Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-02-08 / 3. szám

MOZAIK

15

Jo napot, mi újság?

Fräst Antal

Nyugdíjasként, közel a hetvenhez épp olyan jól öltözött, mint fiatal korában. Több mint harminc évig volt a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet elnöke, az öltöny és a nyakkendő nála hétköznapi viseletnek számított. Kiváló megjelenésén túl szellemi frissessége, humora és tájékozottsága a fiatalabb korosztályt is elbűvöli. Szeret horgászni, imádja a jó kocsikat, a közösség érdekében végzett munkáját „Pro Űrbe” emlékéremmel jutalmazták.

Az említett szerződés évtizedekre meghatározta a cég fejlődését, s a dolgozók egzisztenciáját. Az adott politikai viszonyok közt érthető, hogy eleinte sokan támadták a „kapitalistákkal” való együttműködés miatt. Később, a sikereket látva inkább már példaként emlegették Anti bácsit és a „szövit”, ahogy ő mondja. Évről évre sikerült előbbre lépni valamennyit. A dolgozói létszám negyvenről fokozatosan körülbelül ötszázra bővült, új üzemcsarnokok épültek. Most is büszke arra, hogy a vezetése alatt a dolgozók jövedelme mindvégig az iparági bérek felső harmadába tartozott. A cégnek soha nem volt likviditási problémája, sőt akkor is jól prosperált, mikor az ágazat

Láng című versével. A verset drámatanára választotta számára, Luca ugyanis a Pro Artis Művészeti Iskola drámaszakának tagja. A felkészülésben irodalomtanára,

már haldoklóit. Jutott a fejlesztésekre, mindig volt egy kis tartalék, s a dolgozók prémiumot kaptak az év végén. Az elért sikereket nem sajátítja ki, tisztában van azzal, hogy minden csapatmunka eredménye volt. Saját erényének legfeljebb azt tartja, hogy soha nem félt az okos emberektől, s igyekezett jó szakemberekkel körülvenni magát. Talán ma is dolgozna még, ha egy komoly betegség nem szól közbe. Nyugdíjasként egyébként is nehezen találta meg

a helyét, úgy érezte, rá nincs már szükség, nincs dolga a világban. Azóta a betegség elleni harcot szerencsére megnyerte, és sikerült megtalálni a lelki békéjét is. Két fia van, három unokája, akiktől rendkívül sok szeretetet kap. Ugyan „csak” egy kis Suzukival jár, amely minden igényét kielégíti, de ma is imádja a nagy autókat. Első szerelme egy 520-as BMW volt, melyet szolgálati autóként használt, majd egy Mercedest vásárolt, de később eladta. Asztala tele van katalógusokkal, s az új tulajdonos engedélyével néhanapján beleülhet a régi Mercibe, mely ma is fut még a paksi utcákon. Másik hobbija a horgászat volt, az elért sportsikerekről számtalan emlékérem tanúskodik. Sokáig volt a Paksi Horgászegyesület elnöke, ami majdnem akkora feladat volt, mint egy céget vezetni. 2002-ben abban a megtiszteltetésben volt része, hogy a város fejlődése érdekében végzett munkája elismeréseképp „Pro Űrbe” emlékérmet vehetett át. Manapság lényegesen szerényebb társadalmi életet él, de mindenről természetesen nem hajlandó lemondani. Kedvenc szórakozóhelye a Bongó, ahol hetente többször is megfordul. Üldögél, megiszik egy pohár italt, és persze beszélget kicsit. Sőt, nem ritkán az is előfordul, hogy kártyaasztalhoz ül, ráadásul nála jóval fiatalabb barátokkal. A világ dolgaiban ma is tájékozott, rendkívül elegáns, és a humorát is megőrizte. Különös tervei nincsenek, a boldogsághoz - mint mondja - csupán egészségre, nyugalomra és szeretetre van szüksége.-gyűri-Fotók: Molnár Gyula

Pakson született, csak itt élt egész eddigi életében. Közgazdasági technikumot végzett, első munkahelye az OTP volt, innen vonult be katonának, majd a járási pártbizottság következett. 0 tartotta a kapcsolatot a Népboltokkal, szövetkezetekkel, gazdasági jellegű információkat, adatokat szolgáltatott a különböző választott testületek számára. Tíz év után úgy jött el onnan, hogy egyetlen haragosa sem volt, büszke arra, hogy mindenkivel sikerült megtalálni a közös hangot. A Ruhaipari Szövetkezet ajánlata nagy kihívást jelentett, ezért gondolkodási időt kért ugyan, de végül nem utasította viszsza. A Triumph-fal kötött szerződést még elődje készítette elő, de már ő írta alá.

Tehetségesek, fiatalok

Tóth Luca

Remek közösségi ember, meghatározó egyéniség, a csapat lelke, kedves, mindig vidám. így jellemezte Hefner Erika drámapedagógus a Bezerédj Általános Iskola hetedik osztályosát, a kitűnő tanuló Tóth Lucát. Kedvenc tantárgya az irodalom, és nagyon szeret verset mondani, a magyar kultúra napja alkalmából rendezett városi szavalóversenyen a 7- 8. osztályosok között első helyezést ért el Tóth Árpád:

Faller né Krasznavölgyi Eszter is sokat segített. A színészi pályára készülő kislány már óvodás kora óta balettozik a művészeti iskolában. Félévi vizsgaelőadás keretében ő is színpadra lépett az iskola balettestjén. A sportok közül két éve a floorballt választotta. Elmondta, a sport, a mozgás szeretetét édesapjától örökölhette, édesanyjának köszönheti vonzódását az irodalomhoz. A tanulás, az edzések, a különórák után szívesen tölti idejét olvasással, zenehallgatással, de legjobban csapatban érzi magát. bézsé