Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-07-18 / 14. szám

Fotó: Molnár Gyula 2008. július 18. 13 Paksi Hírnök UTAZZON HOZZÁNK! Térjetek hát nyugovóra... Essék néhány szó a paksi szálláshelyekről, hiszen szá­mos eset akadhat mikor szük­ségünk lehet rá. Akár nagy­szabású családi rendezvény alkalmával, de lehet, hogy egy osztálytalálkozó vagy ép­pen valamilyen előadás, okta­tás, fesztivál megszervezése­kor kerülünk olyan helyzetbe, hogy néhány (vagy éppen sok) embert el kellene helyez­ni éjszakára. A lehetőségekről Czink Dórával, az Építők úti üzletsoron található Paksi Tu­risztikai Információs Iroda vezetőjével beszélgettünk, aki bővebb felvilágosítással is itt áll az érdeklődők rendelkezé­sére. A lakótelepen található mű­szaki szálló az egyetlen, amely nagyobb csoportok fogadására is alkalmas. Kollégiumi jellegű elhelyezést biztosító épület, mely leginkább baráti társasá­gok, fellépésre érkező vagy utazó csoportok számára ajánl­ható, akiknek nem jelent prob­lémát, hogy a fürdési lehetőség nem a szobákban van. Árai: 1.800-3.000 Ft/fő/éjszaka. Vannak bérelhető szálláshe­lyek: családi házban szoba, de akár önálló lakás is. Jelenleg hat ilyen hely közül választha­tunk a város különböző pontja­in, ezek 4-8 fő részére biztosí­tanak elhelyezést 1.500-2.000 Ft/fő/éj szakás átlagárakon. Van, ahol igény szerint akár reggelit is biztosítanak. Két vendégház is várja a Paksra érkezőket a város kül­ső területein. Mindkettő 8-10 fő számára biztosít kényelmes és nyugodt éjszakai pihenést. A szálláson felül akár külön­böző programok (lovaglás, horgászat, egyéb sportok, ki­rándulások) közül is válogat­hatnak a kikapcsolódni, szó­rakozni vágyók. Az árak 1.500-4.000 Ft/fő/éjszakáig terjednek, attól függően, hogy étkezést is igénybe vesznek-e a vendégek. Egy panzió is kínálja szolgál­tatásait: itt természetesen étke­zésre is van mód a szállás mel­lett. A 2-4 ágyas szobákban, 4.500-8.000 Ft/fő/éj szakai ára­kon találhatunk nyugalmat. A panzió a város minden részéről könnyen elérhető. Az elmúlt évben újult meg városunk jelenleg egyetlen működő szállodája. A három­­csillagos hotelben, elegáns, jól felszerelt apartmanok és szo­bák állnak a pihenni vágyók rendelkezésére. Az árak: 6.000-15.000 Ft/fő/éjszaka. Czink Dóra kiemelte, hogy évről évre növekszik a fizető vendéglátó helyek száma, saj­nos azonban az országjáró ha­zai és külföldi turisták körében oly kedvelt kempingezési lehe­tőséggel nem tudunk a váro­sunkba érkezők rendelkezésére állni. Ez elengedhetetlen beru­házás, ha a város turizmusának fejlődésére gondolunk. Komáromi János Welcome to Paks! Jókedvű, lendületes énekszó szűrődött ki egy héten át min­den reggel a református gyüle­kezeti teremből. Más volt, mint az itt megszokott, sőt más, mint a Magyarországon jellemző vi­lági dalok. A belépőt fogadó kép is szokatlan volt: a dalt széles mozdulatokkal kísérték a terem­ben lévők. A dal után sem ko­pott meg az önfeledt légkör, ami a tábort mindvégig jellemezte. Nyolcvanöt diák - paksiak és környékbeliek - tölthettek itt néhány napot a református egy­ház angol táborában nagyon ju­tányos áron - így nem meglepő, hogy komoly túljelentkezés volt. A tábor idején csiszolhat­ták nyelvtudásukat, gazdagít­hatták hitbéli jártasságukat, és testközelbe kerültek a világ má­sik végén élőkkel, ami, mint el­mondták, nagy élmény volt szá­mukra. - Kedvesek, közvetle­nek, nagyon nagy élmény volt együtt lenni az amerikaiakkal - sorolták a fiatalok, akik között olyanok is akadtak, akik tol­mácsszerepre vállalkozva csat­lakoztak a csapathoz. Nemcsak hívők és nemcsak reformátusok táboroztak együtt. A 17 eszten­dős Tóth Péter például katoli­kus, de ez abszolút nem okozott gondot.- Közelebb kerültünk Istenhez is, és minket is közelebb hozott egymáshoz ez a néhány nap - ecsetelte a tábor előnyeit. Fan­tasztikus kis csapat kovácsoló­­dott össze, és ebbe az amerikai­ak is beletartoztak. Ők - közel húszán - Dél-Karolinából érkez­tek. Az ottani Chapin gyüleke­zetből négy család - köztük Dán Ratchford lelkészé - utazott Paksra, hogy segítse az itt élő gyerekek nyelvtudásának elmé­lyítését. A tábor ötlete Lenkey István lelkésztől származik, aki egy 25 éve Budapesten élő ame­rikai lelkész közvetítésével jutott el a dél-karolinai gyülekezetig. Mint Dán lapunknak elmondta, korábban is vállaltak karitatív munkát, Nicaraguában iskolát építettek. Most is önként, saját költségükre jöttek, lemondva a nyaralásról. - Sokkal többet ér, mint egy Hawaii út, ezt ugyanis nem felejtjük el soha - hangsú­lyozta a lelkész. Elmondta, hogy naponta kétszer tartottak nyelv­órát, ahol gyakorolhattak a gye­rekek. Szerinte az alapok stabi­lak, de a magyar fiatalok többsé­ge gyakorlatban nem tudja alkal­mazni tudását. Ezt az akadályt hamar leküzdötték, és közvetlen kapcsolat alakult ki. A tábor val­lási jellege a reggeli közös áhí­tatban nyilvánult meg. Itt min­den alkalommal megismertek egy tanulságos történetet. Ezek témája - tekintve, hogy olimpiai év van - a sport volt. S itt került sor az említett közös éneklésre, ami a nyelvi problémák áthida­lásában és az együvé tartozás erősítésében is komoly szerepet játszott. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents