Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-02-08 / 3. szám
14 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Rosenbaum Ignác Az első paksi nyomda működéséről a Tolna Megyei Közlöny 1873/24. számában adott hírt, eszerint Freund Gyula és Rosner Dávid Pakson nyomdát alapítottak. Ez volt az a vállalkozás, mely tíz évvel később, már Rosenbaum Ignác tulajdonában, több évtizedes fennállása alatt oly fontos szerepet játszott Tolna vármegye és Paks kulturális életében. Rosenbaum Ignác 1856-ban született, 26 éves koráig Pozsonyban élt és tanult. Házasságkötése után, 1882-ben telepedett le városunkban és vette át a nyomda irányítását. 1889-ben Szekszárdon is alapított nyomdát, de ezt egy év múlva eladta. A paksi nyomda sikeres működtetésével írta be az ő és családtagjai nevét városunk művelődéstörténetébe. Eleinte főként a héber nyelvű, ortodox zsidó vallási irodalom könyveit nyomtatták, később ez kiegészült a magyar nyelvű kiadványokkal. Rosenbaum Ignác unokája, Rosenbaum Nándor visszaemlékezése szerint 1944-ig, a nyomda fennállásáig mintegy 165 könyvet nyomtattak, melyek közül a paksi olvasók számára a legfontosabbakat a Paksról szóló monográfia cím szerint is felsorolja. Ezek sorát hadd egészítsem ki egy különleges kiadvány megemlítésével: 1890-ben Pakson, a Rosenbaum nyomdában készült a magyar ciganológia egyik alapmunkája, Sztojka Ferenc Magyar-cigány gyökszótára (Románé álévá). Itt készült számos, a XIX. század végén megjelenő paksi újság mellett a Szekszárd Vidéke c. hetilap is, és a paksi járás teMse én városom MOLNÁRNÉ HAHOLT ZSUZSA Nekem már Paks az otthonom, attól függetlenül, hogy Vas megyei lány vagyok. Megszerettem itt, hisz ez egy szerethető kisváros. Ideköt a munkám, a családom, a barátaim. Szerintem Paks ugyanolyan szép maradt, mint volt kislány koromban. Persze modernizálódott, csinosodott, de az óváros zegzugos utcácskái nem változtak, a lakótelep is élhetően zöld és tágas. Védőnői munkám során sokat látogattam a családokat, így alaposan megismerhettem minden utcáját. Kezdetben persze mindig eltévedtem, ha viszszaemlékszem, mindig megmosolygom. Ma már felcseperedtek azok a gyerekek, akiket egykoron látogattam. Ismerősként köszönnek rám, s ezek a kapcsolatok még szorosabbá fűzik a kötődésemet a városhoz. Itt kis helyen minden elérhető. A kirándulási, a sportolási, a kulturális kínálat rendkívül sokrétű. Szinte minden megkapható. Talán csak egy sétálóutca kávéházakkal... az kéne még. lepülései számára a sokféle aprónyomtatvány: plakátok, a Tumpek mester fotóiból készített képeslapok, ismeretterjesztő, közigazgatási és statisztikai kiadványok, cégjelzéses csomagolóanyagok, a paksi polgári iskola évkönyveinek sorozata, melyek mára mind nélkülözhetetlen forrásai a helytörténeti kutatómunkának. Az első világháború után fia, Rosenbaum Miksa Márk (Moshe) egy második, korszerű gépekkel felszerelt nyomdát nyitott, alkalmazottainak száma 8-10 között változott, s már csak közigazgatási nyomtatványokat készített. A család papír- és írószerboltot, könyvkötő műhelyt és könyvkereskedést is működtetett. Könyvesboltjukról, Benedek Marcell is írt Naplómat olvasom c. memoárjában: „Híre járt, hogy a legkülönb vidéki könyvnapot Pakson rendezi egy lelkes könyvkereskedő, különböző PÓNYA JÓZSEF Harmincnégy éve élek itt, de csak 17 éve, nyugdíjas korom óta ismerem a várost. Addig ingajáratban közlekedtem az erőmű és az otthonom között. Mikor idekerültem - féléves hezitálás után - kissé elszomorodtam. A mai lakótelep helyén szőlők voltak, s elgondoltam, hogy az elkövetkező társadalmi szervek bevonásával, Rosenbaum a neve.” A polgári iskolát könyvjutalmak felajánlásával rendszeresen támogatók között is megtalálhatjuk Rosenbaumék nevét. A Pakson köztiszteletnek örvendő család tagjai sem kerülhették el sorsukat, Rosenbaum Ignác és fia Auschwitzból már nem térhettek vissza. Leszármazottaik ma Izraelben élnek. Forrás: Dr. Németh Imre-Somogyi György-Dr. Koch József: Paks nagyközség monográfiája, Szilágyi- Schweitzer: A Tolna megyei zsidók története 1886-tól 1944-ig, in.: Tolna Megyei Levéltári Füzetek, 2.k. Szekszárd, 1991. Benedek Marcell: Naplómat olvasom, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965. Bp. 508. o., Paksi Tükör, 1994./2. sz. 14-18. o., Tolna megye sajtóbibliográfiája, Szekszárd, Megyei Könyvtár, 1980. Kernné Magda Irén másfél évtizedet gumicsizmában kell töltenem. Aztán, hipp-hopp felépült a lakótelep rengeteg zölddel, parkolóval, iskolával, óvodával. Kezdetben még mérgelődtem is, minek ennyi aszfaltot pazarolni a parkolókra, de az élet a tervezőket igazolta. Ma már látom, hogy Paks nagyon aranyos kisváros. Tiszta és rendezett, minden megvan benne, ami a kényelemhez kell. Tényleg jó itt élni. Egy baja van csupán. Nincs egy központja, sétálóutcája, ahol az emberek összejönnek, egy kávéházba beülhetnek. Ezt meg kellene tervezni és apránként, mondjuk tíz év alatt megépíteni. Pénzünk lenne rá, hisz nincs is olyan város az országban, amely legalább 80 évig előre láthatja biztos jövőjét. dínó Fotók: TelePaks Városi Televízió
