Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-12-19 / 24. szám

Fotó: Molnár Gyula 2008. december 19. 15 Paksi Hírnök A boldogságot nem pénzben mérik Hol ínycsiklandó mézeskalácsból palotát épít, hol tortacsodákat varázsol, Barbist, lovast, autóst. Mi­kor milyet álmodnak a gyerekei. Borsiné Pataki Ágnes a Városi Múzeum kézműves programjai­nak rendszeres szereplője. A karácsonyi pályáza­tokra nem egyedül, hanem családja körében ké­szül, s az eredményhirdetésre is csapatostól érkez­nek. A munkában is támaszkodhat férjére, Gábor­ra, illetve a gyerekekre, akik koruktól és érdeklő­désüktől függően kiveszik részüket a munkából. Idén is remekbeszabott darabokkal gazdagították a múzeum ünnepi kiállítását. A karácsonyi csillag ötletadója a tizennégy esztendős Krisztián volt. De ezt már a család Hidegvölgy utcai otthonában tudjuk meg, ahol hamisítatlan karácsonyváró han­gulatba csöppenünk. A két nagy kutya ugatása sem barátságtalan, csak az idegen mihez tartására szolgál. A család pedig készségesen fogadja a fag­­gatódzást. Gábor tősgyökeres paksi, Ági gyerek­korában került a városba. Tizenhét éve költöztek a Hidegvölgy utcai házba, amely évről-évre kom­fortosabb, szebb lesz, főként a családfő keze nyo­mának köszönhetően. A festés persze kalákában történik, mindenki részt vesz benne, még a legki­sebb lány, Jusztina is, aki fittyet hányva az idege­nekre, folyamatosan csicsereg. A család többi tag­ja belenyugvóan mosolyog, a hatesztendős kicsi lány már csak ilyen, mindig van mesélnivalója. Az asztalt hatan ülik körbe. A legidősebb, Lidia az ESZI-be jár. Építészmérnöki pályáról álmodik, mert hogy kézügyessége neki is van, s ő legszíve­sebben egy ilyen hivatás során hasznosítaná. Hogy lesz-e az egyetemből valami, az kérdéses, hiszen kisvárosi lány, nem szívesen menne nagy­városba. Ha mégis úgy döntene, nehéz helyzet elé állítaná szüleit, nem lenne egyszerű előteremteni a szükséges pénzt. Gyors fejszámolást követően Gábor árulja el, hogy 100-110 ezer forint a fix bevételük havonta. A pénzügyminiszter Ági, de a szószóló a férj, merthogy a felesége öröklött hallássérülése miatt rosszul hall, és az átlagosnál nehezebben beszél. Ezért mindenhova elkíséri és, hogy megelőzze a különféle gondokat és feltételezéseket, gyorsan közli is a tényt, felesége hallássérült. Azt mondják a gyerekek nevetgélve, hogy így legalább nem ve­szi zokon, ha néha hangoskodnak. Annak, hogy négyen vannak testvérek, nagy hirtelen se elő­nyét, se hátrányát nem tudják megmondani. Azt viszont egybehangzóan állítják, hogy nem számí­tanak ritkaságnak, mindenki osztályában van sok­­testvéres példa. Ágiék úgy tervezték, hogy három gyermekük lesz, de amikor a most 11 éves Henrietta csepe­redni kezdett, hirtelen úgy érezték, hiányzik egy kicsi a háztól. így született a cserfes Jusztina. Néha bűvészmutatvánnyal felér a pénz beosztá­sa, hiszen Ági főállású anyuka, Gábor pedig le van százalékolva. Amit lehet, maguk csinálnak, saját sütésű kenyeret, zsemlét, süteményeket esznek, a veteményesnek köszönhetően primőr áru is kerül az asztalra, a tejet a kecskét adják. A nevüket - Bambi, Böske, Kajla és Ottó - a kis­lány sorolja készségesen. Van csirke is, meg disznó. Marhát már nem tartanak, nem nézték jó szemmel a szomszédok. Ugyanebből az okból nincs ló sem, pedig a gyerekek nagyon szeretné­nek. A Jézuskától Jusztina is, Henriett is szíve­sen fogadna egy hátast, a nagyok: Lidia és Krisz­tián számítógépnek meg internetnek örülnének leginkább. Ilyen értékes holmi valószínűleg nem kerül a Borsi család karácsonyfája alá, de ajándék lesz, ígérik a szülők. Karácsonyra vásárolni szoktak és nem készíteni, s arra törekszenek, hogy mindenkit váljon meglepetés Szentestén. Az ünnepet családi körben töltik, a nagyszülőknél vendégeskednek majd, ez persze nem jelenti azt, hogy az édesanya ne időzne sokat a konyhában, biztosan mindenfé­le csoda kerül ki kezei alól az ünnepekre is. Min­ket mindenesetre egy-egy fenyőalakú kenyérrel bocsát utunkra, amit hasonlóképpen ünnepi dísz­be öltöztetett, mint a Hidegvölgy utcai ház min­den zegét-zugát. Vida Tünde Reneszánsz vetélkedő Történelmi vetélkedővel em­lékezett meg a Városi Múze­um a reneszánsz évéről, amelyre a kistérség általános iskoláinak, illetve gimnáziu­mainak hetedikeseit várták. A felhívásra hat csapat jelentke­zett: öt paksi iskolákból, egy pedig Györkönyből. Felké­szülésüket segítendő négyré­szes előadássorozatot szerve­zett a múzeum, ahol hallhat­tak a diákok Mátyás király koráról, belpolitikai reform­jairól, a korszak kultúrájáról, műveltségéről, zenéjéről. Az egyhónapos előkészítő sza­kasz után megtartott vetélke­dőn szóban adtak számot tu­dásukról a fiatalok. A kérdés­köröket elsősorban az előadá­sokon hallott ismeretekre tá­maszkodva állították össze a szervezők, de hasznosnak bi­zonyult, ha a háromfős csa­patok az ajánlott irodalmat is szorgalmasan olvasgatták. Az általános iskolai tananyagnál magasabb szintű tudást igénylő vetélkedő győztese a Deák Ferenc Általános Iskola csapata lett, felkészítő taná­ruk Poómé Heizler Györgyi, a második és harmadik helye­zést a Bezerédj Általános Is­kolából érkezett formációk szerezték meg, felkészítő ta­náruk Valentini Zoltánné. A történelmi vetélkedő szerve­zése egyébként nem volt új­donság a múzeumnak, évek óta hirdetnek hasonló tudás­próbákat, mindig annak a korosztálynak, akik már ta­nultak az adott témáról az is­kolában, mondta el dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna. A múzeum igazgatója hozzá­tette, ezek a programok ko­moly ismeretanyagot nyújta­nak a tanulóknak, a szóbeli feladatmegoldás pedig, amelyhez ragaszkodik az in­tézmény, fejleszti kommuni­kációs készségüket, -gyöngy-

Next

/
Thumbnails
Contents