Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-02-22 / 4. szám
10 MOZAIK Nem könnyű a művészsors Tehetségesek, sőt sikeresek, kis túlzással mégis a megélhetésért küzdenek. Schuckert Gréta és Kóti Kata, két Pakson nevelkedett ifjú hölgy, a fővárosban próbál szerencsét. Nem választottak tucatszakmát, szorgalmasan tanultak, a szakmai elismerés is megérkezett számukra, megélni mégsem tudnak választott hivatásukból. Tavaly a színikritikusok díját a budapesti Stúdió K egyik nagy sikerű bábelőadása kapta. A Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború című darabról a kritika hangsúlyozza, hogy finomak és humorosak a díszletek, karakteresek a figurák. Az előadás egyik díszlet- és bábtervezője a paksi Schuckert Gréta volt. - Ez a klasszikus mesének egy nagyon kedves és nagyon mókás átirata. Könnyű dolgunk volt, mert a szövegkönyvből nagyon hamar létre tudtuk hozni a karaktereket. Az én feladatom az volt, hogy három figurát próbáljak megformálni - emlékszik vissza az ifjú tervező. Az úgynevezett bunraku bábukat több ember mozgatja, ami a mai színházakban ritkaság számba megy, nagyon precíz és kifejező a mozgatási technika, így a bábuk elkészítése is speciális. Mindent saját kezűleg készítettek, a testeket textilből fa és hungarocell betétekkel, ők varrták a ruhákat, ők formázták az arcokat. A kellékeknél is próbáltak játékos és bohókás dolgot létrehozni, mert a kicsi gyerekeket is szerették volna megcélozni a darabbal, melynek a főszereplője egy öreg mester, akinek a padlásán játszódnak az események. 0 feltaláló, barkácsoló ezermester. Az ő szerkezeteit, félkész találmányait kreálták meg díszletként. Gréta kellemes emlékei közé azonban a szakma fanyar kérdőjelei is odafurakodnak: - Hat hónapig dolgoztunk, nap mint nap, reggel 9-tól este 8-ig, úgy, hogy ingáztunk Budapest és a bábtanárunk Pilisben lévő otthona között, mert ott volt műterem, amit használhattunk. A bábelőadás, ami azóta folyamatosan hozza el a kategória legjobb díjait, volt az első, ahol kaptunk fizetést a munkánkért. Roppantul kevés pénzt, de legalább a jó érzés megvolt, hogy fizettek érte. A Stúdió K kicsi színház, mely annak ellenére, hogy rengeteg hasonló sikeres produkciót hoz létre, alig tudja fenntartani magát - mondja, majd elbeszéléséből kiderül, hogy a 39. Magyar Filmszemlén három film is szerepel, melyben ő is dolgozott, teljesen ingyen. - Előfordult, hogy én fizettem ki az anyagok árát, mert boldog voltam, hogy egyáltalán ott lehetek és dolgozhatok. És nagyon elégedett vagyok, mert a visszajelzések igen pozitívak. „A mindenes” című kisjátékfilm bejutott a versenyprogramba, tehát ha szerencsénk van, akkor még a díjazottak között is szerepelhetünk. De ettől még a villanyszámlát nem tudom befizetni... Október eleje óta nem kaptam felkérést munkára. Én önmagámban nem tudok dolgozni, ahhoz egy produkció kell, egy csapat, akikkel együtt lehet működni. Jobb híján eladó vagyok egy ruhaüzletben, pultoztam egy sörözőben - mesé-Komoly elismerést jelentő Harmadik helyezést ért el a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Fotóriporterek Társasága által meghirdetett XXVI. Magyar Sajtófotó pályázaton Kóti Kata. A paksi - pontosabban dunakömlődi lány - roppant büszke a sikerre, ami néhány adat ismeretében érthető. A pályázatra közel ötszáz fotós majd' tízezer képpel pályázott, köztük neves fotóriporterek. Kata minden egyedi kategóriában részt vett. A sikert a sport, azon belül is az új „szerelem”, a vízüabda hozta számára. Tóth Márton élethalálharca című felvételét harmadik díjjal jutalmazták. A Magyar Távirati Iroda és a Magyar Hírlap fotósa előzte meg. Kati tavaly óta jár vízilabdameccsekre, s készít képeket. Az előbbit - mármint a mérkőzéseket - igencsak li elkeseredve. Volt csoporttársai egy része ugyanebben a cipőben jár. Az egyetemek egyre több diákot vesznek fel. Amikor ő bekerült, nyolcán voltak a látványtervező szakon, most tízen járnak az első évfolyamba, és közben a Kaposvári Főiskola is indított egy hasonló szakot, ahol évente tizenhat diák végez. - Nagyon komolyan kell menedzselni magunkat, mert nem elég, hogy jól dolgozik az ember, nem elég, hogy a saját szintjén eléri a lehető legjobb eredményeket - összegzi. De bizakodása még nem hagyta el, ezért hozzáteszi, örül, hogy túl van ezeken a kemény, ám nagyon élvezetes és eredményes munkákon, erre majd lehet hivatkozni. Talán ezekre már felfigyel valaki.-skedveli, de fotózni, mint mondta, nehéz. Hogy mi vitte az uszodába? - Keresem és igyekszem feszegetni saját határaimat - árulta el. (Folytatás all. oldalon) Fotó: SG (fent), KK (lent)
