Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-20 / 22. szám
Paksi Hírnök 18 2009. november 20. Az egykor Zöldfa vendéglőként ismert Erzsébet Szálló 1844-ben kapta nevét. Az Erzsébet Szállóban működő kaszinót a pesti és pozsonyi kaszinó után a harmadik legjobb magyarországi kaszinóként tartották számon. A városi és városkörnyéki nemesek mellett megfordult falai között Liszt Ferenc és Deák Ferenc is. Az épület a XX. század második felében, az államosítás után, a történelmi és a múló idő áldozata lett: elöregedett, felújításért kiáltó falai, egykori helyiségei a harmadik évezred első éveiben elveszítették minden korábbi és újkori funkciójukat. Jelenleg a szálloda felújitási munkái a végéhez közelednek. Hoqy (/olt...? Az Erzsébet Szálló az 1940-50-es években Baumann Gáspár (képünkön), az Erzsébet Szálló utolsó tulajdonosának fia hosszú ideje Miskolcon lakik. A tizennégy éves koráig Pakson élő, ma már nyugdíjas biológia-testnevelés szakos tanár életét meghatározta az a néhány év, melyet a városban töltött: víz iránti szeretete, dunai kötődése, az alvég és a felvég háborús csúzlicsatái ma is eleven történetként élednek fel emlékeiben. Október végén együtt jártuk be az épülő Erzsébet Szálloda termeit, ahol felelevenített néhány emléket abból a rövid időszakból, melyet gyerekként élt meg a szálloda államosításáig, az 1950-es évek elejéig... A kis Gáspár, aki édesapja után kapta a nevét, a Pál utcában született és ott is nevelkedett a nagyszülői házban. Szülei csak ritkán vitték a vendéglőbe: nem akarták, hogy „láb alatt legyen”. De a meghatározó személyekre, eseményekre jól emlékszik: a főpincér nevére, bizonyos Hoffmann Jánosra és a híres zenekarra, melyben a sárközi cigányok játszottak, akik hol a nagyteremben rendezett szilveszteri bálokon, hol a mozaikkövekkel kirakott szabadtéri táncparketten húzták a talpalávalót. A mulatságok résztvevői kézzel festett díszlet előtt szórakozhattak, mely szüreti jelenetet, illetve a paksi halászokat ábrázolta - csupa közeli ismerős arcával. A tulajdonos az 1930-as évek végén még előkelő, az átutazó szállóvendégek számára nyugalmas szálló- és vendéglátóhelyet a II. világháború alatt rövid időre kénytelen volt bezárni. 1945 januárjában az átvonuló katonák az utcai teremben lovakat tartottak, a padlót felszedték, az épület berendezéseit szétverték, ablakok nem maradtak épen az épületen. Baumann Gáspár és családja barátokkal, ismerősökkel kezdte meg az újjáépítést: előkerültek a bezárás előtt pincébe és ismerősökhöz menekített eszközök, használati tárgyak... A felújítás után azonban nem sok ideje maradt a családnak a további működtetésre: lakásukat, valamint a két helyrajzi számon megépült Erzsébet Szállodát és tartozékait két ütemben államosították - az 1970-es évek elején derült ki, hogy a Duna felé eső alsó telket „elfelejtették elvenni”, így egy tanácsi határozattal pótállamosították... Az általános iskoláit Pakson befejező Baumann Gáspár és családja az 1950-es évek elején elköltözött a városból. Abból a városból, mely az otthont, a megélhetést jelentette számukra. ...A kilencvenes évek elején az öt élő örökös összesen egymillió-kétszázötvenezer forintnyi kárpótlást kapott... Baumann Gáspár, hosszú sétánk végén megállt az Erzsébet Nagy Szálloda ablaka előtt és így zárta a beszélgetést: „Tizennégy év alatt, amíg itt éltem, olyan gyökeret növesztettem, mint egy hetvenéves fa. Vágytam ide, de hiába.” Teli Edit szívesen tér ide vissza. - Ezek a szavak viszont már Leber Ferenctől, az egyesület elnökétől származnak, aki szerint jó borokat kóstolni nagy élmény. Ezzel az élménnyel kecsegtetnek az újborok is, amelyek nagyon ígéretesek. Van tehát mit ünnepelni, összegezte Leber Ferenc. Hozzáfűzte, külön öröm, hogy kezdeményezéseiket felkarolja a város vezetése. Hagyományosan bárki vihetett egy-egy palackkal saját borából, hogy az is részesüljön az áldásból, amelyet ezúttal Szabó Vilmos Béla evangélikus esperes, valamint Máger Róbert római katolikus káplán mondott el. Vida Tünde Ismét szerkesztőségünk segítségét kérte Brenner Mártonná, aki az őszi szüreű mulatság után hiába kereste pincéjükben a még nagyapjától megörökölt, számára sokat jelentő kapukulcsot. Arra kéri a becsületes megtalálót, hogy jelezzen a 75/310-703 telefonon, vagy dobja be a TelePaks irodájának postaládájába. (Dózsa Gy. u. 51 -53, az okmányiroda mellett) Ujboráldás a Sárgödör téren Akár a Duna és a halászlé, úgy a bor is elválaszthatatlanul kötődik Pakshoz, mondta Hajdú János polgármester az újboráldáson. A Sárgödör Téri Présháztulajdonosok Egyesülete először egy présházban - Polgár Zoltánéban - tartotta meg ezt a programot, idén egy huszonöt méteres sátorban került sor a hetedikre. A hosszú asztalokat több tucatnyian ülték körbe igazolva a város polgármesterétől származó szavakat, miszerint a bor „kiválóan alkalmas arra, hogy egy asztalhoz ültessen bennünket”.- A Sárgödör térnek alapvetően van egy nagyon jó miliője, aki ezt megérzi, netán el is énekel velünk egy nótát, biztosan
