Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-10-17 / 20. szám

Paksi Hírnök 14 2008. október 17. Híres paksiak, paksi hírességek Schilling Roger Beszélgetéseim során tapasztal­hattam, hogy a dunakömlődi születésű tudós paptanár nevét a róla elnevezett fúvószenekar ré­vén a városban többen is isme­rik, tudományos tevékenységét, életpályájának jelentős állomá­sait viszont alig. (Megállapítá­som természetesen nem a dunakömlődi városrész lakóira vonatkozik.) Schilling Roger 1901. október 21-én született, október máso­dik felében adott az alkalom, hogy sorozatomban az ő életút­ját ismerhessék meg olvasóim. Apja, Schilling Albert (1866- 1933) jómódú dunakömlődi földműves volt, akit a világhá­ború utolsó éveiben a falu bíró­jának is megválasztottak, felesé­gével, Eigner Rózával öt gyer­meket neveltek fel. Schilling Roger a család legkisebb fiaként a keresztségben a János nevet kapta, kisiskolásként is ezt a ne­vet használta, és csak a szerze­tesrendbe történő belépésekor vette fel a Roger nevet. Iskolai tanulmányait a dunakömlődi elemi iskolában kezdte, a paksi polgáriban foly­tatta, majd 1915 őszétől a pécsi ciszterci rend gimnáziumában ta­nult. Még gimnáziumi diákként, 1918-ban lépett be a Ciszterci Rendbe, s ekkor kapta a Roger nevet. Novíciusként (a szerzetes­­rend újoncaként) egy évet töltött Zircen, majd a rend egri főgim­náziumában fejezte be középis­kolai tanulmányait 1921-ben. Még ez év őszén megkezdte teo­lógiai tanulmányait Budapesten, a hittudományi főiskolán, illetve ezzel párhuzamosan az egyetem bölcsészkarán. 1925 nyarára megszerezte középiskolai tanári oklevelét latin és német nyelvből és irodalomból, pappá szentel­ték, s ősztől abban az egri gimná­ziumban kezdett tanítani, ahol néhány éve ő maga is tanult. 1927-ben áthelyezték Budára, a Szent Imre Gimnáziumba. Kuta­tási eredményeit a szaklapok már egyetemista korában is közölték, tanárként is folytatta tudomá­nyos tevékenységét. Első fontos munkája 1928-ban jelent meg „Die Geschicte der deutschen Ansiedlungenin Rumpfungam” címen, melyben a német betele­pítések történetét írta meg Szent István korától a XIX. századig. A harmincas években sorra jelen­tek meg nyomtatásban tanulmá­nyai, csak a legfontosabbakat ki­emelve: A dunakömlődi és németkéri nyelvszigetek nyelv- és telepítéstörténete (1931.), majd doktori értekezése: Dunakömlőd és Németkér tele­pítés- és népiségtörténete (1932.), ennek második része­ként a Dunakömlőd és Németkér nyelvtörténete (1933.). Tudomá­nyos munkásságának értékét fe­jezte ki Szekfű Gyula nyilatko­zata Schilling disszertációjáról: „Ez ma e nemben a legjobb hazai munka” (Magyar történet, IV. k. 613.1.). Folyamatosan írt könyv­­ismertetéseket és tankönyvbírá­latokat is. 1938-ban jelent meg A német nyelvatlasz Magyaror­szágon c. munkája. Középisko­lai tanárként lelkiismeretesen és kiemelkedő színvonalon látta el oktatási feladatait is, a tanítás mellett a gimnázium cserkész­­csapatának vezetője volt, majd 1930-tól a rendi oblátusok (lai­kus testvérek) közösségének ve­zetője (prefektusa) lett. Az 1938- 39-es tanévtől kezdődően rendi főiskolai tanáraként irányította a Hittudományi Főiskola és a Páz­mány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán tanu­lók német nyelvi képzését, majd 1941-ben professzori meghívást kapott a szegedi egyetem német tanszékére, de ezt nem fogadta el (érettségi előtt álló osztályát nem kívánta cserbenhagyni). 1942-től az egyházi iskolák általános ta­nulmányi felügyelőjévé nevez­ték ki, s egyetemi magántanár­ként 1942-től 1948-ig tanított a Pázmány Péter Tudományegye­tem német tanszékén.. 1948-ban az egyházi iskolák államosítása gyökeres változást hozott Schilling Roger életében. Tanárként már nem, de 1951-ig a budai Ulászló utcai Szentlélek kápolna lelkészeként még dol­gozhatott, de ezután már a hata­lom a feloszlatott szerzetesren­dek tagjainak a nyilvános papi szolgálatot sem engedélyezte. Élete utolsó éveiben műszaki rajzolásból tartotta fenn magát, szorgalmával, precizitásával megtanulta e szakma fortélyait, s egykori tanítványai ellátták munkával. 1962. március 26-án halt meg, a Farkasréti temetőben ravata­lozták fel, s Dunakömlődön te­mették el március 31-én. A te­mető gondozott síremlékén kí­vül 2002 óta az egykori szülői ház falán emléktábla idézi mun­kásságát. Forrás: - Badál Ede Almos: Schilling Roger a katedra és az oltár szolgálatában, Kiadja a Magyar Ciszterci Diákszövetség Budai Osztálya, Bp.I999. -Magyar Katolikus Lexikon, XI. k. Szent István Társulat, Bp.2006. - Sipter Gézáné: Ko­rok és emberek, Szekszárd, Tol­na megyei Tanács VB. Könyvtá­ra, 1973. Tehetségesek, fiatolok Papp Áron Legutóbbi lapszámunkban íjászversenyről írtunk, ahol a győztesek között szerepelt egy nyolcéves kisfiú, aki a mini ka­tegóriában első helyezést ért el. Papp Áron háromévesen látott először íjászbemutatót, és ez olyan emlékezetes maradt szá­mára, hogy négy év elteltével is azt kérte szüleitől, hadd próbál­ja ki ezt a sportot. Ennek csu­pán fél éve, de a kisfiú azóta bármilyen versenyen indult, ka­tegóriájában mindig győzedel­meskedett. A Celőke Mezőföldi íjászegyesület elnöke, Makai János szerint Áron különösen tehetséges ebben a sportágban, és korához képest meglepő fe­gyelmezettséggel edz és verse­nyez. Úgy fogalmazott: 80% mentális felkészültség, 20% fi­zikai képesség, ami jellemzi az íjászatot, s a már említett fe­gyelmezettségen kívül nyuga­lom, összpontosítás, tanulé­konyság, pontosság, állóképes­ség. A Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium 2.b-s kisdiákja kitűnő tanuló, a számtan a kedvence. Az Íjászat mellett atlétikázik és úszik is, ez utóbbit a kajakozás alapozá­sához. A versenyekre rendsze­resen elkíséri édesapja, aki szintén íjászkodik. A három és fél éves Papp Gergő is kézbe­vett már íjat, édesapja szerint a tartása biztató. A celoke.extra. hu oldalon olvashatunk az íjászegyesületről, és Papp Áron eredményeiről is, többek között a legutóbbi, Óbarakon megtar­tott versenyről, ahol a kisfiú el­ső 3D-s vadászversenyén is aranyérmet szerzett. A 3D-s el­nevezés térben megjelenített vadállatot jelez. Az íjászat egyéni sport ugyan, de közös­ségépítő hatása is fontos, s nem kevésbé, hogy az ősi fegyver megismerésével a múlt értékeit ápolják, tudtuk meg Makai Já­nostól. Amikor Áront arról kérdez­tem, hogy a tanuláson és a spor­toláson kívül mit csinál legszí­vesebben, elgondolkodott, és a legnagyobb természetességgel mondta, hogy a Discovery csa­tornán az íjászatról szóló doku­mentumfilmeket nézi. -bézsé-Kernné Magda Irén

Next

/
Thumbnails
Contents