Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-08-22 / 16. szám

Fotó: Molnár Gyula Paksi Hírnök 6 2008. augusztus 22. A sakk teljes életet kíván Soha ilyen erős mezőny nem volt még a Marx György sakk emlékverseny történe­tében. Az idei tornára öt fiatal, de igen eredményes nagymester és egy nagy ta­­pasztalatú, többszörös olimpiai bajnok ka­pott meghívást. A verseny - mint az ünne­pélyes eredményhirdetésen elhangzott - ezúttal is remekül sikerült. Kállai Gábor, a Magyar Sakkszövetség szakmai igazgató­ja úgy fogalmazott: Paks és Tolna megye tevékenységének tortáján a Marx György emlékverseny a hab. Süli János, a versenyt finanszírozó Paksi Atomerőmű Zrt. üzem­viteli igazgatója szerint az idei verseny is beváltotta a hozzá fűzött reményt, ráirá­nyította a figyelmet a sakkra, Paksra, az atomerőműre és annak mecénási szerepé­re, lehetőséget adott tehetséges fiatalok­nak arra, hogy a világ nagyjaival egy ver­senyen játszanak, hiszen a szupertoma mellett több verseny is indult népes me­zőnnyel. A VI. Marx György emlékverseny az előzőleg esélyesnek kikiáltott francia Maxime Vachier-Lagrave sikerével feje­ződött be. A 18 éves nagymester veretle­nül, egypontos előnnyel nyerte a tornát. Második a nagymesterverseny doyenjének titulált, szlovén színekben induló Alekszander Beljavszkij lett, akit az ASE játékosa, Berkes Ferenc követett ötven százalékos teljesítményével. Az örmény Gabriel Szargiszjan utolsó játéknapon szerzett egyetlen győzelme a negyedik helyre volt elég. Őt a holland Daniel Stellwagen követte, majd a címvédő Ács Péter, akinek játékán nyomott hagyott az, hogy mostanság jobbára a tanulásra kon­centrált. A Marx György emlékverseny végeredménye: 1. Maxime Vachier-Lagrave (francia) 7 pont 2. Alekszander Beljavszkij (szlovén) 6 3. Berkes Ferenc (magyar) 5 4. Gabriel Szargiszjan (örmény) 4,5 5. Daniel Stellwagen (holland) 4 6. Ács Péter (magyar) 3,5 Az eredményben nagyjából tükröződtek az erőviszonyok, mondta Ács Péter a ver­senyt értékelve. Az ASE sakkozója a ver­seny előtt sem helyezte magasra a mércét, helytállást, nyert mérkőzéseket szeretett volna, és, ha minden a legjobban alakul, harmadik helyezést. Ez az álmok csúcsa lett volna, reálisan azonban, mivel neki volt a legkisebb az Elő-pontszáma, esélye is kevesebb volt társainál. Ez, tette hozzá, nem jelenti azt, hogy feltett kézzel ült asz­talhoz. Hiányzott a felkészülés, amit jól jellemez az is, hogy a 3-4. fordulónál kez­dett magára találni. Peti szerint minden eddiginél erősebb volt a torna mezőnye, stabil, nagyon jó játékosokkal. Az ASE fiatal sakk nagymestere egyéb­ként mostanában valóban jobban koncent­rál a tanulásra. Idén szerezte meg első dip­lomáját nemzetközi kapcsolatok szakon, de párhuzamosan már a második diploma megszerzésén munkálkodik. Két nyelv­vizsga van a háta mögött, angol és francia, ami a főiskola miatt kellett. A harmadikra, a németre önszorgalomból készül. Jelen­leg egy német cég képviseletét látja el egy személyben, s változatlanul sakkozik az ASE színeiben. Illetve mégsem változatla­nul, mert a sport eddigi főszerepét szép lassan kezdi átvenni a civil élet. A sakkból egyébként meg lehet élni, vélekedik a nagymester, ahhoz azonban a világ élme­zőnyében kell lenni, és naponta sok-sok órát a sakkra szánni. Ő a jövőben már nem ebbe az irányba tart, bár - mint mondja - a sakk mindig része marad az életének. Hasonlóképpen gondolkodik az ASE másik kiválósága, Berkes Ferenc. Úgy ter­vezi, hogy sakkozni mindig fog, mert jó és szereti, de a jövőben nem akar egy lapra feltenni mindent. - Nem lehet leélni egy egész életet 64 mező mellett - fogalma­zott. Fő hivatása, megélhetése változatla­nul a sakk, Petihez hasonlóan az ASE-ban és egy német csapatban játszik. Ez utóbbi mellett szól, hogy a német liga a legerő­sebb és szakmailag sokat jelent, de Ettingenben emberileg és anyagilag is megbecsülik őket. Fecó tizenhárom éve tagja a paksi egyesületnek, ahol edzőitől és Gosztola István szakosztályvezetőtől mindig minden segítséget megkapott. Amikor még gyerek volt, ő is, szülei is úgy gondolták, az életét a sakknak kell szentelni, ezért sem érettségit, sem szak­mát nem szerzett. 9-10 évesen nagyra törő álmai voltak, világbajnok akart lenni. Most már tudja, hogy ez elérhetetlen, an­nak ellenére, hogy a napi 8-10 óra sakko­zás eredményeket hozott, egymást követ­ték a sikerek. Éppen ezért beiratkozott egy középiskolába, ahol esti tagozaton tanul. Még egy tanéve van hátra, s érettségizni fog. Hogy utána tanul vagy sem, nem dön­tötte el. A sakkot egyébként Feri szerint csak a szabályok miatt sorolják a sportok közé, ő úgy gondolja, sokkal inkább tudomány és művészet. Egy parti lehet nagyon szép, még akkor is, ha nem győzelemmel végződik. A megélhetéshez viszont nem elég a szép játék. Minimális a különbség az élvonalbeli játékosok között, fél pon­tokon múlhat a siker. A világ élvonalába kerülni és maradni éppen ezért kőke­mény munka árán lehet. S még akkor is ott van a szerencse: hiába tehetséges va­laki, s hiába tesz fel mindent egy lapra, ha egy ország olyan kiválóságokkal büszkélkedhet, mint Lékó Péter, Polgár Judit és Almási Zoltán, a sorban legfel­jebb a negyedik hely kiadó... Vida Tünde Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents