Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-12-19 / 24. szám
Paksi Hírnök 14 2008. december 19. Nem esik messze az alma... Az alábbi írás október 30-án született. Másnap egy máig megmagyarázhatatlan baleset, mely Fruzsinával történt, darabokra törte a benne szereplő család életét. Akkor úgy gondoltuk, nem volna helyén való, ha megjelenne. Az érintettek beleegyezésével most tesszük közzé. nagyon jó dolog - szögezi le már kisebbik fia, Ferdi, pályafutásán elmélkedve. Esetében nem volt, nem lehetett kérdés, merre viszi az útja, magasságához tehetséggel is megáldotta a sors. Apja szerint ezzel ki is tágul, és be is szűkül a világ. Ha Másfél évtizede, hogy az egykori válogatott kosaras, Morgen Frigyes visszavonult, ma már csak a városi bajnokságban pattogtat. Az NB I-es meccseken azonban ma is felhangzik a kosaras berkekben jól csengő Morgen név a „legkisebb”, Ferdi jóvoltából. Ez alkalommal a Morgen családnál kopogtattunk, hogy megtudjuk, átok vagy áldás, ha két - netán három - dudás fújja egy csárdában. Talán nem sértődik meg Morgen Frigyes, ha a lap hasábjain is csak úgy emlegetjük, ahogy a városban mindenki: „a Morgen Frici”. Tehát Morgen Fricit mi már kosarasnak ismertük meg, de bármily’ meglepő, ez nem mindig volt így. O ugyanis focizni szeretett, mint ahogy Zuglóban mindenki, és a kosárlabdához vajmi keveset értett. - Tehetségtelen voltam - összegzi egyszerűen. De miután már 14 éves korában 206 centis volt, kiszemelték a BKV kosárcsapatába. Olyan emberekkel találkozott, akik önbizalmat csepegtettek bele, s utána - szavaiból legalább is úgy tűnik — már jöttek a dolgok maguktól. Hogy a kosárlabda mit adott neki? Egy életet, mondja. Paksra ’87 májusában kerültek, már hármasban feleségével és nagyfiával, az ifjabb Frigyessel. Fruzsina és Ferdinánd már itt születtek. Egy évre jött, de itt ragadt, mert Paks nagyon jó életteret biztosított. Itt szerinte sokkal nagyobb elismerés övezi a sportolókat, mint akár Zuglóban. Ma már csak öregfiúkkal játszik, de életét - ugyanúgy, mint egész családjáét - átszövi a kosárlabda. - Ez egy sikerül kibontakoztatni ezt a tehetséget, ami nem csak Ferdin múlik, fantasztikus lehetőségeket rejt, ha mégsem, kell, hogy legyen egy másik alternatíva. Frici úgy gondolja, az ő legfontosabb feladata szülőként, hogy akkor legyen fia segítségére, ha rajta kívül álló okok miatt álma mégsem teljesül. Nem egyszerű meggyőzni egy kamasz fiút arról, hogy szenteljen figyelmet másnak — például a tanulásnak - is, amikor sokkal jobb perspektívát jelent élsportolónak lenni. Ez egyébként az ifjabb Frici szerint sem egyszerű. Büszke öccsére, aki 17 évesen helytáll az iskolában és olyan felnőtt sportolókkal edz, akiknek ez a hivatásuk. Persze ő sem kívülállóként szemléli az eseményeket, ő is kosarazott - utánpótlás válogatottságig jutott -, most pedig edző és pedagógus. Amikor számára érkezett el az idő és dönteni kellett, ő más utat választott: - Nem akartam középszerű játékos lenni - mondja. Hozzáteszi, az öccse helyzete teljesen más, hiszen az, hogy ennyi idősen élsportoló legyen valaki, talán ezerből vagy tízezerből egy embernek adatik meg. - Látok benne fantáziát, hiszek az eltökéltségében - fogalmaz. Testvéri támogatása nem csak erkölcsi, a nyarat például együtt edzették végig. Fiatalságát meghazudtoló bölcsességgel fejtegeti, milyen nagy áldozatokat kell hoznia öccsének az eredményért. De, mint hozzáteszi, a sport rengeteget ad. És itt elsősorban nem a sikerről van szó, hanem az életmódról, a társaságról és sok egyébről. Ferdi tudja jól, hogy az apai és fivéri intelem helyénvaló, és nem hanyagolja el az iskolát, bár egy álom lebeg a szeme előtt: az, hogy kosaras legyen. Hogy apjától mit kapott? - A géneket és a nevét — mondja nevetve. Ez a név egyszerre jelent előnyt és hátrányt, mert hogy mindenütt ismerik, és éppen ezért magasabb a mérce is. Vida Tünde A folyamatos megújulásban hisznek Elismerést hozott az év vége a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központnak. A Dél- Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége öt kategóriában adta át a Minőségi Díj 2008. elismerést, amelynek célja többek között az önértékelési gyakorlat elterjesztése a régióban működő szervezeteknél, ezzel a minőségkultúra javítása, a szervezetek működésének, versenyképességének fejlesztése, a pályázaton résztvevő, kiváló eredményeket elérő szervezetek ismertségének és elismertségének növelése. A paksi intézmény, amely nagy hangsúlyt fektet a minőségbiztosításra a közszolgáltatás, közigazgatás, oktatás kategóriában pályázók közül nyerte a díjat. Immáron hét esztendeje rendszeresen készítenek kérdőíves felmérést az igények és az elégedettség feltérképezése érdekében, ezek eredményének tükrében szervezik munkájukat. A pályázati anyagban bemutatták többek között a vezetés feladatait, az üzletpolitikát és stratégiát, az intézmény pedagógiai és működési folyamatait, az ügyfelekkel, illetve munkatársakkal elért eredményeket. Nagyon örülnek a Dél-Dunántúli Minőségi Díjnak, de már a pályázat elkészítésével is nyertek, hiszen az elmúlt hét esztendő összefoglalása nem csak tükröt tart az elmúlt hét évről, hanem egyben kiváló iránymutatást ad a jövő feladataihoz, emelte ki Király Gabriella igazgató. Hozzátette, Tom Peters szavainak szellemében dolgoznak tovább, miszerint: „A kiváló cégek nem hisznek a kiválóságukban, hanem a folyamatos változásban és megújulásban”. -gyöngy-
