Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-02-22 / 4. szám

MOZAIK 11 Kinyitják a kertkaput (Folytatás a 10. oldalról) Nem csak a maga kedvére készíti a felvételeket, azok megjelennek egy honlapon, a wo.hu-n, mely a Vasas vízilab­da rajongói oldala. Ez olyan fi­atal fotósok számára ad meg­jelenési lehetó'séget, akik máshol nem tudnak érvénye­sülni, később viszont jó hivat­kozási alap az itteni szereplés. A 23 esztendős Kóti Kata öt éve szánta el magát a fotózás­ra. Olyannyira, hogy ezt vá­lasztotta hivatásul is. Buda­pesten, a Práter utcai szakis­kolában végzett fényképész­ként, majd elvégezte a Bálint György Újságíró-akadémia kép- és tördelőszerkesztői képzését. Még mindig tanul, mesterkurzusra jár, s tanít is ugyanabban a stúdióban. 12- 18 éves fiatalokkal foglalkozik, betegekkel és állami gondos­kodásban élőkkel. Tanul, tanít és dolgozik... Már ha van mit. Ironikusan azt mondja, főál­lásban munkakereső. - Sok a fotós, kevés a munka. Másho­va pedig nem vesznek fel, sze­rintem a külsőm miatt - mondja a lány, aki - mint Pak­son sokan tudják - arcán vise­li egy betegség nyomait. Hivatalosan szabadúszó fo­tós, ebben a minőségben pá­lyázott, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy párja se­gítsége nélkül nehezen tudna megállni a lábán. Sorra nyíl­nak a kiállításai, többször szülővárosában mutatkozott be, de a budapesti közönség előtt sem titkolja tehetségét, március 6-án a Volksbank ga­lériában mutatkozik be. A kudarcok ellenére szereti hivatását. - Annyira egyér­telmű volt, hogy ezt válasz­tom. Mozgalmas, emberek között lehetek, nem kell min­dig újra és újra ugyanazt csi­nálnom, s lehet alkotni - so­rolja az érveket. Ha kedvte­lésből veszi a kezébe a fény­képezőgépet, főként tárgya­kat fotóz. Ha munkáról van szó, a riport- és portréfotó­zást szereti. És persze a vízi­labdát. -vida-Megalakulásának tízéves év­fordulóját ünnepelte a Paksi Kertbarát Egyesület tavaly. Az éves programok ennek je­gyében teltek, igen színes volt a kínálat, tudtuk meg Pupp Józsefnétől, a civil szervezet elnökétől éves közgyűlés­ükön. Rendezvényeik sorát a hagyományos kertészeti nap­pal indították, volt növény cserebere, virágvásár. El­utaztak például Budapestre, Kecelre, de országhatárain­kon túli utak is belefértek a programba. Ezek a látogatá­sok egyrészt kikapcsolódást A verseiről ismert paksi mű­vész, Oláh Zoltán mutatko­zik be a városi művelődési központ új tárlatán. Most jelentettek, másrészt szakmai szempontból is igen haszno­sak voltak a növények iránt szívből elkötelezett társaság­nak. A parkgondozás terén is tevékenyek voltak a kertba­rátok, erre idén is pályázni szeretnének az önkormány­zat környezetvédelmi és me­zőgazdasági bizottságához. Ősszel vendégeket fogadtak Reichertshofenből, de ápol­ták Galántával, valamint a kézdivásárhelyi kertbarátok­kal is kapcsolatukat, amely ez utóbbi társasággal talán a legbensőségesebb, emelte ki nem papírra vetett gondola­tait tárta a közönség elé, festményeit láthatják a mű­vészetkedvelők. Nem titok, hogy a toll mellett az ecsettel is jól bánik Oláh Zoltán. Azt vallja, hogy a versfaragók között gyakorta akad ügyes képzőművész. Maga is rég­óta él az önkifejezésnek effé­le eszközével, az első vizuális alkotótelepen már a festők között forgolódott. Volt több kiállítása, főként Pakson, de a budapesti közönség is megismerhette már munká­it, csoportos kiállítás kereté­ben. A mostani tárlaton portréit állította ki, melyek közül számos elképzelt, de valós alakokat is megörökí­tett, illetve egy sorozatra va­lót „álomképeiből”, melyek Ecsetre cserélte a pennát az egyesület elnöke. Remekül sikerült a Tök jó nap, amelyet ebben az esztendőben szeret­nének kicsit megújítva, új helyszínen megtartani. Ami a 2008-as esztendőre tervezett egyéb programokat illeti, töb­bek között terveznek kirán­dulásokat, és újdonságként szeretnék elindítani a „Nyi­tott kertek” programot. En­nek jegyében bárki bemutat­hatja kertjét, a nyílt napokon nem csak az egyesület tagjait, hanem bárkit szívesen fogad­nak majd. A társaság tagjai többségében az alapítás óta együtt munkálkodnak, de rendszeresen vannak új je­lentkezők, akiket szívesen fo­gadnak. Az érdeklődőknek azt szokták tanácsolni, hogy egy éven keresztül vegyenek részt programjaikon, dolgoz­zanak velük együtt, és ha azt követően is úgy érzik, szeret­nének csatlakozni a társaság­hoz, tárt karokkal fogadják a jelentkezőket soraikba.-gyöngy­saját bevallása szerint elvon­tak. - Semelyik irányzathoz nem sorolom magam - fogal­mazott Oláh Zoltán, azt is hozzátéve, úgy gondolja, ro­kon dolog írni és festeni. El­mondta, két kötete vár most kiadásra, egy életrajzi és egy gyermekverseket tartal­mazó könyv jelenik meg rö­videsen. A festő, aki sokkal inkább költőként ismert, a magyar kultúra napján sérült meg, s operáción esett át, ezért nem vehetett részt a tegnapi megnyitón. Lapunknak el­mondta, hogy amikor nem megy az írás, általában faka­nalat ragad és főzni kezd, az­tán, ha ott sincs sikerélmény, ecsetet fog kézbe. Nem új keletű nála a festészet, évti­zedek óta műveli.-tv-Fotó: Szaffenauer Ferenc (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents