Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-08-22 / 16. szám
Fotó: Molnár Gyula Paksi Hírnök 6 2008. augusztus 22. A sakk teljes életet kíván Soha ilyen erős mezőny nem volt még a Marx György sakk emlékverseny történetében. Az idei tornára öt fiatal, de igen eredményes nagymester és egy nagy tapasztalatú, többszörös olimpiai bajnok kapott meghívást. A verseny - mint az ünnepélyes eredményhirdetésen elhangzott - ezúttal is remekül sikerült. Kállai Gábor, a Magyar Sakkszövetség szakmai igazgatója úgy fogalmazott: Paks és Tolna megye tevékenységének tortáján a Marx György emlékverseny a hab. Süli János, a versenyt finanszírozó Paksi Atomerőmű Zrt. üzemviteli igazgatója szerint az idei verseny is beváltotta a hozzá fűzött reményt, ráirányította a figyelmet a sakkra, Paksra, az atomerőműre és annak mecénási szerepére, lehetőséget adott tehetséges fiataloknak arra, hogy a világ nagyjaival egy versenyen játszanak, hiszen a szupertoma mellett több verseny is indult népes mezőnnyel. A VI. Marx György emlékverseny az előzőleg esélyesnek kikiáltott francia Maxime Vachier-Lagrave sikerével fejeződött be. A 18 éves nagymester veretlenül, egypontos előnnyel nyerte a tornát. Második a nagymesterverseny doyenjének titulált, szlovén színekben induló Alekszander Beljavszkij lett, akit az ASE játékosa, Berkes Ferenc követett ötven százalékos teljesítményével. Az örmény Gabriel Szargiszjan utolsó játéknapon szerzett egyetlen győzelme a negyedik helyre volt elég. Őt a holland Daniel Stellwagen követte, majd a címvédő Ács Péter, akinek játékán nyomott hagyott az, hogy mostanság jobbára a tanulásra koncentrált. A Marx György emlékverseny végeredménye: 1. Maxime Vachier-Lagrave (francia) 7 pont 2. Alekszander Beljavszkij (szlovén) 6 3. Berkes Ferenc (magyar) 5 4. Gabriel Szargiszjan (örmény) 4,5 5. Daniel Stellwagen (holland) 4 6. Ács Péter (magyar) 3,5 Az eredményben nagyjából tükröződtek az erőviszonyok, mondta Ács Péter a versenyt értékelve. Az ASE sakkozója a verseny előtt sem helyezte magasra a mércét, helytállást, nyert mérkőzéseket szeretett volna, és, ha minden a legjobban alakul, harmadik helyezést. Ez az álmok csúcsa lett volna, reálisan azonban, mivel neki volt a legkisebb az Elő-pontszáma, esélye is kevesebb volt társainál. Ez, tette hozzá, nem jelenti azt, hogy feltett kézzel ült asztalhoz. Hiányzott a felkészülés, amit jól jellemez az is, hogy a 3-4. fordulónál kezdett magára találni. Peti szerint minden eddiginél erősebb volt a torna mezőnye, stabil, nagyon jó játékosokkal. Az ASE fiatal sakk nagymestere egyébként mostanában valóban jobban koncentrál a tanulásra. Idén szerezte meg első diplomáját nemzetközi kapcsolatok szakon, de párhuzamosan már a második diploma megszerzésén munkálkodik. Két nyelvvizsga van a háta mögött, angol és francia, ami a főiskola miatt kellett. A harmadikra, a németre önszorgalomból készül. Jelenleg egy német cég képviseletét látja el egy személyben, s változatlanul sakkozik az ASE színeiben. Illetve mégsem változatlanul, mert a sport eddigi főszerepét szép lassan kezdi átvenni a civil élet. A sakkból egyébként meg lehet élni, vélekedik a nagymester, ahhoz azonban a világ élmezőnyében kell lenni, és naponta sok-sok órát a sakkra szánni. Ő a jövőben már nem ebbe az irányba tart, bár - mint mondja - a sakk mindig része marad az életének. Hasonlóképpen gondolkodik az ASE másik kiválósága, Berkes Ferenc. Úgy tervezi, hogy sakkozni mindig fog, mert jó és szereti, de a jövőben nem akar egy lapra feltenni mindent. - Nem lehet leélni egy egész életet 64 mező mellett - fogalmazott. Fő hivatása, megélhetése változatlanul a sakk, Petihez hasonlóan az ASE-ban és egy német csapatban játszik. Ez utóbbi mellett szól, hogy a német liga a legerősebb és szakmailag sokat jelent, de Ettingenben emberileg és anyagilag is megbecsülik őket. Fecó tizenhárom éve tagja a paksi egyesületnek, ahol edzőitől és Gosztola István szakosztályvezetőtől mindig minden segítséget megkapott. Amikor még gyerek volt, ő is, szülei is úgy gondolták, az életét a sakknak kell szentelni, ezért sem érettségit, sem szakmát nem szerzett. 9-10 évesen nagyra törő álmai voltak, világbajnok akart lenni. Most már tudja, hogy ez elérhetetlen, annak ellenére, hogy a napi 8-10 óra sakkozás eredményeket hozott, egymást követték a sikerek. Éppen ezért beiratkozott egy középiskolába, ahol esti tagozaton tanul. Még egy tanéve van hátra, s érettségizni fog. Hogy utána tanul vagy sem, nem döntötte el. A sakkot egyébként Feri szerint csak a szabályok miatt sorolják a sportok közé, ő úgy gondolja, sokkal inkább tudomány és művészet. Egy parti lehet nagyon szép, még akkor is, ha nem győzelemmel végződik. A megélhetéshez viszont nem elég a szép játék. Minimális a különbség az élvonalbeli játékosok között, fél pontokon múlhat a siker. A világ élvonalába kerülni és maradni éppen ezért kőkemény munka árán lehet. S még akkor is ott van a szerencse: hiába tehetséges valaki, s hiába tesz fel mindent egy lapra, ha egy ország olyan kiválóságokkal büszkélkedhet, mint Lékó Péter, Polgár Judit és Almási Zoltán, a sorban legfeljebb a negyedik hely kiadó... Vida Tünde Fotó: Molnár Gyula
