Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-12-18 / 24. szám

Paksi Hírnök 4 2009. december 18. Folytatódik a disputa Újabb tudós költözött a Paksi disputá­ba. Felavatták az atomerőmű bővítésé­re alakult projekt névadója, Lévai András szobrát a Tájékoztató és Láto­gató Központ előtti parkban. A „Paksi disputa” a magyar tudományos élet kiválóságainak állít emléket: Hevesy György, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő bronzba formált mell­szobrai mellett néhány hete Lévai András képmása is látható. A professzor a hazai energetika meghatározó személyisége, egy­szerre volt ipari szakember, oktató és tudós akadémikus. Jelentős szerepet játszott az atomenergia hazai hasznosításában. Lévai András korán felismerte, hogy Magyaror­szág nem rendelkezik az ország ellátásához elegendő mennyiségű energiahordozóval, ezért valamilyen alternatív megoldást kere­sett a hazai energiaigények kielégítésére. En­nek egyik eszközeként tekintett az atom­energiára. Kitartó munkájának köszönhető­en 1966-ban aláírták az első kormányközi egyezményt a Szovjetunióval egy magyar atomerőmű építéséről. Az akkori helyzet, a közbejött politikai és gazdasági változások miatt az elképzelés megvalósítása évekkel későbbre tolódott, később a beruházás zöld utat kapott. Nehézipari miniszter helyettes­ként Lévai András volt a tárgyalódelegáció vezetője a szerződéskötéskor. - A profes­szornak köszönhető - hangsúlyozta Süli Já­nos -, hogy nem az eredetileg tervezett blokktípust építették meg Pakson, hanem annak egy továbbfejlesztett változatát. Ez tette lehetővé, hogy az európai uniós csatla­kozást követően nem kellett a blokkokkal le­állni. Ha nem Lévai András tervezési elvei szerint születnek meg a magyar blokkok, ak­kor ezek már nem üzemelhetnének - emelte ki a disputa legújabb tagjának érdemeit a Paksi Atomerőmű Zrt vezérigazgatója. A tu­dós munkássága előtt tisztelegve Lévai And­rásról nevezték el az atomerőmű bővítését előkészítő programot. A projektet július 8-án alapították az MVM cégcsoport tagvállalata­inak részvételével. A program keretében végzik azt az előkészítő, tervezési és enge­délyezési munkát, aminek eredményekép­pen várhatóan négy év múlva megindulhat az ötös, majd a hatos paksi blokkok építése. Lévai Andás mellszobrát Farkas Pál ké­szítette. Az alkotást Dénes József, a pro­fesszor által alapított erőműtervező iroda, az ETV-Erőterv elnök-vezérigazgatója, Süli János vezérigazgató és dr. Rádonyi László nyugalmazott tanszékvezető egye­temi docens leplezte le a látogatóközpont előtti szoborparkban. -dallos-Elén járunk a véradásban Paks és környéke élen járó, fő­leg Tolna megyét tekintve, de országos viszonylatban is: a leg­utóbbi véradáson rekordot dön­töttünk. - 306-an adtak vért és ebből tíz feletti volt azon polgá­rok létszáma, akiket először kö­szönthettünk. Reméljük, ez a lelkesedés a továbbiakban is ki­tart - mondta el dr. Csuta Ta­más, a Vöröskereszt Paks váro­si vezetőségének elnöke azon az évértékelő vacsorán, melyen a többszörös véradókat is köszön­tötték. A segítőkészség mindig is jellemző volt a település lakó­ira, a Vöröskereszt paksi szerve­zetének szakemberei a lebonyo­lításban segédkeznek. Sokan tudják, de nem árt hangsúlyoz­ni, a véradás egyben szűrés is, mely komoly orvosi vizsgálattal jár. Wágner József (képünkön) 90 alkalommal adta vérét a ne­mes cél érdekében, reméli: tu­dott segíteni. A múlt idő jogos, mivel orvosai nem javasolják a további adakozást, pedig a pak­si polgár mindenképp szerette volna elérni a bűvös 100-as ha­tárt. - Legelőször még inas ko­romban adtam vért, ami ugye már nem most volt - fogalma­zott nevetve, de annál büszkéb­ben a véradó. A családban lánya folytatja a hagyományokat, így nem maradnak Wágner-vér nél­kül a rászorulók. A paksi szer­vezet karácsonyi gyűjtést is tar­tott, pénzadományt, tartós élel­miszereket, ruhákat, játékokat vártak, melyekből ajándékkosa­rakat készítettek a rászorulók­nak. Faller Gábor Otthont a hazában „Ezt a keresztet azért állítottuk, hogy emlékeztessen bennünket tragikus megosztottságunkra, amely többszörös. Beszélhe­tünk az anyaországon belüli szellemi, politikai, ideológiai igen erős megosztottságról, és arról, hogy a nemzettesteket határok választják el egymás­tól.” Ezekkel a gondolatokkal kezdte beszédét Hajdú János polgármester a Kálvária teme­tőben álló keresztnél, ahol a Magyarok Világszövetsége Tolna Megyei Szervezete min­den esztendőben megemléke­zést tart december 5-én. A pol­gármester emlékeztetett, hogy az 1920. június 4-ei trianoni bé­kediktátum aláírása óta több­ször történt kísérlet a megosz­tottság megszüntetésére, utoljá­ra 2004. december 5-én nyílt erre lehetőség, amivel nem él­tünk. Mint emlékezetes, öt esz­tendővel ezelőtt ezen a napon ügydöntő népszavazást tartot­tak Magyarországon a határon túli magyarok kettős állampol­gárságáról, ám eredménytelen volt az alacsony részvétel mi­att. Pallya Gábor, Galánta fő­jegyzője beszédében kiemelte, „a másét nem kívánjuk, de a magunkét nem adjuk. Nem akarunk mást, mint otthont a hazában, hazát a szülőföldön, itt a magyar őshazában, a Kár­pát-medencében. Nem akarunk könyöradományt, nem kérege­tünk, mi igazságot, jogegyenlő­séget követelünk.” Beszélt ar­ról, hogy a kivezető út a hatá­ron túli magyar nemzeti közös­ség alkotmányos jogállására épülő önkormányzati intéz­ményrendszer teljes kiépítése, az anyanyelv minden korláto­zás nélküli, szabad használata, a hagyományok megőrzése, az évezredes kultúra fejlesztése. Az emlékező beszédek után gyertyát gyújtottak a megjelen­tek. Kohl Gyöngyi Fotó: Szoffenouer Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents