Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-09-25 / 18. szám
Paksi Hírnök 14 2009. szeptember 25. Pákolitz-verseny Utca és könyvtár őrzi a nevét, szobor és emlékszoba állít emléket a város szülöttének, Pákolitz Istvánnak. A költő hagyatéka más módon is tovább él, hiszen évről-évre megelevenednek versei a Városi Múzeumban rendezett Pákolitz versenyen. Bár verseny, elsősorban mégsem a versengés a fontos a hagyománnyá vált eseményen, hanem hogy megismeijék Pákolitz István életművét, hogy kedvet kapjanak és továbbra is olvassanak verseket, hívta fel a figyelmet Kernné Magda Irén múzeumpedagógus, a rendezvény szervezője. A költő születésének 90. évfordulója alkalmából a versenyzők nemcsak verseket, hanem prózarészleteket is bemutattak. A háromfős zsűri végül Bodó Viktória előadását értékelte a legjobbnak, aki a Vak Bottyán Gimnáziumból érkezett. Az előadások végeztével a résztvevők megkoszorúzták a költő sírját a Kálvária temetőben. Színházbérlet A tragikomédiától a vígjátékig több műfajba elkalauzolja a közönséget az öt előadásból álló programsorozat, amit a Paksi Közművelődési Nonprofit Kft. hirdetett meg. A Móricz és Latinovits színházi bérlet mellett hangversenyeket is szerveznek felnőtteknek és az iíjabb korosztálynak egyaránt, továbbá ifjúsági színházi előadásokra várják a diákokat, a legkisebbekre pedig a gyermekbérlet vár. Bérletmegújítás: szeptember 28-tól október 1-ig, újak váltása pedig október 5. és 8. között. A gyermekbérleteket október 12-től 22-ig árusítják. Bővebb felvilágosítás a 75/519-154-es telefonszámon. -dávid-Paksi színjátszók: újabb felvonás A „helyzet drámai” - jellemezte a szín- és bábművészeti, népszerűbb nevén a dráma tanszak sorsát Simon Péter, aki egy évre kapott megbízást a Pro Artis Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetésére. Idén már nem indul az előző években népszerű, sok sikert megért szak, amely Vajda Tibor és Hefher Erika nevéhez fűződött. Megszűnése mögött a művészeti iskolákra vonatkozó jogszabályok állnak. A színjátszás szerencsére nem szűnt meg, a drámatagozat hamvából életre kelt a Korzó Színtársulat és - bár még nincs pontos neve - az ESZInpad. Simon Péter a Paksi Himök kérdésére elmondta, hogy a tanév kicsit döcögősen, de elindult, működik minden. A tanszakokat, létszámot illetően - eltekintve az említett kivételtől - nincs jelentős változás. A tanulólétszám nagyságrendileg maradt a tavalyi, ami eredményként értékelhető, hiszen a fogyó gyermeklétszám miatt nem egyszerű tartani. A dráma tagozatot viszont nem sikerült elindítani. Az iskola Vajda Tiborral állt szerződésben, ő és Hefher Erika foglalkoztak a gyerekekkel, ám annak ellenére, hogy mindegyi- | küknek van egyetemi és dráma- % pedagógiai végzettsége is, a jog- J szabály-értelmezés szerint nem | taníthatnak művészeti iskolában. - A magyarországi állapotokat jól jellemzi, hogy egy olyan pedagógus, aki egyetemen szerzett magyar tanári diplomát, taníthat, aki pedig drámapedagógus, nem - fogalmaz a megbízott igazgató. Pedagógus egyébként lett volna, mondta el Simon Péter, csak diák nem, mivel a színjátszás-tanulás személyfüggő is, a diákok zöme nem akart más tanárnál tanulni. Összesen heten jelentkeztek, két régi és öt új növendék, ekkora létszámmal pedig nem lehet csoportot indítani. így szűnt meg a paksi Pro Artis drámatagozata röpke három év után. A Vajda-Hefner házaspár viszont - úgy tűnik - nem tud élni .jelenetek” nélkül. A szüreti nap stáblistáján már ott volt az általuk jegyzett Korzó Színtársulat, és hétfőn az új diákszinpad is megtette első lépéseit. A paksi színjátszás sorsát Hefher Erika attól a perctől szívén viseli, amikor 1988-ban népművelőként visszatért Budapestről a városba, ahol gyermekkorát töltötte, s úgy gondolta, itt kamatoztatja drámapedagógusi tudását. Az első formáció a Városi Kölyök Színpad volt. A kis színjátszók felnőttek, szerte a világban élnek, de még ma is meglepik Erikát egy-egy levéllel, amiben nem mulasztják el megemlíteni, micsoda élmény volt számukra a színjátszás. Amikor ezek a diákok belenőttek a középiskolás korba, fuzionált a Kölyök Színpad a Vajda Tibor vezette ESZInpaddal. A Városi Diákszínpad ’92-től ’98-ig működött, ez egy nagyon sikeres időszak volt, minden rendezvényen ott voltak, versenyeken indultak, többször voltak Helikonon, a környező településeken léptek fel. A Városi Diákszínpad után némi szünet következett be, egyrészt azért, mert Erika a megyei kulturális intézethez került, másrészt elkerültek főiskolára azok a fiatalok, akik együtt dolgoztak éveken át. Miután Hefher Erika rengeteg tehetséges gyerekkel találkozott jártában-keltében, megegyeztek Hartmann Józseffel, a művészeti iskola akkori igazgatójával, hogy elindítják a tagozatot. A drámatagozat 2006-ban indult: szeptemberben kezdtek, novemberben már önálló esttel álltak színpadra. A paksi rendezvények elmaradhatatlan szereplői lettek. Az, hogy végül búcsút mondtak az iskolának, alapjában véve a képesítésekre vonatkozó szabály rovására írható. Erika, akinek egy sor diplomája van, köztük egyetemi és drámapedagógusi is, aki tanít-tanitott főiskolán, középiskolában, méltatlannak érezte azt, hogy ez esetben nem mehet fel a színpadra megköszönni a tapsot, mert nem hivatott a diákokat tanítani. „Volt egy próbálkozás, eddig működött” - összegzi egyszerűen Vajda Tibor a helyzetet, ami „csak” a drámatagozat és nem a paksi színjátszás végét jelentette. Életre keltették a Korzó Színtársulatot, ahol azokkal a fiatal felnőttekkel lépnek színpadra, akikkel évek óta együtt dolgoznak, az ESZI-ben pedig egy régi-új diákszínpad létrehozásába fogtak, ami majd azt a nevet viseli, amit a társaság választ neki, s ami nem záija be kapuit azok előtt a diákok előtt sem, akik esetleg más iskolában tanulnak, -vida-Pillanatkép a Lónak vélt menyasszony című darabból
