Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-07-18 / 14. szám

Paksi Hírnök 12 2008. július 18. RENDELŐ A VÁROS SZÉLÉN Fájdalmak és kórok tengere. A sokarcú betegség. Többek között így is hallottam már emlegetni a reumát. Maga a szó görög-latin eredetű orvosi kifejezés, amely a kötőszövet elfajulásával járó, rendszerint gyulladásos ízületi vagy izombeteg­ségek összefoglaló neve. A reumával küzdő betegek száma egyre növekszik, ma Magyarországon csaknem minden harmadik embernek van valamilyen reuma­tológiai panasza, így a szakrendeléseken nincs megállás. A reumatológia a mozgásszervi betegségekkel, csontok, ízüle­tek, izmok, inak, nyáktömlők betegségeivel foglalkozik. A re­umának körülbelül kétszáz faj­tája van, de a két nagy csopor­tot, az ízületeket érintő gyulla­dásos, illetve az „elfajulásos” tí­pusok alkotják. A gyulladásos eset lehet akut vagy krónikus, utóbbi folyamatos gondozást igényel. Az „elfajulásos” ese­tekben elsősorban az izületi porc, az izületi szalagrendszer, később a környező csontok kó­ros elváltozása következhet be, ami másodlagosan okozhat gyulladást, torzulást, fájdalmat. Bár elsősorban az idősebb kor­osztály küzd reumás panaszok­kal, sajnos a fiatalokat is érint­heti a probléma, sőt gyermekek­nél is előfordulhatnak a beteg­ség egyes esetei. A paksi reuma­tológiai szakrendelésen, amely beutalóval, illetve előjegyzéssel működik, naponta átlagosan húsz beteget látnak el. Dr. Jávor Mária, aki immáron húsz esz­tendeje dolgozik a helyi szak­­rendelésen, elmondta, hogy en­nél jóval több is lehetne, mert sajnos rengeteg a reumás beteg, de a pontos diagnózis felállítása, az ehhez szükséges alapos ki­vizsgálás igen időigényes. A pácienssel való első találko­záskor fizikai vizsgálatot végez a doktornő, ami alapvetően nem fájdalmas, illetve kikérdezi a beteget tüneteiről, kórelőzmé­nyéről. Mindez akár fél órát is igénybe vehet, és számolni kell a megszaporodott adminisztrá­cióval is, amelynek elvégzése szintén időt vesz igénybe. Na­gyon fontos lenne, hogy a páci­ens magával vigye a vizsgálatra korábbi leleteit, illetve, hogy pontosan tudja, milyen gyógy­szereket szed. Ezt sajnos húsz év alatt sem sikerült elérni, pe­dig ezek az információk segítik az orvos munkáját, ami végső soron a beteg érdekét szolgálja, emelte ki a doktornő. A vizsgá­lathoz egyébként nincsen túl sok eszközre szükség, de amire igen, az rendelkezésre áll. A szakrendeléshez tartozó fiziko­terápián, amely a Barátság úti rendelőben működik, megyei szinten is nagyon jó a felszerelt­ség. A fizikoterápia alkalmazá­sával a gyulladásos folyamat csökkenthető, a kezelések töb­bek között javítják a közérzetet, és ami nagyon fontos, enyhítik a vezető tünetet, a fájdalmat. Vi­szont fontos tudni, hogy csak olyan páciensnél alkalmazható, akinek nincsen rosszindulatú daganat a szervezetében. Fontos kérdés, hogy tehetünk-e valamit a megelőzés érdekében. A reu­ma kialakulásában szerepet játszhat a nem megfelelő étrend, a túlsúly, a mozgásszegény élet­mód, bizonyos fizikai túlterhe­lések, környezeti tényezők, de az örökletesség sem zárható ki, hívja fel a figyelmet a doktornő. Az egészséges csontozat és a jól fejlett izomzat lehet a kulcsa an­nak, hogy elkerüljük a reumát, amely bár nem szerepel közvet­len halálokként a statisztikák­ban, megkeseríti az érintettek életét, sőt évekkel meg is rövi­dítheti. Ha pedig már „baj” van, azaz jelentkeznek a tünetek, mint a kéz- és lábizületek vala­mint csuklók fájdalma, duzza­nata, izületi merevség, fontos, hogy minél hamarabb fordulja­nak orvoshoz a betegek, ezzel nagyobb esélyt adva a gyógyu­lásnak. Kohl Gyöngyi Nyugdíjban is ügyel A négy évvel ezelőtt kapott Pongrácz Sándor-díj mellé nemrégiben minisztériumi elis­merés került Tóbiás Zoltánná vitrinjébe. Marikát akkor bará­tai felvetésére javasolták kollé­gái a díjra. Most is hasonlókép­pen történhetett, bár megint csak akkor értesült a dologról, amikor érkezett a meghívó a díjátadásra. Fontos az elisme­rés, még ha nem is jár anyagi előnyökkel, de ha nem lenne ilyen visszajelzés, akkor is ten­né a dolgát, mint eddig, mond­ja Marika, aki a központi orvo­si ügyelet ápolójaként dolgo­zik. Miután 1979. december 11-én Százhalombattáról Paks­­ra érkeztek, az atomerőműben, az üzemorvosi rendelőben he­lyezkedett el. Amikor lehetősé­ge volt rá, nyugdíjba ment, de nem búcsúzott el hivatásától, eleget téve a hívó szónak, el­szegődött az orvosi ügyeletre. Legnagyobb örömöt éppen az jelenti számára, hogy mindig hívják. Ő pedig - miután egészsége lehetővé teszi - szí­vesen dolgozik. — Ha ügyelet­be készülök, nem számít sem­mi más, az a legfontosabb - fo­galmaz. Szereti a munkáját, amit közel ötven év óta nem tudott megunni. Mellette ma­radt ideje mindig a családra, barátokra, a vöröskeresztes te­vékenységre és az olvasásra, ami része a mindennapjainak. A fehér köpenyt 1961 -ben öl­tötte magára Szolnokon. Érett­ségi után kezdett baleseti sebé­szeten ápolóként dolgozni, mellette esti iskolába járt, ami szerinte nagyon jó volt, hiszen, amit egyik nap elméletben megtanult, másnap már a gya­korlatban is kipróbálhatta. A kérdésen, hogy hol volt a leg­jobb, elgondolkodik, aztán meggyőződéssel mondja, min­denhol szívesen dolgozott, sze­rették, és ő is szerette a munka­társakat, s ez most is így van.-vida-

Next

/
Thumbnails
Contents