Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-08-22 / 16. szám

2008. augusztus 22. 7 Paksi Hírnök Nemzetközi beruházókat várnak Külföldi befektetőket szeretne a városba vonzani a Paksi Ipari Park Kft. májusban kinevezett ügyve­zetője. Dr. Sztruhár Sándort a térség gazdasági előnyeiről és hátrányairól, a munkahelyteremtés­ről kérdeztük, s arról: milyennek látja Paksot egy más városból érkező. — Nem csak Magyarország szeretne külföldi befektetőket vonzani, körülöttünk is erre tö­rekednek. Miért választanának minket, s miért ebbe az irányba nyit elsősorban? Az ipari park érdemben akkor bővül, s csak akkor kínál új munkahelyeket, ha nem csupán betelepül egy már egyébként is a városban működő vállalko­zás, hanem olyan cégek jelen­nek meg itt, amelyekben benne van a növekedés lehetősége, vagy nincsenek még jelen Pak­son. Ezért tartom fontosnak a külföldi beruházók megkeresé­sét. Ugyanakkor a csehek, szlo­vének, lengyelek, románok mind olyan feltörekvő helyek­ké váltak, amelyek sok tekin­tetben (adók, járulékok, infrast­ruktúra) lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak, mint Ma­gyarország. Amiben mi ver­senyképesek vagyunk, azok a jó szakemberek, s a magyar ta­lálékonyság. Saját bőrömön ta­pasztaltam Németországban, hogy egy magyar mérnök mennyivel leleményesebben old meg egy műszaki problé­mát, mint ottani kollégája. — S ha már Magyarország, miért döntene úgy egy cég, hogy épp Paksra települ? Paksra nem a kutatás-fejlesz­tés fog települni (ha csak nem atomenergetika terén); ami reá­lis cél, az olyan tevékenység, amelyben magas az élőmunka aránya. Például fémmegmunká­lás, összeszerelés, feldolgozás. — Ebben az esetben viszont előfordulhat, hogy gondol egyet a beruházó, s egy hónap múlva már Romániában vagy Kínában állítja föl ugyanazt az üzemet, az idetoborzott munka­erő meg hoppon marad... Éppen ezért nagyon körülte­kintőnek kell lenni, s kiszűrni azokat, akik nem hosszútávra terveznek. Az én feladatom, hogy meggyőzzem: itt megbíz­ható munkatársakra talál. Ezt nem lehet az íróasztal mellől végezni, a személyes bizalom kiépítése nélkül nem megy. Nemzetközi befektetési konfe­renciákon azokat keresem fel, akik beleillenek az általam fel­vázolt profilba. S visszatérve arra: miért épp Paks? A vidéki embernek van tartása. Buda­pesten - tisztelet a kivételnek -, ha valaki elégedetlen az állásá­val, könnyebben elmegy és ke­res egy másikat. Itt inkább ma­gukénak érzik a feladatot, s jobban ragaszkodnak is hozzá. Mindemellett, amennyiben ide­települne egy nemzetközi cég, az bizonyára hozná a menedzs­mentjét is, s az sem elhanya­golható szempont, hogy aki idejön, az szeretné jól érezni magát. Paks egy nagyon élhető település, én szekszárdiként azt mondom: végig lehet sétálni a két városon, utcanévtáblák, nyírott fű, strand, uszoda - Paks Tolna megyében elöl jár.- Az Mó-os megépülése mi­lyen változást hozhat? Az ipari ingatlanok árának az emelkedését. Ha megépül, nagy hátrányt dolgoz le ez a térség. Akadt olyan befektető, aki Dunaújvárosnál a már elké­szült autópályáról letérve a 6- os útra visszafordult. — Arról konkrét elképzelése van, milyen tevékenységet foly­tató cégeket hozna Paksra, de milyen munkaerőre találnának itt? Ha egy cég már eldöntötte, hogy hol és pontosan mivel akar foglalkozni, akkor lehet tudni, milyen munkásokra van szükség. Hiába érdeklődnek a Pakson lévő szakképzett mun­kaerőről általánosságban - nincs. Viszont amennyiben megállapodunk, hogy egy év múlva jön és indítja a terme­lést, akkorra én összeszedem és betaníttatom a kívánt fel­adatra az embereket. — Jelenleg több mint 400 al­kalmazott dolgozik az ipari parkba települt 18 cégnél. Mi a reális cél a növekedést illetően, mi az elvárás? Mintegy 12 hektár vár még befektetőre. Erre jöhet három cég is meg húsz is - a cég nagyságától függően. Az elvá­rás, hogy a kínálkozó lehetősé­geket maximálisan kihasznál­jam. Lehet, hogy eltelik egy év, és hiába dolgoztam azon, hogy külföldi vállalkozást hozzak a városba. Akkor nyilván meg kell néznem, hogy jó stratégiát választottam-e, és fontos, hogy nyugodt szívvel el tudjam mondani: mindent megtettem a siker érdekében. — Egy év múlva megkérdez­zük. Mi a helyzet a már betele­pült cégekkel, velük milyen a kapcsolat? Ha valaki úgy dönt, hogy ide­települ, utána sem engedjük el a kezét. Különböző szolgálta­tások terén (útkarbantartás, őr­zés-védelem) egyébként is kapcsolatban állunk, de két-há­­romnaponta benézek a vállal­kozásokhoz: mi újság? Ha igényt tartanak szakmai taná­csaimra, azt is megbeszéljük. — Mezőgazdasági szektor, au­tóipar, kávéterjesztés - pálya­futása most más irányt vett. Milyen új kihívás elé néz ebben a feladatkörben agrármérnök­ként, szakközgazdászként, jo­gászként? Speciális tevékenységi körö­ket kell megismernem, hatósági eljárások, ügyintézés, de a fel­adatok minden döntési, vezetési munkakörben ugyanazok. Bár­milyen termelést folytató céget vezethet jól akár ugyanaz az ember, a szervezetirányítási, fej­lesztési mechanizmus azonos. Sok párhuzam van egy cég, va­lamint egy család vezetése kö­zött is. Mindkettőnél vannak pénzügyek, előre kell látni, dön­téseket kell meghozni. Termé­szetesen vannak szakmai oldalai is, de az elhatározások felé ve­zető út ugyanazon az alapon nyugszik. Egyébként a főváros után felüdülés vidéken dolgoz­ni. Még nem találkoztam olyan­nal, aki ne segíteni akart volna, amit ezúton is köszönök. Dávid Ildikó Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents