Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-20 / 22. szám
2009. november 20. 17 Paksi Hírnök Fővárosi kiállítóterekkel vetekszik a képtár „A Paksi Képtárnak nagyon-nagyon jó híre van. Egy értelmes művész szívesebben állít ki Pakson, mint a Műcsarnokban. A Műcsarnok egy megcsontosodott intézmény, még akkor is, ha a vezetője jó felfogású, a kortárs művészeteket kedvelő igazgató. Budapesten tulajdonképpen az Ernst és a Ludwig Múzeum nyújt olyan kiállítási lehetőséget, amely egy művész életművének bemutatásához talán kicsi, de egy szűkített életműnek megfelelő. Nagyszerűnek tartom, hogy van Pakson egy kiállítóterem, amelyikhez fogható nincs Budapesten. A sármja a dolognak, hogy egy régi ipartelepen található, sőt mondhatom, ez az egyik szépsége.” Gayor Tibor, a fenti sorok megfogalmazója, a Paksi Képtár rövid, kétéves szakmai múltját összegezte - a kiállító művész értékitéletével. Amióta a művészeteknek, az alkotóknak történeti, történelmi múltja van, amióta intézmények fogadják be az évszázadok alatt létrehozott alkotásokat, pontosan azóta osztja meg a közvéleményt létjogosultságuk: sajnálatos módon az emberi tudatban sok esetben kettéválik az anyagi és a szellemi lét, mintha a kettő együtt nem létezhetne... „Magyarországon, ma egy siralmas szellemi korképről lehet beszélni. Egyáltalán nem lep meg, hogy az emberek zömét az érdekli, biztonságos fedél legyen a fejük felett, és biztosítva legyen a napi betevőn túl a nyaralás. Szóval a társadalom nagy része a kispolgári életmód lehetőségének az anyagi szintjét törekszik megteremteni. Mivel nem látták egészében a társaReconnáitre - ezzel a címmel mintegy ötven európai kortárs alkotó munkáiból nyílt kiállítás lapzártánk idején a Paksi Képtárban. A tárlat 2010. január 24-ig várja az érdeklődőket. dalmi-erkölcsi problémákat, úgy érzik, a kulturális igények különállóak. ” - mondja Gayor. Hasonlóképpen osztotta meg a város közvéleményét a két évvel ezelőtt átadott új Paksi Képtár, az egykori konzervgyár területén. Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg szükségszerűségét, létjogosultságát az esőktől patinás rozsdássá szépülő külseje, a benne kiállított kortárs alkotások, a tavaly avatott köztéri szobor miatt... és mondjuk ki: a pénz miatt, mely az anyagi lét szintjén megmagyarázható és kézzelfogható, ám a kulturális-szellemi szint értelmezhetetlen tartomány a javításra váró útburkolatok, az épület-felújítások, a helyi társadalmi problémák koordinátái között. Prosek Zoltán, a Paksi Képtár vezetője, aki a nyitást megelőző évben, a tervezés fázisánál kapcsolódott a munkába, vall a képtár kétéves múltjáról, önmagáról, a jövőről és a lehetőségekről.- Mit szól Gayor Tibor dicsérő szavaihoz? Reálisnak tartja?- Gayor Tibor nagyon kedves. Nagy udvariasságnak veszem, amit mondott a Paksi Képtárról. Én még nem mernék így fogalmazni, de nagyon jó úton haladunk. Hangsúlyozom, a képtár csupán kétéves, még nagyon fiatal. A cél az, hogy a harmadik legrangosabb intézmény legyen a Műcsarnok és Ludwig Múzeum mellett. Természetesen számolni kell vele, hogy a Paksi Képtár profilja sajátságos. A képtár esetében pontosan lehet tudni, hogy mivel foglalkozik, milyen irányt dolgoz fel: a konstruktív konkrét, a minimál és a konceptuális művészetet, a kísérleti filmet. Ez az irány szerepel a középtávú programban.- A kétkedő társadalom, gondolok itt a felnőttekre, átnevelhető, formálható?- A felnőtteket „kidobtuk”, a gyermekek művészeti nevelésére fektetünk nagyobb hangsúlyt. Az első évben csupán kóstolgattuk egymást a rajztanárokkal, a gyerekekkel. Kevés csoporttal kezdtük működtetni a múzeumpedagógiai foglalkozásokat: idén már négy napon jönnek, és nem csupán Paksról, hanem a kistérség tizenkét településéről. Gyakorlatilag már hétfőn is, amikor egyébként zárva van a képtár, foglalkozásokat tartunk. Naponta nyolcvan-kilencven gyerek látogat el hozzánk, óvodás és iskolás csoportok. Mondhatom, hogy a múzeumpedagógia csúcsra van járatva, ennél több foglalkozást jelenleg nem tudunk vállalni...- Milyen az időszaki kiállítások látogatottsága? Az elmúlt két év legkiemelkedőbb eseménye?- Átlagosan ezerötszáz látogató (felnőtt) nézi meg az időszaki kiállításainkat. A legnépszerűbb a Vasarely kiállítás volt, de én szakmailag a legjobbnak és leghasznosabbnak Vera Molnár: Hommage a Dürer variácig ók és Francois Moreilet: Jelzé<j> lí sek című közös kiállítását tar-I tóm. Általuk került Paks az euc =§ rópai köztudatba, ez a két név sokat tett a képtár népszerűsíté° séért.- A Paksi Képtártól nehezen választható külön a vezető személyisége. Sokat beszélgettünk az elmúlt két év során és láttam, nagyon határozott, szigorú ember. Ennek köszönhető a képtár sikertörténete? Vagy a korábbi „ összeköttetéseinek ”, ismeretségeinek?- Markáns elképzeléseim vannak, annyi bizonyos. Korábban magángalériát vezettem, sokat tettem a művészekért. A művészek tudják, nem vagyok demokratikus személyiség. Az van, amit én mondok, minden szinten. Ha nem így történik, akkor Pakson nem állít ki. Most éppen ott tartunk, ha nem állít ki Pakson, akkor az neki rossz... a kiállítónak. Azt csak én tudom, mi a jó a képtárnak, mi jó Paksnak.- Összegezve a beszélgetést: mivel magyarázza a képtár létjogosultságát?- Egy város életében minden kulturális intézmény, különösen egy rangos intézmény, a város létének alapvető eleme. A városi „kultúripar” meghatározó része, mely köré szerveződhetnek más, eltérő kulturális-turisztikai események. Nyilván nem rövid távú megvalósulást és megtérülést jelent. Szellemi-erkölcsi haszna van. Olyan reklámfelület, mely nem önmagában, önmagáért hirdet, hanem egy komplex kulturális program részeként Paks városát szeretné megismertetni Magyarországgal, Európával. Teli Edit
