Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-09-11 / 17. szám
Paksi Hírnök 8 2009. szeptember 11. Sárgödör tér: lesz-e békés egymás mellett élés? Ahogyan mondani szokták, darázsfészekbe nyúltunk előző lapszámunkban közölt Sárgödör térrel kapcsolatos írásunkkal. A présház soron közösségi életet élők és a környékben lakók - vagy közülük néhánvan - hosszú ideje nem tudnak dűlőre jutni. A kifogás az, hogy hangoskodnak a Sárgödör téren, zavaró késő este a hangos beszéd, nótázás, a hazafelé tartók ittas dorbézolása. A másik oldal szerint ez nem jellemző a térre, és csupán egy család túlérzékenv mások szórakozására. Napközben csöndes a Sárgödör tér. Azt mondják, két hete egyébként is csendesebbek a bulik a megszokottnál. Fókuszba került a tér. A kifogás, ami a rendőrséghez, polgármesteri hivatalhoz is „befutott” már, az, hogy egyre több a rendezvény a téren. Felfedezték a paksiak. Legény- és leánybúcsút, ballagást, egyszerű „házibulit”, keresztelőt miegymást tartanak itt. A présházak tulajdonosai azt mondják, százéves hagyománya van annak, hogy a présházakban mulatnak, ez a szőlőfeldolgozás és borkészítés mellett a présházak rendeltetése. A mulatozás pedig hozzátartozik a borkultúrához. A másik oldal szerint ezt megkérdőjelezi az a tény, hogy időközben beágyazódott a lakókörnyezetbe a pincefalu, zavarja a környék nyugalmát az éjszakai dorbézolás. A megszólalók többsége hosszan meséli a történeteket, amelyeket hallgatva nehéz eldönteni - még szerencse, hogy nem is dolgunk hogy kinek van igaza. Elbeszélésük alapján volt már présházra hajigáit betondarab, marokra kapott vascső, reggelig tartó részeg tivornya, egymásra acsarkodás, elhangzottak nyomdafestéket nem tűrő mondatok. A tér Komis utcai végén egy borozó is van, amely a hét minden napján nyitva tart. A bejelentések - erősítette meg a rendőrség - nem a vendéglő és nem a présházakban zajló rendezvények ellen irányultak. Kifogást az ellen emeltek a környékbeliek, hogy kint a téren hangoskodtak, meg hazafelé dorbézoltak. Adorján Mihály, a borozó üzemeltetője azt mondja, szerinte a vendéglő nem tetézni a gondokat, hanem bővíti a szolgáltatásokat. A térre látogatók - akár turisták - betérhetnek egy pohár borra, kávéra, használhatják a mosdót. Mint mondta, ő betartja a nyitvatartási időre és a zajvédelemre vonatkozó szabályokat, a téren folyó vitába nem szeretne belekapcsolódni. A tivornyázás, hangoskodás szerinte sem a borkultúra része, de jellemzően nincs is hangoskodás. Mint mondta, csak egy család van, akik rendszeresen szóvá teszik a zajt és kihívják a rendőrséget. - Az ellen sokat nem lehet tenni, ha valakit az emberi beszéd is zavar - fogalmaz. Előfordul az is, hogy hangos a zene, emiatt azonban nem szabad általánosítani, hanem azt az egy-két présházat kell szankcionálni, vélekedik. Néhány méterrel arrébb Gszelmann Henrik tesz-vesz a présházánál. Véleménye egyezik Adorján Mihályéval. Mint mondja, minden nap kint van a téren. A présházak zömében nincsenek rendszeresen bulik, normális zene és hangerő van, nem zavarják a környék nyugalmát. Szerinte a lakóknak elfogadóbbnak kellene lenni. Régen is hozzátartozott a szórakozáshoz a nótázás, hangoskodás: mi is végigmulattuk hazafelé az utat, mondja. Hozzáteszi, ő is felébred hajnalban a szórakozásból hazafelé tartó fiatalok okozta hangzavar miatt, de nem nyúl a telefonért, hogy rendőrt hívjon. Polgár Zoltán, a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének egyik vezetője egyértelműen fogalmaz: a tér közvetlen szomszédságában élő Hajdók család fújta fel az ügyet. - Olyan érzésem van, hogy a szórakozás ellenükre van, azért ilyen érzékenyek - mondta. A Sárgödör téren évszázadokkal azelőtt mulattak már, hogy ők odaköltöztek volna. - A présházakat nem azért építik az emberek, hogy csendes imádságoknak adjanak helyet. Azok vigadalmakra valók. Mi készek vagyunk a kompromisszumra és békés egymás mellett élést szeretnénk - fogalmaz. (Folytatás a 9. oldalon) Rágyújtották a házat a rendőrt hívóra A zajongás, csendháborítás nemcsak a Sárgödör tér gondja-baja. A városban vannak más „gócpontok” is. Az esetek többségében bosszankodik, akit zavar a hangoskodás, némelyek telefonért nyúlnak. Ilyenkor jönnek a rendőrök, és többnyire beérik figyelmeztetéssel. Aki mulat, szórakozik, nem veszi jó néven a beavatkozást és morgolódik, szitkozódik. A Tavasz utcában ennél messzebbre mentek, egy férfi rágyújtotta a házat a rendőrt hívóra. Korábban is előfordult már, hogy a szomszédos úgynevezett szegényházban, ahol önkormányzati bérlakások vannak, nagy volt a zenebona, dínomdánom, meséli Sebestyén Mariann. Gyakran előfordul, hogy a szomszédok - hol egyik, hol másik - hívják a rendőrséget, árulta el. Az ominózus estén is dáridóztak, mondja. Hiába kérte, nem hagyták abba, így kétszer is felhívta a rendőröket. Egy órával a második eset után arra kényszerült, hogy a tűzoltókat tárcsázza. Mint elmesélte, füstszagra lett figyelmes, égett a padlás. A kerti csapra szerelt locsolócső segitségével maga fogott a felcsapó lángok oltásához. A házban százezres nagyságrendű kár keletkezett. Biztosítás van, de úgy tudja, ha megvan az elkövető, nem fizet a biztosító. A rendőrségtől megtudtuk, hogy egy 45 éves férfit gyanúsítanak azzal, hogy bosszúból éghető anyaggal locsolta meg a házat, és felgyújtotta. Információnk szerint nem a szomszédban lakók, hanem egy vendégük volt a gyújtogató. Mariann elárulta, hogy fél. - Hogy veszi magának egy ember a bátorságot, hogy a másik házát meglocsolja benzinnel és felgyújtja? - kérdezi. Ilyen eset - legalábbis az általunk megkérdezettek szerint - még nem történt, és szerencsére nem is jellemző. Az viszont igen, hogy egyre kevesebb a tolerancia, csökken az emberek ingerküszöbe. (Folytatás a 9. oldalon)
