter adta át a Művésze­tek Palotájában a rangos elis­merést, melyre a megyei VOSZ elöljárók jelölték. - A 18-ból 15 éve eredményes de­viza kitermelők vagyunk, ez volt az alapja, hogy javasoltak erre a megtisztelő díjra - mondta el Pintér Ferenc, aki­nek cége 1992 februárjában kezdte meg működését Német­országban. Pintér Ferenc kétla­­ki életet él, a Paks-Németor­­szág útvonalat hetente megte­szi. Az üzletember építő- és szerelőipari vállalkozást irá­nyít. A ’90-es évek közepén korábbi társai üzletrészeit gyermekei részére kivásárolta, így cégei ma már tisztán csalá­di alapon működnek. Két éve közel 100 embert foglalkozta­tott a mainzi és müncheni vál­lalkozásaiban, a gazdasági vál­ság azonban Németországot sem kerülte el: idén 49-en dol­goztak a keze alatt.- Korábban belementem bi­zonytalan dolgokba is. Úgy voltam vele, hogy az egyik munka jobb, a másik kevésbé, de a kettő kiegészíti egymást. Ma már háromszor körbejárom a feladatot és csak azt vállalom el, ami kifizetődő. Néhány hó­napja Angela Merkel német kancellár tartott előadást a tele­vízióban a gazdasági válságról. Az ottaniak egytől egyik figye­lemmel kísérték mondandóját, és tudták, amit beszél, az szent és sérthetetlen. Magyarorszá­gon sajnos ez nem így van - tette hozzá. A vállalkozó bízik a német gazdaság minél hama­rabbi fellendülésében, mely magával húzhatja felfelé a ma­gyar ipart is. Elmondta, még 5- 6 évig szeretné irányitani a vál­lalkozást, mivel szerinte addig fiatal az ember, amíg dolgozik. Ezt követően családjára bízná cégeit, nyugdíjas éveit unokái körében tervezi. Jövőre meg­születik ugyanis a légii] abb Pintér Ferenc, akinek a tervek szerint a folytonosság megtar­tása érdekében szintén a csalá­di vállalkozásban lesz majd a helye. Faller Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents