Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-08-07 / 15. szám
Fotók: Paksi Hírnök archí 2009. augusztus 7. 9 Paksi Hírnök Külföldön sincs kolbászból a kerítés Gazdasági válság, megszorító intézkedések - sokaknak megfordul a fejében, hogy a könynyebb boldogulás reményében külföldre távoznak. A „mindenhol jobb, mint itthon” gondolatától hajtva néhányan egy szál bőrönddel vágnak útnak. Az sem ritkaság, hogy elkeseredettségük és hiszékenységük jó alkalmat ad a csalóknak, akik megtakarított pénzükért cserébe ígérnek nekik boldogulást a távolban. A paksi származású Ki szí Krisztina évek óta Nümbergben él családjával. O mesélte el ismerősei kálváriáját:- Háromgyermekes család került anyagilag kilátástalan helyzetbe. Úgy döntöttek, hogy maradék pénzükből megpróbálnak Németországban új életet kezdeni. Egy régóta nyugaton élő rokonuk felajánlotta segítségét: van egy ismerőse (őt álnéven mutatták be a családnak), aki 1500 euró fejében a szükséges papírokat beszerzi részükre, s ha szerencséjük van, még álláshoz is jutnak. A lehetőségnek a németül egyáltalán nem tudó család nagyon örült. Azt azonban nem tudták, hogy a lakcímbejelentés Németországban költségmentes, a lakáskeresési ígéret is hamis, hiszen minden esetben a tulajdonosok a bérlőjüket előzetesen szeretnék megismerni. A munkavállalási engedély beszerzését nagyon komoly feltételekhez kötik a hivatalok, ez sem működhet „látatlanban”. A családot tehát csúnyán becsapták, a pénzükért cserébe semmit sem kaptak, a lakást pedig, aminek a címét megadta a kedves ismerős, időközben eladták... A pórul járt emberek a pénzük után futva fél év után megtalálták a „segítőkész” rokont, aki, mint kiderült, maga is részesedett a „kedves” ismerős által kicsalt összegből. A történet mindenképpen tanulságos lehet mindenkinek, aki külföldre költözésben gondolkodik. Vannak Nürnbergben is német-magyar irodák, amelyek hivatalosan tudnak segíteni mindenkinek, nem kell kerülőutakhoz folyamodni. Krisztina arról is beszélt, hogy a gazdasági válság éppúgy érzékelhető, mint más országokban: sokkal több lett a munkanélküli; a német elsősorban honfitársával tölteti be az üres állást. Korábban ez nem így volt. Ennek ismeretében érdemes elgondolkodni azon, valóban Németországban szeretne-e valaki munkát vállalni... Krausz Tamás Írországban él.- Betonbiztosnak tűnő munkahelyek is megszűntek. Felemelték a munkanélküli segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes munkaviszony idejét egyről két évre, ami sok magyart térdre rogyasztott, így van, aki haza, van, aki távolabbra megy... - Kérdeztem Tamástól, mi az, amivel feltétlenül rendelkeznie kell annak, aki külföldön próbálna szerencsét. Régi barátja ugyanez iránt érdeklődött fél éve. Őt Tamás beíratta nyelviskolába, összehozta az összes angliai ismerősével és ajánlott számára néhány megbízható közvetítőirodát. Tehát: csak nyelvtudással érdemes nekivágni az útnak, és biztosra kell menni...- A munkaközvetítőkről lehetne rémtörténeteket mesélni. Nekik köszönhette négy fiú, hogy télen albérletben kucorogtak, telefonkönyvekkel fűtöttek, míg meg nem tört a büszkeségük és küldettek maguknak repülőjegyet a családjukkal, hogy haza tudjanak menni... Spanyolországban találkoztam egy rokkantnyugdíjas nénivel, aki csak az első órát bírta a narancsszedésből, ezért utazott 9000 km-t... A fejpénz, amit érte kapott a közvetítő, 100 euró volt, amit persze a néni fizetett, éppúgy, mint a többi járulékot. Baksay Adrienn Angliában pedagógusként dolgozik egy magánóvodában, párja pedig építészmérnökként egy tervezőirodában. Őket nem érintette meg a válság szele, de Adrienn három magyar ismerőse is emiatt veszítette el állását. - Úgy gondolom, nehezebb elhelyezkedni most, de nem lehetetlen. Mi már néhány hónappal kiutazásunk előtt gondosan előkészítettük angliai életünket: álláshirdetéseket böngésztünk az interneten, angol nyelvű önéletrajzot, motivációs leveleket, ajánlóleveleket küldtünk, tájékozódtunk, társadalombiztosítási számot igényeltünk és bankszámlát nyitottunk, amely már várt, mire megérkeztünk. Dr. Baller Barbara madridi konzulként hivatalból is tájékozott ebben a témában:- Az uniós statisztikák szerint Spanyolországban a legnagyobb a munkanélküliségi ráta, lassan eléri a 20%-ot. Az elmúlt év folyamán tapasztaltam, hogy magyar állampolgárokat elbocsátottak, illetve vállalkozásaik csődbe mentek, de ez, a válság generálta várakozásaimmal ellentétben nem volt tömeges jelenség. Még mindig jellemző, hogy munka ígéretével kicsábítják a magyar állampolgárokat, de számításaik nem jönnek be, nem megfelelő a munkahely, a munkabér, a szállás, a munkabiztonság... Sajnos általános az is, hogy a jobb élet reményében minden háttér nélkül érkeznek, akár egy bőrönddel, csak otthon ne kelljen maradni. Nem hiszik el, hogy jelenleg itt sem lehet munkát találni, és azt sem, hogy spanyol nyelvtudás nélkül szóba sem állnak velük. A paksi származású konzul ugyanazzal a tanáccsal él, mint az általunk megkérdezett, külföldön dolgozó fiatalok: csak abban az esetben utazzon a munkavállaló, ha már előre tájékozódott, munkaszerződéssel, biztos munkafeltételekkel rendelkezik. A magasan kvalifikált szakembereknek és a hiányszakmákra jelentkezőknek még most, a válság idején is van esélye az elhelyezkedésre, de csakis nyelvtudás birtokában. Sólya Emma
