Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-10-09 / 19. szám
2009. október 9. 13 Paksi Hírnök Hoqy (/ott...) A paksi színjátszás A fiatal, jóképű, tizennyolc éves Rauth János 1958-ban költözött Paksra egy Villany utcai albérletbe. A szakmája szerint szobafestő-mázoló fiatalember a Baller Ferenc által vezetett Építőipari Ktsz-nél kezdett dolgozni. Szakmaválasztása nem szándékai szerint történt: anyai nagyapja - vitéz Harasztosi József községi bíró és gabonabizományos - németkéri kulák volt, így a Rákosi-idöben kitűnő bizonyítvánnyal jeleskedő, általános iskolai tanulmányait befejező pályaválasztó számára egyetlen lehetőség mutatkozott: szakmát tanulni. A szakmát ugyan nem szerette, de a kötelességtudó fiatalember tette a dolgát a rendszer szűkmarkú lehetőségei között... Abban az időben, az ötvenes évek végén hömpölygőit a nép a paksi főutcán, különösen szombat és vasárnap délután, amikor a moziban kétszer is volt filmvetítés. A cukrászdák megteltek, a Duna-parti sétány gesztenyefái alatt mindent megtudott az arra járó, ha értesülni akart a nagyközség történéseiről. 1958-ban már komoly múlttal rendelkezett a paksi színjátszás. Két csoport is működött Pakson. A Földműves Szövetkezetnek volt egy jó hírű színjátszó csoportja, melyet Lacza Bözsi néni vezetett, mely inkább tánccsoport volt, bár rövid jelenetek is szerepeltek a repertoáijukban. Rauth Jánost barátai mutatták be a társulat vezetőjének, és 1959 farsangjára már a csoport tagjaként készült az előadásra: énekelt, apró jelenetekben kapott szerepet. A műsort megnézte az egykori Petőfi utcai Kultúrház művészeti vezetője, a mindenki által szeretett és megbecsült Kántor Ilus néni, aki néhány héttel később, amikor a másik, Hellinger Sanyi bácsi által vezetett színjátszó csoport az előadás előtt három héttel főszereplő nélkül maradt, meghivta a jó hangú, tehetséges fiatalt a társulatba. Az amatőr rendezői vizsgával rendelkező Hellinger Sanyi bácsi borbély volt, a Bazársor második üzletében dolgozott. A darab címe, melyben Rauth János főszerepet kapott, Tavaszi keringő volt, társa pedig Kunner Juci. Velük minden próba előtt külön foglalkozott a rendező. Az előadások zenei vezetője Blazsek Frici bácsi volt, a súgó Kántor Iluska néni. A színpadi hátteret Usztyán Dodó bácsi, a paksi kosárkötő készítette... Mindeközben az Építőipari Ktsz vezetője felfigyelt a szobafestő fiú szakmai munkájára, és arra kérte, levelező tagozaton érettségizzen le, ne hagyja kárba veszni a tudását, szorgalmát. Amikor az utolsó évet kezdte a paksi gimnáziumban, 1962 őszén felkérést kapott: vállalja el az október elsején nyíló paksi Ifjúsági Ház vezetését. Rauth János igent mondott, melynek Baller Ferenc nem örült: szerette volna ugyanis, ha a ktsz-nél marad, s ott kamatoztatja tudását. Még ugyanebben az évben, október végén, a Takarékossági Világnapon ismerte meg feleségét, az OTP paksi fiókjának munkatársát, akinek nem sokkal később megkérte a kezét és 1963 júliusában feleségül vette. Az Ifjúsági Ház vezetőjeként munkakönyvé a Megyei KISZ Bizottságon volt, így szóba sem jöhetett a paksi egyházi esküvő. Egy budapesti templomban megszentelt házasságkötés vetett véget Rauth János rövid vezetői pályafutásának az Ifjúsági Házban. 1959 és 1963 között hat színpadi darabot játszottak nagy sikerrel a felnőtt színjátszók. Sorrendben a következőket: 1959, Tavaszi keringő; 1960, Két szerelem; 1961, Jobb, mint otthon, Tavaszi rügyek; 1962, Anyósgenerális; 1963, Hölgyválasz. Öt év alatt hat énekes főszerepet játszott Rauth János. Pakson minden darabot öt-hat alkalommal adott elő a társulat a Petőfi utcai Kultúrházban, minden délután telt ház előtt, a jegyeladásból származó bevétel a kultúrházat illette. A paksi bemutató után a járás következett. Honorárium nem volt, néha egy-egy bankett volt az ajándék és nagyon ritkán, az öt év alatt talán három alkalommal, szombaton este hajóra szállt a társulat, egy végigtáncolt és átmulatott éjszaka után hajnalban kötöttek ki Budapesten, ahol a megnéztek egy matiné előadást és ebéd után hazaindultak. A színjátszást megszaporodott feladatai miatt 1963-ban fejezte be Rauth János... Egyetlen pillanatig sem maradt munka nélkül. 1963-ban a paksi Konzervgyár előadója lett, ahol - micsoda szerencse! - újabb segítőre, erkölcsi támogatóra talált. Örvös Ferenc, az egykori gyárigazgató arra kérte, végezze el a kereskedelmi főiskolát, mert a képessége és akarása megvan hozzá. A második jó szándékú tanács aztán újabb fordulatokat hozott az életében: a főiskola elvégzése után a konzervgyár kereskedelmi igazgatója lett, majd 1980-tól a Paksi Afész elnöke egészen 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az egykor tizennyolc évesen Paksra kerülő - jól éneklő - fiatalember életében a színház, ezzel egy időben az Endrődi József által vezetett énekkar, később a paksi Munkáskórus, majd az egyházi énekkar nyújtott lehetőséget a szereplésre. Színészi tehetségét, előadókészségét idegenvezetőként kamatoztatta. Útjairól minden alkalommal képeslapokkal tért haza, így ma már több mint tízezer darabból áll felbecsülhetetlen értékű képeslap-gyűjteménye, melyet a XX. század negyvenes éveiben, általános iskolásként kezdett gyűjteni. A nagy utat bejárt egykori szakmunkás ma is fáradhatatlanul, aktívan éli mindennapjait feleségével, Szent István téri otthonukban. Teli Edit A fotón a paksi társulat látható 1959-ben a Tavaszi keringő című előadás után
